Címke: Vetésfehérítő

Az elmúlt hetek szokatlanul enyhe időjárásának következtében a vörösnyakú árpabogár (Oulema melanopus) imágói tömegesen megjelentek a gabonatáblákon.

Nézzük, hogyan alakult a kalászosok fejlődése, mi vezetett a most látható állapotokig.

A kalászos gabonák termesztése során általában nem sok olyan kártevővel találkozhatnak a gazdálkodók, amelyek fellépése döntő hatással lehet a termésre és amely ellen jó eséllyel inszekticides védekezésre is szükség lehet. Egyedül a vetésfehérítő bogarak csoportja az, amely ellen a hazai termesztői gyakorlatban rovarölő szeres védekezések nagy számban szoktak előfordulni.

A szántóföldi növénytermesztés elmúlt szezonjára történő visszatekintés harmadik része következik, a kalászosok rovarkártevőivel kapcsolatban tapasztaltak összegzése. Ahogyan azt én láttam.

A kukoricatáblákat járva a leveleken sokszor találunk rovarkártételre utaló hámozgatásokat, amelyek beszáradt „csíkjai” messziről is jól láthatók.

Április közepén – bár a természet a tavalyi évhez képes jó két hetes csúszásban van – megkezdődött az őszi vetésű kalászos gabonák szárba indulása. A hirtelen megnövekvő friss, zöld biomassza vonzó hatása idén sem maradt el, így az áprilisi „tél” elvonulása után a lassan felmelegedő környezetben tömegesen jelentek meg a kalászosok levélzetének legnagyobb étvágyú pusztítói, a vetésfehérítő bogarak.

Az idei esztendő első két hónapjának időjárása csapadék szempontjából kísértetiesen hasonlít 2019-es év januárjára és februárjára. Akkor és most is csapadékban szegényesen telt el az első két hónap, így most az eddig lehullott eső (mert hó nemigen fordult elő), eső miatt már-már szárazság körvonalazódott ki. Március első napjai csapadékkal indultak, így elhárult a közvetlen veszély és reméljük a csapadékban gazdag folytatást.

Rengeteg csapadékkal adós a „természetfelelős”. Az év első három hónapjában országos szinten is mindössze 50-60 milliméter eső esett. A téli hónapokban, hó formájában sem hullott elegendő mennyiség, így napjainkra már fél évnyi a talajok nedvességhiánya.

A vetésfehérítő bogarak a termesztett gabonaféléink egyik legjelentősebb kártevői. Kártevőként Magyarországon először az 1850-es évek végén írták le. Az elmúlt évtizedekben, az 1980-as évektől kezdődően becsült kártétele megduplázódott őszi búzában.