Szeptemberben nem feltétlenül kell véget érnie a virágos kerti szezonnak. Sok évelő éppen akkor kerül a legjobb formájába, amikor a klasszikus nyári növények már visszahúzódnak, mások pedig megfelelő gondozással az első komolyabb fagyokig folytatják a virágzást.
A későn nyíló fajok ráadásul nemcsak színt visznek az ágyásokba: nektárjukkal és virágporukkal a beporzókat is segíthetik egy olyan időszakban, amikor egyre kevesebb táplálék áll rendelkezésükre. Ha pedig az elszáradt szárakat és magfejeket sem vágja le automatikusan ősszel, a kert még télen is megőrizhet valamit a szezon változatosságából.
Őszirózsa és krizantém: szeptemberben jön el az idejük
Az őszirózsák nagy előnye, hogy akkor kezdenek igazán feltűnővé válni, amikor az évelőágyások többsége már veszít a nyári színeiből. A különböző fajok és fajták között alacsony, kompakt és akár kétméteres növények is akadnak. Többségük napos fekvésben fejlődik szépen, bár egyesek a félárnyékot is elviselik. Az egyszerű, nyitott virágú változatok különösen értékesek lehetnek a késői beporzók számára.
Hasonló időszakban veszik át a főszerepet a kerti krizantémok. Virágzásuk jellemzően szeptembertől novemberig tart, de hogy meddig maradnak mutatósak, azt az időjárás és a fajta fagytűrése is meghatározza. Napos, lehetőleg védett helyen, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajban érzik jól magukat. A tartósan vízzel telített talajt és a kiszáradást egyaránt rosszul viselik.
A dáliát nem érdemes idő előtt leírni
A dália nyári növényként él a köztudatban, pedig megfelelő körülmények között egészen az első fagyokig virágozhat. Szeptemberben ezért még korai felszámolni az állományt. Az elnyílt virágok rendszeres eltávolítása serkenti az újabb bimbók fejlődését; az elszáradt virágot érdemes a száron lejjebb, egy levélcsomó fölött levágni.
A növény napos, meleg helyen, termékeny, jó vízgazdálkodású talajban teljesít jól. A magas, nagy virágú fajtáknál ősszel a megtámasztásra is figyelni kell, mert az esőtől elnehezült virágfejek és a szél könnyen lefektethetik a hajtásokat. A dália ugyanakkor fagyérzékeny: az első fagyok után a föld feletti részek gyorsan károsodnak, ezért a gumók teleltetéséről időben gondoskodni kell.
Varjúháj, kasvirág és kúpvirág: ne siessen az ollóval
A magas varjúháj az egyik legmegbízhatóbb késő nyári, őszi évelő. Napos helyen, jó vízáteresztő talajban kevés gondozással is tartós állományt alkothat. Apró virágokból álló, lapos virágzatai ősszel méhek, zengőlegyek és lepkék számára is fontos táplálékforrást jelenthetnek.
A kasvirágok és a kúpvirágok szintén jó társai az őszi kertnek. Itt azonban nem feltétlenül az a legjobb megoldás, ha minden elnyílt virágot azonnal eltávolít. Amíg újabb virágzást szeretne ösztönözni, a visszavágásnak van értelme, a szezon végén viszont már érdemes néhány magfejet meghagyni. A száraz virágzat télen struktúrát ad az ágyásnak, a bennük maradó magokat pedig madarak is fogyaszthatják.
A kert ősszel már nem csak a virágokról szól
A késői kert látványát érdemes lombbal és díszfüvekkel is megtámasztani. Jó példa erre a tölgylevelű hortenzia (Hydrangea quercifolia), amelynek nagy, karéjos levelei ősszel vöröses, bronzos és lilás árnyalatokat vehetnek fel. Így a növény akkor is hangsúlyos marad, amikor a virágzás már háttérbe szorul.
A díszfüvek ennél is tovább tarthatják a szezont. A Miscanthus-, Panicum-, Molinia- és más, kertészeti célra ültetett füvek között számos olyan található, amelynek bugái ősszel ezüstös, arany- vagy rozsdás árnyalatúvá érnek, majd télen is a tövön maradnak. A lombhullató díszfüveket ezért általában nem célszerű ősszel tövig visszavágni. A száraz szárak és bugák dérben is látványosak, emellett búvóhelyet adhatnak kisebb állatoknak, egyes magvak pedig madártáplálékul szolgálnak. A visszavágással ráér késő télig vagy kora tavaszig, még az új hajtások megindulása előtt.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
