A korábbi cikkben az elvekről volt szó, melynél többen felhördültek, hogy vajon mi tapasztalatom van benne. Megmondom őszintén, az elmúlt 8 év alatt igen sok saját tapasztalatot szedtem össze, és gazdatársakkal is sokat kísérletezünk a témában, így nem is csoda, hogy van bőven valódi tapasztalat benne.
Pajorok ellen burgonyával
Egyidőben a gyümölcsösben nem volt gyepesített a sorközünk, és mivel a Homokhátságon vannak a területeink, így a cserebogárpajorokkal rendszeresen hadat vívtunk. Sok fának a gyökerét tették tönkre és ezzel egy időben a fákat is, majd az imágók kirepülése után a cseresznyefák lombja látta kárát a dolognak. Muszáj volt tenni valamit. Ekkor pár sort bevetettünk burgonyával. Mi ebben a logika?
A pajorok azért bántották az elmélet szerint a fák gyökerét, mert nem volt más ennivalójuk a talajban. A sok tárcsázás és egyéb talajmunka miatt (bár homokon nem tárcsázunk ugyebár, de ez ebben a térségben mégis bevett szokás homoktalajnál is, ez külön megérne egy misét…) a talajok halottak, semmi élet nincs bennük. A pajorok ilyenkor a fák gyökerének térségében élnek, és más táplálék híján a gyökereket rágják. A burgonyát bevetettük a sorközökbe, és lássunk csodát, a fák elkezdtek megmenekülni. A burgonya nem lett betakarítható, ezt is hozzá kell tegyem, de az értékesebb fák megúszták a kártétel ezen részét.
A talajfelszín ráadásul a burgonya lombjának köszönhetően nem forrósodott fel, több nedvességet tudott tárolni, a sorokban az öntözés sokkal hatékonyabbnak bizonyult. Ezt nem csak magunknál tapasztaltuk, több ültetvénytulajdonossal közösen figyeltük meg.
Átoktüske, királydinnye és a tarack
Mi abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy a homoktalajt imádja az átoktüske, a királydinnye és sajnos a tarack is. Ez nagyban megnehezíti a no-till módszerünket, mert főleg az első két növény kifejezetten szereti a háborítatlan talajfelületeket.
Mivel kezdetben mélymulcsos módszerrel és permakultúrával kezdtünk, rá kellett jöjjünk, hogy érdemleges talajélet nélkül nem fog működni. Egy futóhomokon nincs semmi, ami átdolgozza természetes úton a vastag mélymulcsot, nincsenek giliszták és más talajlakók. Egy tengerparti homok minőségtől indultunk. A vastag mélymulcs nagy lemezekbe összeállt a felszínen, ültetésre alkalmatlan lett, nemhogy nem tudott természetesen komposztálódni, bomlani, de a kemény lemezek a vizet, csapadékot sem engedték át megfelelően. Kapufa volt.
Lehordtuk a vastag mélymulcsos réteget a homoktalajunk felszínéről és bekomposztáltuk. Igen, több száz köbméteres komposztdombnak megfelelő mennyiség, több kezelhető méretű halomba összehordva. Kellett egy jó másfél év, mire hasznavehető komposztunk lett belőle, közben biológiai készítményekkel is kezeltük, baktériumokat és gombákat adtunk hozzá, öntöztük, telepítettünk bele komposztgilisztákat, melyek szépen fel is szaporodtak.
A lehordott terület időközben elkezdett begyomosodni, a sorközöket nyírtuk, kaszáltuk, a sorokat kis rotakapával tettük alkalmassá az ültetésre. A módszer jónak tűnt. A beért komposztot az ültetési sorokba hordtuk és nem forgattuk be. Ezzel egy időben a szomszéd telkekről átköltözött az átoktüske és a királydinnye is hozzánk és rohamtempóban elkezdett felszaporodni. Ekkor kezdtük el az agroszövettel való takarást, mert olyan léptékben és gyorsan terjedt a bolygatatlan területen az átoktüske, hogy kezelhetetlen volt. Gyomirtózni meg nem akartunk.
Kártevők és kórokozók áttelelnek vagy sem?
Mivel az egymást segítő növények rendszerével dolgozunk, így azt kell mondjam, hogy ezen a téren egészen jók vagyunk, mert fonálférgek ellen a feketeretek, a földibolhák ellen a fokhagyma nagyon szépen tud működni a gyakorlatban is. De a poloskák például a mulcsozott területen rendre szépen átteleltek, míg a gyepesített sorközöknél nem teleltek át. No-till mindkettő, de mégis más az eredmény az áttelelés szempontjából.
Talajmélységek és eredmények
Volt, aki felvetette a hozzászólók közül: biztos sosem mértük meg az eredményt… Hát ez nagy tévedés, mert amikor az ember kísérletezik és figyeli az eredményeket, akkor bizony mér, mér és mér. Számok nélkül eredmények sincsenek.
A mérhetetlen aranykoronaérték idővel (kb. a 4. évre) már értékelhető mértékű lett. Vízzel keverve látványosan össze lehetett tapasztani a talajt, magasabb volt benne a humusztartalom. Színre is megváltozott.
Leásva a talajba is látványos volt az eredmény. A talajtakarásos részeken kevésbé, míg a gyepesített sorközben mélyebben szőtték át a gyökerek a talajt, szebb volt a talaj színe is, elkezdett mélyülni a szín a homokszürkéről a barna felé. Egészen 70 cm mélyen már eredményt lehetett elérni a 6-7. év végére.
Ez ásógéppel, rotakapával is látszott a talajforgatásnál.
Kiemelt kép: Pexels
