Szemléletformáló írás következik, mert bizony nagy szükség van rá. A gyom is lehet hasznos és a kisgazdaságokban lévő kaszálónak is nagy jelentősége van. Ezt a cikket termelőként írom, aki bár nem “klímaszorong”, de tudja jól, hogy az észszerű gazdálkodásba a valódi fenntarthatóság is beletartozik.
Nem kell klímaszorongónak lenni ahhoz, hogy a fenntarthatóságot komolyan vegyük. Ehhez pusztán az a gondolkodásmód kell, hogy nem egyik napról a másikra élünk és hatással vagyunk a jövőre, a jövőnkre és unokáink jövőjére. Ez a hobbikertünktől a konyhakerten át a gazdaságunkig mindenre igaz.
A szálfüvek értékes takarmányok
A legkisebb kertekbe is lehet tartani olyan kishaszonállatokat, mint például a nyúl, a tyúk, a futókacsa. De számukra szükség van szénára, friss füvekre, mert a táplálékuk tetemes százalékát ez teszi ki.
Manapság lehet kapni olyan magkeveréket is már, melyekből házikerti méretben és kisgazdasági méretben is lehet kaszálónak való gyepet nevelni. A hélazab a nyuszik egyik kedvence, és mint állattartó tudom, hogy mennyire örülnek a lekaszált szálfüveknek a kis jószágok. Ásványi anyagokban gazdagok, enzimdúsak, rostosak és nem utolsó sorban a saját epigenetikai terünkből valók (ha ez fontos szempont valakinek).
Termelünk vagy kaszálónk van?
Laikus szemnek a kettő nem egyeztethető össze. Ennek az az oka, hogy térben és időben kell tudni gondolkodni. Ha élő példát akarok mondani hozzá, akkor egy gyepesített sorközű szabadföldi termesztésnél nem mindenki számára egyértelmű a termelési szezonon kívül a sok szálfű meghagyása kaszáláshoz.
Ha viszont időbeli síkon is gondolkodunk, akkor októbertől egészen még akár május közepéig is a szabadföldi termesztés a paprika, paradicsom és más melegigényes fajok számára nem működőképes, így a terület kihasználatlan lenne a betakarítási időszak után.
A másik tény, hogy az ágyások télen és tavasszal visszagyomosodnak, a sorközökben is megnövekszik a növények száma és mérete is. Viszont, ha ezt lekaszáljuk, netán feltárcsázzuk, akkor azt kapjuk, hogy az értékes humuszréteget leforgatjuk, vagy elviszi a szél. De mivel manapság a humusz és a víz is hatalmas kincsnek számít, így a talajtakarás rendkívül fontos. Talajtakarásként meg miért is ne lehetne egy speciális keverékünk, melyben értékes szálfüveket nevelünk az állataink számára a kieső időben?
Ugye, hogy így már nem is olyan elvetendő ötlet, ráadásul a talajt is védi, mert a hasznos talajlakó szervezetek is életben tudnak maradni, marad talajélet és az egész rendszer úgy viselkedik, mintha a természetben lennénk.
De akkor, hogy lesz ebben az ültetés?
Jogos a kérdés, mert nem a megszokott a gyakorlat sem. A magaságyások vagy a sorok természetesen tisztára pucolva várják hamarosan a haszonnövényeket. Ebből friss tyúkhúr és hélazab formában falatoznak az állatok, a felesleges vagy szárításra kerül kiterítve a sorközben vagy mehet is a komposztba! A napon száradás után vasvillával összegyűjtve értékes széna az állatoknak. Nagyjából ennyire egyszerű.
Minden gyom jó kaszálónak?
Nem. Egyrészt vannak igen válogatós haszonállatok, ahogyan a ló és a szarvasmarha is csak prémium szénát eszik meg, nem ám akármit. Másfelől a karanténgyomok, az allergén gyomok, mint a parlagfű, a káros gyomok, mint például a datura, szintén nem tartoznak a kaszálónak alkalmas sorközös fűfélékhez. És pont ezért nem mindegy, hogy mivel vetjük be a területet szezonon kívül, vagy mivel hagyjuk befutni a területet. Így ezzel a módszerrel nem összekeverendő az, amikor valaki mások kárára elhanyagolja a területét és egy parlagfüves-átoktüskés területet hagy ápolatlanul. Az már nemcsak a kötelezően megoldandó problémakör, de még büntetett is. Ha valóban, kaszáló jelleggel is szükség van plusz fűfélékre, akkor erre való magkeverékeket kell beszerezni, mellyel hozzáadunk a környezethez és nem károsítjuk azt.
