2020 tavaszán próbaként vetettek el egy tábla szegélyén vadföld vetőmag-keveréket Milus Zoltán 110 hektáros gazdaságában. A tapasztalatok alapján a nagyjából 10 növényfajból álló, néhány méter széles sáv kedvez az apróvad-állománynak, eközben pedig segít a nagyvad által okozott károk csökkentésében. A kérdés persze adott: leginkább arra voltam kíváncsi, hogy termelői szemmel tényleg megéri-e beáldozni a táblák szegélyét erre a célra?
„Én úgy gondolom, hogy megéri ezt a módszert alkalmazni, főleg azoknál a nagyobb gazdaságoknál, ahol az adott kultúrát 30–40, de akár 50 hektáros vagy még ennél is nagyobb táblákon vetik. Minél nagyobb ugyanis a parcella, annál jelentősebb lehet a vadkár mértéke, amit egy ilyen vadföldkeverék-csíkkal csökkenthetünk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez egy védősáv” – mondta kérdésemre Milus Zoltán a Veszprém megyei Várkesző határában, ahol az említett sávot meg is szemlélhettük.
Így működik a többfunkciós védősáv
Mivel több növényből álló keverékről van szó, az a vad számára állandó táplálékforrást nyújt. Emiatt a fő kultúra kevésbé lesz vonzó az állatok számára. Ennél is fontosabb ugyanakkor, hogy amíg a vaddisznó, a szarvas áthalad ezen az alacsony növésű, 20–25 centiméter magas sávon, addig jól láthatóak a vadkárelhárítást végző vadgazdálkodó számára. „Ha a kukoricát vagy napraforgót, tehát azokat a kultúrákat, amikből az állatok nem látszanak ki, teljesen kivetjük az erdő vagy fasor széléig, akkor a vadgazdálkodónak esélye sincsen megvédeni a terményt” – hívta fel a figyelmet a családi gazdálkodó, aki maga is tagja a helyi vadásztársaságnak, így mindkét oldal problémáival, nehézségeivel szembesült már.
A vadföld vetőmag-keverék legfontosabb előnye mezőgazdasági szempontból tehát az, hogy a vad által okozott kárt minimalizálni lehet. A szegélyek kialakítása azonban sokkal nagyobb hatással bír a helyi társulások életére, tehát sokkal több előnnyel jár, mint csak a vadkárelhárítás hatékonyságának növelésére tett kísérlet. A szegélyben lévő változatos növényvilág ugyanis kedvező búvó- és szaporodóhely, valamint táplálékforrás az apróvad számára – legyen az a mezei nyúl, a fácán vagy a fogoly. Egy jó keverék esetében minden időszakban más növény virágzik, más növény hoz magot, tehát ad táplálékot, ráadásul egész évben.
Sivatag helyett élőhely
A kaszálások, a betakarítás és különösen az őszi talajművelés után a mezőgazdasági táblák ökológiai szempontból gyakorlatilag sivataggá válnak. Ezért is fontos, hogy a szegélyek megmaradjanak, hiszen ezek biztosítják az élőhelyet az apróvad-állomány számára a legkritikusabb időszakokban is.
„Azon a területen, ahol most vagyunk, a tábla szélén egy erdős rész helyezkedik el, ami önmagában segíti ezeknek a fajoknak a túlélését, de a hazai kultúrtájak nagy részén ilyen nincsen, ez pedig erőteljesen felértékeli a szegélyek jelentőségét. Ha egy száz hektáros táblán megtörténik a talajművelés, a vadfajoknak eltűnik az élettere. Ha egymás mellett több parcellán is elvégzik ezt a munkát, akkor a helyzet még súlyosabb lesz. Ezt az ökológiai problémát viszont egy ilyen vagy hasonló csík meghagyásával enyhíteni lehet” – mondta el helyszíni szemlénk során Menyhárt Zoltán, aki vadászként az egész kísérlet egyik ötletgazdája volt.
„A helyi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy nagyjából egyszerre kelő és fejlődő, de más-más időpontban virágzó fajokkal kell dolgozni. Egy ilyen meszesebb talaj esetében jó kombináció lehet a komlós lucerna, a takarmánylucerna, a fehér here, a vörös here és a szarvaskerep. Ez a keverék kiváló táplálékforrás és búvóhely a vad számára egy egész éven át” – fejtette ki tapasztalatait.
Mindennek köszönhetően két-három növény a tavasz és a nyár folyamán mindig virágzik, magot hoz, ami közvetlenül is táplálékot nyújt az apróvadnak, de a szegély a rovarok számára is kiváló élőhely, így a fogoly- és fácánfiókák magas fehérjeigénye is kielégíthető.
A várkeszői tapasztalatok alapján tehát a következő évben mindenképp kevesebb növényt vetnek majd el a szegélyekbe, hiszen az első próbálkozás több mint 10 fajjal történt meg. De az is kiderült, hogy a tavaszi rendkívüli aszály miatt a facélia domináns lett a vadkeverék-csíkban, így ez vélhetően a jövőben háttérbe szorul.
„Mi Németországból szereztük be a keveréket, ahol már nagy hagyománya van a módszernek, és akár konkrétan a fogoly számára kedvező összeállítást is lehet kapni” – tette hozzá Menyhárt Zoltán.
Hátránya is lehet, de egy kis odafigyeléssel megéri
Elsőre talán úgy tűnhet, hogy a szegélyek vadföld vetőmag-keverékkel történő bevetése több problémát is okozhat. Az egyik potenciális gond a termékkiesés, ami azonban a hatékony vadkár-elhárítással ténylegesen kompenzálható. A másik a gyomok megjelenése, terjedése lehet. Ilyen gyom például az ebszékfű, amit bőven láttunk virágozni a domináns facélia között.
„Az látható, hogy a nemkívánatos gyomok húzódnak a tábla belseje felé, de ezt egy jó gyomirtási technikával, odafigyeléssel kiküszöbölhetjük” – osztotta meg gyakorlati tapasztalatait Milus Zoltán, aki ugyanakkor hozzátette, hogy a permetezést precízen, pontosan kell elvégezni, abból a szegélyt mindenképpen ki kell hagyni, ami nemcsak a gyomirtó szerekre igaz. A rovarölő készítmények az élőhelyként szolgáló szegélyben súlyos károkat okoznak.
A gazdálkodó arra is felhívta a figyelmet, hogy a vadföld vetőmag-keverékből akár közvetlen hasznos is húzhat a terület tulajdonosa, hiszen, ha jól választja meg a növényeket, akár kaszálni is lehet a szegélyt. Ha a termelő állatot is tart, a takarmány-előállítás is egy újabb lehetőség, ami a 2020-as szezon aszályos tavaszán például kifejezetten kecsegtető volt. Ebben az esetben azonban szintén fontos a precizitás, hiszen a fészkelő madarak vagy akár az őzgidák a kasza áldozatául eshetnek. Ha tehát valaki úgy dönt, közvetlenül is hasznosítaná a védősávot, az időpont-választásnál mindenképpen figyelembe kell vennie a szaporodási időszakokat, a kaszát pedig fel kell szerelnie lánccal, vagy egyéb vadriasztó elemekkel.
Egy ilyen vetőmag-keveréket ráadásul a zöldítésbe is be lehet illeszteni, így arra is lehetőséget ad, hogy ne csak a szegélyben használják a termelők. Kifejezetten kedvező az ökológiai hatása, ha például a lucernatáblák helyén is ilyen változatos élőhely alakul ki – természetesen lucerna, here és hasonló fajok jelenléte mellett. „Ha jó a kapcsolat a vadásztársasággal, az sem elképzelhetetlen, hogy a vetőmagot a vadászatra jogosult vásárolja meg, hiszen ez érdeke a vadkár és az apróvad-állomány miatt is. Ezt aztán a gazdálkodó a saját gépeivel, saját költségén veti el, és a lekaszált szénával is ő rendelkezik, a takarmányt a jószágoknak lehet adni, de az értékesítés is egy opció” – hívta fel a figyelmet egy másik lehetőségre Milus Zoltán.
A mezőgazdasági termelők és vadgazdálkodók, de a természetvédők együtt gondolkodása is nagyon fontos lenne a jövőre nézve. Várkeszőn kiváló a példa arra, hogyan lehet úgy vigyázni a biodiverzitásra, sőt növelni azt, hogy mindez az intenzív szántóföldi növénytermesztésnek se legyen gátja. A jövő valószínűleg ez, vagy valami hasonló út lesz, hiszen a gazdálkodásnak ténylegesen fenntarthatónak kell lennie, ha évtizedek múlva is használni akarjuk a termőföldjeinket, a természet nyújtotta előnyöket.
