A legtöbb kertben nyáron szinte reflexből indul a locsolás. Ha sárgul a gyep, lekókad egy növény vagy repedezni kezd a talaj, az első gondolat általában az, hogy több víz kell. Pedig sok esetben nem az a probléma, hogy túl kevés vizet kap a kert, hanem az, hogy rossz módon kapja.
A gyakori, felületes öntözés például kifejezetten gyengítheti a növényeket. Amikor naponta csak egy kevés víz kerül a felszínre, a nedvesség nem jut le mélyebbre a talajban. A gyökerek emiatt a felső rétegben maradnak, ahol a föld gyorsan kiszárad és felmelegszik.
Ilyenkor a növény egyre érzékenyebbé válik a hőségre, és valóban gyorsabban kezd lankadni. A kert tulajdonosa ezt újabb locsolással próbálja megoldani, és máris kialakul egy ördögi kör.
Locsolás ímmel-ámmal
Sokan úgy öntöznek, hogy valójában csak „benedvesítik” a kertet. A gyep kap tíz percet este, a virágágyás egy gyors slagos permetet, aztán késznek is tűnik a feladat. Csakhogy ettől a talaj mélyebb rétegei teljesen szárazak maradhatnak. A növényeknek nem napi vízérzetre van szükségük, hanem valódi víztartalékra a talajban.
A túl sok öntözés ráadásul nemcsak pazarló, hanem problémákat is okozhat. A folyamatosan nedves talajban romlik a levegőzés, a gyökerek oxigénhiányossá válhatnak, és megjelenhetnek a gombás betegségek. Sok növény sokkal rosszabbul viseli a túlöntözést, mint egy rövidebb száraz időszakot.
Mikor öntözzünk?
A napszak sem mindegy. A késő esti locsolás gyakori szokás, mert ilyenkor már nincs hőség, de a tartósan nedves lomb kedvezhet a betegségeknek. A déli öntözésnél pedig a víz jelentős része egyszerűen elpárolog, mielőtt hasznosulna. A legjobb általában a kora reggeli öntözés, amikor a talaj még hűvösebb, és a növények fel tudják venni a vizet a nappali meleg előtt.
Az sem igaz, hogy minden növény ugyanannyit igényel. Sok kertben ugyanaz az öntözőrendszer locsolja a gyepet, a levendulát, a rózsát és a mediterrán fűszernövényeket. Pedig teljesen eltérő vízigényük van. Nem ritka, hogy egy szárazságtűrő növény éppen a túl sok víztől pusztul ki.
A talajállapottól is függ az öntözés
A talaj állapota legalább olyan fontos, mint maga az öntözés. Egy humuszban gazdag, takart talaj sokkal tovább őrzi a nedvességet, mint egy csupasz, keményre száradt felszín. A mulcs, az árnyékoló növények és a talajélet támogatása gyakran többet számít, mint még egy plusz locsolási kör.
A kert tehát nem mindig azért szenved, mert kevés vizet kap. Sokszor inkább azért, mert a rossz öntözési szokások miatt a növények sosem „tanulnak meg” alkalmazkodni. Egy jól kialakított kert idővel meglepően önállóvá válhat. Nem teljesen locsolásmentessé, de sokkal kevésbé vízfüggővé, mint azt a legtöbben gondolják.
Kiemelt kép: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
