Egyre divatosabb az ásás nélküli kertészkedés, az erre nyitottabb gazdálkodók körében egyre többen állnak át a no-till módszerek valamelyikére. De vajon ez jó vagy sem? Mit kell róla tudni és miért tud teret hódítani?
Az ásás vagyis talajforgatás
A talajforgatás egy régi bevett szokás és még mindig az egyik legelterjedtebb gazdálkodási művelet. Az ásás során a talaj mélyebb rétegét fentre hozzuk, leforgatva ezzel a talaj felső rétegeit, melyben a humusz is van többek között.
Az érvek általában azok az ásás mellett, hogy a gyomosodásra jó hatással van, a gyomok leforgatásával az gyérül és a talajlazításra szüksége van a kultúrnövényeknek is. Ez utóbbi egyébként megállja a helyét, a másik érv talán kevésbé. A tarackoló gyökerű növények esetében például az ásás csak még jobban segíti terjedésüket, még akkor is, ha rendre a kezünk közé akadó tarackgyökereket kiszedegetjük.
VIGYÁZAT: a tarckot ne tegyük a komposztba, mert „pillanatok alatt” átszövi és sok későbbi problémánk lesz vele!
A no-till, avagy a talajforgatás nélküli megoldások
A természetben, az erdőkben nincs állandó ásás, talajforgatás. Mégis egy jól működő rendszerként tekinthetünk rá. Az egész elképzelés ebből is ered, hogy a természetes ökoszisztéma, a talajlakó állatok és más szervezetek számára az állandóságot a talaj „nem forgatása” adja.
Az ásás során az anaerob és nem fénykedvelő élőlények a felszínre kerülnek és nagy százalékuk el is pusztul. Míg az aerob és fénykedvelők a beforgatás által pont a talaj mélyebb rétegeibe kerülnek, ami meg számukra nem lesz ideális.
Bár az ásás lazítja a talajt, de a no-till módszereknél ismert az ásóvilla, amivel a lazítás a forgatás nélkül is elvégezhető, így védve a talaj belsejében kialakult ökoszisztémát.
De vajon a gyökerek és más növények nem veszik el a tápanyagot és vizet a haszonnövényektől?
Ez is egy gyakori kérdés, mert sokáig úgy tartották, hogy a talajtakaró növények elveszik a tápanyagot a kultúrnövényektől, de a jó talajtakaró növény és a klasszikus értelemben vett gyomok között is ég és föld a különbség. A jól kialakított talajtakaró növényzet például adhat plusz nitrogéngyűjtő baktériumokat is a haszonnövénynek, amiből minkét növény profitál. A talaj takarásával viszont a talajba jutó víz is jobban bennmarad, csökkentve ezzel az öntözés mennyiségét, és tudjuk, hogy minden csepp víz érték. Gondoljunk csak bele, egy erdőben sincs szükség öntözésre, mert egy jól beállt rendszerben a természetes vízkörforgás is meg tud valósulni.
A talajforgatás nélküliség mellett az az érv is szól még, hogy az olyan talajlakók, mint a földigiliszták jótékony munkát tudnak háborítatlanul végezni. A földigiliszták nagyon szépen összekeverik a talajt és értékes gilisztahumusszal is ellátják.
Beforgassuk-e a trágyát, komposztot?
Szintén ide tartozó kérdés, mert a talajforgatás nélküliségnek ez is az egyik sajátossága, hogy a komposztot és trágyát sem feltétlen forgatjuk le. Gondoljunk bele: a gyökerek a legtöbb haszonnövénynél a felső 30-40 cm-en belül helyezkednek el, kivétel a gyümölcsfák, bár a fő gyökérzet ott is egy méteren belül van a talajfelszíntől számítva.
Ha a talajra kiterítjük a szerves trágyát, akkor a csapadék hatására elkezd bemosódni és a legtöbb tápanyag a gyökérszintben kerül felhasználásra.
Ha beforgatjuk egy jó 40-50 cm mélységbe a trágyát, akkor pont a gyökérszint fő rétege alá kerül és a bemosódásokkal csak még mélyebbre jut a tápanyaggal teli keverékünk hasznos része.
Próbáljuk ki kontrollterületen, és saját szemünkkel fogunk meggyőződni arról, hogy mennyivel jobban tudnak hasznosulni a kijuttatott szerves anyagok beforgatás nélkül!
