Teher alatt nő a pálma: a mondás azt fejezi ki, hogy beszéljünk bármiről terhelés hatására is pozitív jellegű fejlődést képes produkálni. Ez igaz a tájakra is. A tájat emberi és természeti hatások egyaránt érik, amelyek pozitív vagy negatív terhelésként azonosíthatók. Természeti hatások közé tartoznak például az éghajlati jellemzők. Emberi hatások közé tartoznak a bányászat, az ipar, a mezőgazdaság, az úthálózat, a beépített területek, árvízvédelmi műtárgyak stb.
A mezőgazdaság, mivel túlnyomórészt monokultúrákkal dolgozik, csökkenti a biodiverzitást, fokozza a talajeróziót a nem állandó talajborítottság miatt, erősen módosítja a vízháztartást. Ezeknek a mértéke a nagy kiterjedésű mezőgazdasági területeken mutatkozik meg oly mértékben, ami már túlzott tájterhelésként jelentkezik (1. ábra).
A beépített területek főleg a burkolt felszínek magas arányával okozzák a terhelést, amely erősen módosítja a víz lefolyását és beszivárgását, levegő-, talaj- és vízszennyezés tapasztalható, továbbá mesterséges akadályt jelent az állatvilág számára (2. ábra).
Az egyik legnagyobb hatást kifejtő tevékenység a bányászat. A külszíni bányák esetében a teljes élővilág kipusztításra, a talaj teljes mértékben elhordásra kerül, a felszín alatti vizek nagyobb eséllyel szennyeződnek, valamint légszennyezés és a bánya környezetében az élőhelyek szennyezése tapasztalható. A tájképet pedig erős mértékben rombolják (3. ábra).
A vonalas elemek szintén mesterséges jellegű terhelésként jelentkeznek. Közéjük tartoznak az úthálózat, a közművek elemei, árvízvédelmi töltések stb. Alapvetően a fragmentáló hatásuk ami a legerősebb hatásként jelentkezik. Meglétük darabolja a természetes területeket és akadályt képez az élővilág számára. Az utak mentén levegő- és talajszennyezés tapasztalható. A vonalas infrastruktúra mentén gyakran bolygatott élőhelyek jönnek létre, amelyekben a nem őshonos, agresszíven terjedő fajok megjelenésének kedvez (4. ábra). Végül bizonyos közművek, mint például a regionális villamosenergia hálózat felsővezetékei, szintén negatív hatással vannak a tájképre (4. ábra).
A tájterhelést túlnyomórészt az emberi hatások által kifejtett terhelések értékelésén keresztül mérik. Ezen felül a tájaknak az érzékenységét is lehet mérni, értékelni. Tájérzékenységet általában valamilyen tervezett tevékenység okán szoktak mérni, például újonnan elhelyezni kívánt ipartelep esetén. Ha a tájérzékenységet (5. ábra) és a tájterhelést (6. ábra) együttesen vizsgáljuk és értékeljük, akkor az eredményeket összesítve a tájterhelhetőséget tudjuk meghatározni, vagyis az adott tájban melyek azok a területek, amelyek a fenntarthatóság szemszögéből túlterheltek, maximálisan terheltek, vagy további terhelést még elbírók. A túlterhelt területeken a táj olyan károsodásokat szenved el, amelyek negatív tendenciájú változást okoznak benne, szerkezete, képe kedvezőtlenné válik. A maximálisan terhelt tájak olyan mértékben vannak terhelve, amelyet még képesek elviselni anélkül, hogy a tulajdonságaik visszafordíthatatlan mértékben megváltoznának. Az olyan tájak, amelyek még képesek további terhelést is elbírni, alapvetően természetes területekkel rendelkeznek és a bennük tapasztalható terhelések mellett még továbbiakat is képesek befogadni.
A tájterhelhetőség vizsgálata több szempontból is elvégezhető. Lehet gazdasági szempontú, turizmus szempontú, ökológiai szempontú stb., vagy ezek akár együttesen is megjelenhetnek példának okáért az ökológiai szempontú turizmusfejlesztés vizsgálatánál. A tájterhelhetőséget úgynevezett indikátorokon keresztül lehet mérni. Az indikátorok valamilyen lényeges tulajdonság mérését hivatottak elvégezni, például a természetes területek arányát mérik, vagy a mezőgazdasági területek arányát mérik, a szennyező források számát mérik stb. Egy tájterhelhetőségi vizsgálatnál több száz indikátort lehet figyelembe venni, de általánosan maximum néhány tucatot szoktak alkalmazni egy-egy módszer elvégzésénél. Az indikátorok által képzett eredményeket többnyire térképesen is meg lehet jeleníteni (5-6. ábrák). A térképes eredmények pedig jó alapot szolgáltatnak a tájtervezés, a gazdaságfejlesztés, az erőforrás-menedzsment, a hosszútávú térség léptékű tervek számára.
Összességében elmondható, hogy a tájterhelhetőségi értékelések a vizsgált területen képesek kimutatni a súlyosan károsodott területeket, a maximálisan terhelt területeket és a terhelést még elbíró területeket célszerűen ökológiai szempontból (hiszen az ember a természeti rendszerekből nyeri erőforrásait) vagy más szempontból. Az eredményekre hosszútávú javaslatok adhatók, mint például a bányák utóhasznosítása, a nagy kiterjedésű mezőgazdasági területek biodiverzitásának növelése a fásszárú élőhelyek telepítésével, a beépített területek zöldfelületeinek minőségének növelése, úthálózat fásítása, infrastruktúra elemek megfelelő vonalvezetése.
