Az E. fortunei repkénykecskerágó néven ismert, nagy levelű, örökzöld cserje, amely kúszónövényként vagy terülő talajtakaró növényként is nevelhető. Nem a tavasszal megjelenő apró, jelentéktelen, zöldes-fehéres virágai, hanem a lombozata miatt kedvelik. A jellegzetes zöld-arany fajták klasszikus, de ugyanakkor színpompás megjelenést kölcsönöznek a kertnek, ezért érdemes olyan helyre ültetni, ahol egyébként kopárabb lenne télen a kert.
Az Euonymus a fás szárú virágos növények kiterjedt nemzetsége, amely főként Kelet-Ázsiában és Európa egyes részein őshonos. Az egyik faj, a Kínából származó E. fortunei különösen kedvelt kerti növény.
A repkénykecskerágót tavasszal vagy kora ősszel érdemes elültetni. Fiatal növényként több méter magasra is felkapaszkodhat, ha van támasza, bár általában abbahagyja a kúszást, amint eléri a teljes érettséget. Támasz nélkül talajtakaróként; vagy kb. 60 cm magas bokorként, formára nyírva nevelhető.
Bár nincsenek arra vonatkozó tanulmányok vagy feljegyzések, hogy az Euonymus fortunei mérgező lenne, de mivel a nemzetség más fajai mérgezőek, szigorú óvintézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy az emberek és a háziállatok ne fogyasszák el a növény semmilyen részét.
A repkénykecskerágó könnyen invazívvá válhat, ha nem tartják kordában. Elterjedhet a környező gyep- és kertrészeken, de felkapaszkodhat a szomszédos fákra is.
| Közismert név | Repkénykecskerágó |
| Tudományos név | Euonymus fortunei |
| Család | Kecskerágófélék |
| Növénytípus | Évelő, lágyszárú növény |
| Érett méret | Talajtakaróként több méter szélesre, bokorként pedig 60-120 cm magasra is megnőhet. |
| Fényigény | A napos, félárnyékos helyet kedveli |
| Talajtípus | Jó vízelvezetésű |
| Talaj pH | Savas, semleges, lúgos |
| Őshazája | Ázsia |
| Mérgező hatás | Mérgező az emberre és a háziállatokra nézve |
| Virágainak színe | Zöldes-sárga |
A Repkénykecskerágó gondozása
Szinte bármilyen helyre ültethető, kivéve mocsaras, átnedvesedett talajra. Jól tolerálja a legtöbb talaj- és napfényviszonyt. Általában könnyen termeszthető, és elviseli a kedvezőtlen körülményeket, például a rossz minőségű talajt, a szárazságot és a szennyeződéseket, így alkalmas városi környezetbe is.
Egy igen sokoldalú növény, amely napos és árnyékos területeken talajtakaróként, ösvények mentén szegélynövényként, lejtőtakaróként, alapnövényként, de falak, kémények vagy kerítések elfedésére is használható.
Fényigény
A repkénykecskerágó napsütésben és félárnyékban is jól érzi magát, de a félárnyékot és az árnyékot is elviseli.
Talajigény
Az átlagos, közepes nedvességtartalmú, jó vízelvezetésű talajban könnyen fejlődik. A lúgos talajt kedveli, de ezen túlmenően más talajviszonyokat is elvisel, beleértve a tömörödött talajt, a 6,0 és 8,0 közötti enyhén savas vagy enyhén lúgos pH-értéket, valamint a száraz (sőt, aszályos) talaj paramétereket is. A nedves talajban azonban nem érzi jól magát.
Vízigény
Akkor öntözze meg a növényt, amikor a talaj felső (7-8 centiméternyi) rétege kiszáradt. Ha a növény már meghonosodott, jól tolerálja a szárazságot is. Ha hidegebb éghajlaton él, segíthet megelőzni az egyik leggyakoribb téli problémát, a kiszáradást azzal, hogy ősszel, a talaj lefagyása előtt alaposan megöntözi a növényeket.
Hőmérséklet és páratartalom
A hazánkban lévő éghajlati viszonyok között jól érzi magát. A zordabb területeken azonban a növény a jég és a drámai hőmérséklet-ingadozás miatt télen fagysérülést szenvedhet. Szerencsére azonban ez az életerős cserje igen könnyen kiheveri a tél okozta károkat.
Műtrágya
Mivel a növény egy jelentéktelen virágokkal rendelkező örökzöld cserje, általában nincs szüksége műtrágyára az általános egészségi állapotának megőrzése érdekében. Ha szeretné, évente egyszer, ősszel, a növény törzsétől legalább 5 cm-re kijuttatott kis mennyiségű műtrágyával tápozhatja.
A fajtái
A repkénykecskerágónak három fajtája van:
- Az Euonymus fortunei var. fortunei Kínában és Koreában őshonos. Ez az egyetlen olyan fajta, amely zöld-arany levélmintázattal büszkélkedhet.
- Az Euonymus fortunei var. radicans Japánban honos. Ennek a fajtának egyszínű zöld levelei vannak.
- Az Euonymus fortunei var. vegetus Japán északi részén őshonos. Egyes szakértők szerint nem különböztethető meg a var. radicans-tól.
Ezenkívül számos közkedvelt fajta létezik, bár nem mindegyik rendelkezik a kertészek által hőn áhított smaragdzöld és arany színnel:
- Az „Emerald Gaiety” zöld és fehér leveleket hoz.
- Az „Emerald ‘n’ Gold”-nak zöld levelei vannak, amelyek körül széles sárga szegély fut. Akár 120-150 cm magas bokorrá is fejlődhet.
- Az „Emerald Surprise” zöld levelei keskenyebb sárga szegéllyel rendelkeznek.
- A „Canadale Gold” fényes, aranyszínű szélű levelekkel dicsekedhet. Ez egy magasra növő fajta, de jól használható támasztékon is.
- A „Minimus” egy kis termetű, kerekded fajta, amely csak kb. 45 cm magasra nő, de 180 cm széles is lehet. Apró levelei miatt „bébi repkénykecskerágó” néven is ismert.
- A „Coloratus” egy alacsonyan elterülő fajta, amelynek levelei alul lilás színűek, ezért lilás levelű repkénykecskerágónak is nevezik.
Metszés
A metszés végezhető a növény terjeszkedésének szabályozása vagy a megfelelő forma megtartása érdekében – tehát a növényt mondjuk inkább gömb alakúra vágjuk, mintsem hogy talajtakaróként szétterüljön. A komolyabb metszéseket a virágzás befejezése után kell elvégezni, hogy az összes elnyílt virágot eltávolítsuk, mielőtt azok elvetnék a magjaikat. Minden vágás után sterilizáljuk a vágóeszközöket.
A repkénykecskerágó szaporítása
Könnyen szaporítható tavasszal frissen nőtt dugványokról. Elmondjuk, miként:
- Sterilizált metszőollóval vágjon le egy 10-15 cm hosszúságú szárat, amelyen legalább 4 levélpár van.
- Az alsó levélpárt vágja le, és tegye a dugványt nedves virágföldbe.
- Tartsa nedvesen a virágföldet, amíg a levelek eltávolítása helyén lévő csomópontokból legalább 2,5 cm hosszú gyökerek nem fejlődnek ki, majd ültesse át egy nagyobb cserépbe.
- Mindenképpen eddze meg a növényt, mielőtt kiültetné a kertbe.
Hogyan neveljünk magról repkénykecskerágót?
Az Euonymus fortunei magról történő termesztése több okból sem ajánlott. A magok csírázása kiszámíthatatlan és hónapokig is eltarthat. Ha olyan magokat használ, amelyeket egy fajtából gyűjtött, az új növény nem lesz teljesen olyan, mint a szülei, így nem éri meg a fáradságot és a várakozási időt. A repkénykecskerágót sokkal nagyobb eséllyel szaporíthatja dugványokról.
Kitelepítés és átültetés
Ha konténerben szeretné termeszteni ezt a növényt, válasszon egy kis méretű vagy törpe fajtát, és a növekedés kordában tartása érdekében gondoskodjon a folyamatos metszésről. Válasszon egy legalább akkora edényt, mint a faiskolai kaspó, amely jó vízelvezető nyílásokkal rendelkezik. A cserépedények ideálisak, mert a felesleges nedvességet hagyják elpárologni.
Töltse meg az edényt virágfölddel és rendszeresen öntözze, hogy a talaj mérsékelten nedves maradjon, szem előtt tartva azt, hogy a konténeres növények gyakrabban igényelnek öntözést, mint a szabadföldbe ültetett társaik.
Az átültetést tavasszal kell elvégezni. Ez akkor válik szükségessé, amikor a gyökerek kitöltik a cserepet, vagy elkezdenek kinőni a vízelvezető lyukakból.
Teleltetés
A repkénykecskerágó fagyérzékeny, kiváltképp, ha konténerben él, mivel a fagyos téli időjárás károsíthatja a gyökereit. A gyökerek hideg elleni szigetelése érdekében csomagolja be zsákvászonnal és buborékfóliával a cserepet, vagy helyezze fűtött tárolóba, esetleg télikertbe a növényt.
GYIK
Van-e különbség a repkénykecskerágó és a japán kecskerágó között?
A japán kecskerágó (Euonymus japonicus) egy Japánban, Koreában és Kínában őshonos faj. A repkénykecskerágóhoz hasonlóan ez is egy örökzöld cserje, amely kedvező körülmények között akár 3-3,5 méter magasra is megnőhet. A japán kecskerágót azonban leggyakrabban sövényként használják, természetes formájában 180-240 cm magasra és 120-180 cm szélesre nő. Tömör, kemény levelei és sűrű szerkezete miatt kiválóan alkalmas dísznövénynek.
Hogyan terjeszkedik?
Vegetatív módon, a talajban gyökeret eresztő szárakkal, valamint a madarak által elfogyasztott vagy a vízzel szétszórt magvakkal terjed.
Miért jelent olykor problémát?
Más növényeket, köztük cserjéket és fákat is elnyomhat, mivel megfosztja őket a fénytől. A növény még a magas fák lombkoronájába is képes belenőni, és végül teljesen befedi azt.
Honnan kapta a nevét a repkénykecskerágó?
A faj neve Robert Fortune növénykutatótól származik, míg a köznapi elnevezése onnan ered, hogy növekedése során egyre magasabbra és magasabbra kúszik.
A cikket fordította: Ordódy Eszter
