Az előző cikkben áttekintettük milyen tájváltozások voltak jellemzőek a múltban, most a történeti térképekről szóló rövid áttekintő után, nézzünk néhány példát a múlt és jelen tájhasználatára különösen néhány olyan térségben, ahol ma belvíz vagy eróziós problémák vannak.
A magyar térképészet kezdetei a XVI. századig nyúlnak vissza. Meg kell említeni Lázár deák térképét a XVI. századból és Hevenesi Gábor térképész munkásságát a XVII. századból, a török háborúk után az olasz Luigi Ferdinando Marsigli és Christoph Müller munkáját, de a legjelentősebb legkorábbi, az ország több megyéjére elkészült térképek Mikovinyi Sámuel nevéhez fűződnek. Az egyik legszebb munkája Pozsony megye térképe (1. ábra). Ezek a térképek még csak inkább áttekintést adnak a településhálózatról és úthálózatról valamint többé kevésbé a területhasználatról (Cemez, 1996; Kari, 2011).
1. ábra, Részlet Pozsony megye rézmetszetű térképéről (1735) OSZK (http://mek.oszk.hu/06400/06422/html/vizrendezes/viz1.htm)
A XVIII. század végétől elsősorban hadászati célokból több térképes felmérés készült az Osztrák-Magyar Monarchiában és a sors fintora, hogy ezek többnyire titkosak voltak és a kor polgári térképészetére kezdetben kevésbé voltak hatással, ma viszont leginkább e térképeket használjuk a tájváltozási folyamatok feltérképezésére. A XVIII. század végétől állnak rendelkezésünkre általában a teljes ország területére, települési szintnél részletesebb térképek, amelyek segítségével viszonylag pontosan látható az adott térség tájhasználata. Az első katonai felmérés (Josephinische Aufnahme) keretében Magyarország területére 1766–72 és 1782–85 között 963 felvételi szelvény készült el (Cemez, 1996). Sokáig csak a Hadtörténeti Térképtárban voltak a térképszelvények megtekinthetőek, de a digitalizációnak köszönhetően ma már mindenki számára elérhetőek a katonai felmérések a www.mapire.eu honlapon. Sajnos az első katonai felmérés térképei egyezményes jelkulcs hiányában inkább tájékoztató jellegűek. Főleg az első katonai felmérés térképein láthatunk a maitól leginkább eltérő tájhasználatot, települési struktúrát, hiszen a XIX. második felében megindult intenzív gazdasági-társadalmi fejlődés előtt készültek. Néhány érdekesebb példát emeltem ki: a Fertődi kastély és kertje a Fertő-tó és a Hanság hatalmas összefüggő víz- és mocsárfelületeivel valamint a Gellért-hegy még teljesen szőlővel borítva XVIII. század végén (2-3. ábra).
2. ábra, a Fertődi kastély és kertje a Fertő-tó és a Hanság hatalmas összefüggő víz- és mocsárfelületeivel, első katonai felmérés, (mapire.eu)
3. ábra, A Gellért-hegy még teljesen szőlővel borítva XVIII. század végén első katonai felmérés, (www.mapire.eu)
A második katonai felmérés (1806–1869) I. Ferenc császár és király uralkodása alatt indult és elkészült a Habsburg birodalom egészére, bár a térképezést országonként végezték. A felmérés során a térképek egységes jelkulccsal készültek és a domborzatot is szabványos csíkozással ábrázolták és színezése miatt könnyebben olvasható (4-6 ábra) (Cemez, 1996; Kari, 2011).
4. ábra
5. ábra
4-5-6. ábra, A Szigetköz és a Duna szabályozatlan medre a második (4. ábra) a harmadik katonai felmérésen (5. ábra) majd a szabályozott meder az 1941-es katonai felmérésen (6. ábra) (www.mapire.eu)
1872 és 1884 között készült a teljes Osztrák-Magyar Monarchiára a harmadik katonai felmérés, laikusként kicsit nehezebben olvasható a színezés hiánya miatt. Az 1941-es katonai felmérés már a XX. századra az állandósult tájhasználatot mutatja, tulajdonképpen a legnagyobb szántó arány ekkor volt jellemző hazánkban.
Nézzünk néhány példát, amikor a területhasználat a táji adottságoknak kevésbé megfelelő irányban változott és emiatt ma többféle probléma, mint belvíz, erózió vagy defláció lép fel. Már a XX. század elejére döntően lezajlott a mezőgazdasági termesztés intenzifikációja, a gyepeket többségében feltörték, hogy nagyobb hasznot hozó szántóföldi termesztést folytassanak még a mélyebben fekvő, vizes területeken is. A 7. ábrán jól látszik, hogy a XIX. század közepén még a Keszeg-ér menti vizenyős területeket rétként/legelőként hasznosították, de már a század végére jórészt feltörték, ma viszont a Mepar adatbázisa szerint belvízzel veszélyeztetett területről van szó. A korábban lecsapolt, mélyen fekvő területeken a belvíz gyakori konfliktus. Hasonló folyamatot mutat be a 8. ábra a Rába és a Marcal mentén csak nagyon keskeny terület maradhatott meg mára művelésmentesen, annak ellenére eltűntek a gyepek (Érzékeny állandó és nem érzékeny gyepek kiemelve), hogy nagy a belvízzel fenyegetett területek aránya (Mepár térkép kék jelzés).
7. ábra, Keszeg-ér menti területek a Második, a Harmadik katonai felmérésen valamint a Mepar (https://www.mepar.hu/mepar/) adatbázisában belvízzel veszélyeztett területként
8. ábra, A Rába és a Marcal menti területek fokozatos szántóvá alakítását és szabályozását mutatja a felső képsor a második, harmadik és az 1941-es katonai felmérésen, az alsó képen ugyanaz a terület napjainkban jórészt belvízzel fenyegetett területek valamint kiemelve a gyepek alacsony aránya
Szintén gyakori főleg eróziós és deflációs problémákat okoz a dombvidéki területeken erdők, gyepek helyett a szántó területhasználat dominanciája valamint a mezővédő erdősávok eltűnése. Az eróziós veszély miatt 17% feletti lejtés esetén a szántó művelési ág felhagyása feltétlenül javasolt, de vízeróziónak kitett területek esetén a 12% feletti lejtés esetén is érdemes a talajt jobban takaró növények termesztése. A 9. ábrán jól látszik, hogy gyakran a XIX. század első felében még gyepként majd fokozatosan szántóként hasznosították a 12 és 17% feletti lejtésű területeket is.
9. ábra, A Második katonai felmérésen még főleg gyepes területeket szántókká alakították a XX. századra (2. térkép az 1941-es katonai felmérés), ahol a Mepar adatbázisa alapján 12 % (lila) és 17%-os (sárga) lejtők, és halványsárgával az erózióveszélyeztetett területek
A gazdálkodás intenzifikációja, a minél nagyobb területek szántóként hasznosítása gyakran vezet konfliktusokhoz. Ilyen esetekben az ökológiai igényeket is jobban kielégítő extenzívebb hasznosítás javasolt. A történeti térképek is segíthetnek nekünk a táji adottságoknak jobban megfelelő területhasználat megtalálásában.
Összeállította: Filepné Kovács Krisztina
Felhasznált irodalom:
Karli Ildikó (2011): A térképezés története különös tekintettel Európára és
Magyarországra http://www.resimmobiles.hu/docs/2011_1-2/08_karli_terkepeszet.pdf
Csemez Attila (1996): Tájtervezés – tájrendezés, Mezőgazda Kiadó, Budapest
Felhasznált térképek:
Katonai térképek www.mapire.eu
Pozsony megye rézmetszésű térképe http://mek.oszk.hu/06400/06422/html/top_megye/megye10.htm
Mepar böngésző https://www.mepar.hu/mepar/
