Az elmúlt évtizedekben egyre divatosabb a letisztult kertek, parkok építése. Ezekbe a növénytársulásokba azonban még 10 különböző dísznövény sem kerül be, holott a biodiverz kertek esetében 30-40 dísznövény is helyet szokott kapni.
Sok esetben nemcsak a díszítőértékük, hanem más, környezetre gyakorolt hatásuk miatt is előnyös lehet elültetni a kertjeinkben ezeket a különleges növényeket. Erre tökéletes példa a bársonyvirág (Tagetes patula).
A sokak számára büdöske néven ismert növény előnyeiről már az előzőekben is foglalkoztak tudományos munkák. Vajon milyen speciális kártevők távoltartásában játszik fontos szerepet ez a különleges dísznövényünk? Ezt a kérdéskört járjuk körben a következőkben.
A bársonyvirág elnevezés elég beszédes: a növény szirmai, levelei puha tapintásúak. Mivel számtalan mirigyük van, amelyek illóolajok tárolására szolgálnak, így gyakran már messziről érezhető a különleges illatuk.
A vélemények megoszlanak arról, hogy ez illat vagy szag, mindenesetre aki bársonyvirágot ültet a kertjébe, előtte érdemes eldöntenie, melyik csoportba tartozik. Ne felejtsük el a latin „Tagetes” elnevezés jelentését sem, amely a „föld szántása” megnevezésből ered.
A hazai kiskertek sokszínűségéhez hozzátartozik a rendkívül változatos és sokszínű fajtahasználat. A klimatikus viszonyok és országos átlagban jónak mondható talajadottságok lehetővé teszik a szerteágazóan hasznosítható biodiverz kertek kialakítását. A sokszínű növényi taxon használat viszont a kártevők változatos kavalkádját vonzza, amely ellen a védekezési lehetőségek sem egyszerűek.
Főleg kiskerti körülmények között törekednek a kertészek a minimális peszticid-használatra és inkább biológiai módszerekkel igyekeznek visszaszorítani a károsítók jelenlétét. Erre tökéletes példa a bársonyvirág, vagy más néven büdöske ültetése zöldségeskertek szélén, virágágyások szegélyén. Eredményesen használható nemcsak a rovarok, hanem a fonálférgek ellen is.
A hazai mezőgazdaságnak és dísznövénykertészetnek régi ellensége a fonálférgek népes tábora. Ezen talajlakó kártevő számos faja rendkívül jól alkalmazkodik a változó időjáráshoz. Alapvetően a talaj nedvességtartalma határozza meg a jelenlétét, mert ezáltal képes helyváltoztatásra.
A növények gyökereibe befurakodva a megtermékenyített nőstény – fajtól függően – hol cisztákat, hol gumókat képez, csökkentve a növény tápanyagforgalmát. A táplálékot a gyökerek által termelt gyökérsavak és szén-dioxid segítségével találja meg. A károsított növényi gyökérzet szakállassá válik, apró gümők jelennek meg rajta, a növény pedig satnyul, szárad.
A védekezés ellene rendkívül nehéz és költséges, vannak jól bevált nematicid növényvédő szerek, de a vegyszermentes védekezés alapjai azok a kémiai vegyületek, amelyek repellens hatást gyakorolnak a kártevőkre.
A bársonyvirágot évtizedeken keresztül mérgezőnek titulálták erős illata miatt, de mára már egyre népszerűbb a különböző teákban és salátákban is. Illetve bizonyos országokban még a sáfrány mint fűszernövény helyettesítésére is használják.
Mivel egyéves növényről beszélünk, könnyen változtathatjuk évről évre a helyét a kertben, és a különböző színű változatok miatt könnyen párosítható más növénytársításokhoz.
