Egyre több magánkertben, állatkertben, járdák mellett, parkokban találkozom sziklakertekkel, vagy olyan igyekezettel, hogy különböző kőanyagokkal gazdagítjuk a sokszor egyhangú zöldfelületeket. Vannak briliáns és elrettentő megoldások is. Vajon mire érdemes odafigyelnünk saját sziklakertünk létrehozásakor?
Érdemes már az elején belátni azt a tényt, hogy mint minden hosszútávú, évekig szemet gyönyörködtető alkotás, a sziklakertek is alapos tervezést igényelnek. Létrehozásuk komoly munkát jelent, erős fizikumot, és a terület méretétől függően több embert és napot kívánhat. Ám a befektetett munkát és pénzt hosszú távon meghálálja egy semmihez sem fogható, természetes és üdítő látvány: egy kis hegyvidéki hangulat a közvetlen környezetünkben.
Amikor elkezdtem ismereteket gyűjteni ehhez a témához, és tudatosan figyeltem a környezetemben a törekvéseket, amivel a hegyvidéki „sziklamorzsákat” becsempészhetjük a településekre és a házikertekbe, rájöttem, hogy nagyon szegényes volt a fantáziám a sziklakerteket illetően. Olyan izgalmas megoldásokat, fantasztikus ötleteket találtam, amiket feltétlenül meg szeretnék itt osztani. Ezek a sziklakertek – formáiban, színeiben és elhelyezkedésükben is – ékes példái annak, hogy egyedi arculatokat kölcsönözhetnek a bányákból kikerült kőtörmelékek, szikladarabok és kavicsok egy zöld városi övezetnek is – sőt a telkünknek is.
Hova érdemes sziklakertet tervezni?
Lehetnek olyan részei, sarkai a kertünknek, melyet nem tudunk hasznosítani, nem felelnek meg az általunk szeretett növényeknek, nem tudtunk neki semmilyen funkcionális tartalmat adni, vagy amit kissé fel szeretnénk dobni. Ilyen területek lehetnek az árnyékos, eldugott sarkok, vagy a nehezen gondozható, lejtős-dombos területek, esetleg meredek szinteltolódások a telken. De egy sziklakertet létre lehet hozni a felcseperedő gyerekek hajdani homokozója helyére, a ház melletti megsüllyedt árokba, a dísztó köré, esetleg térelválasztónak vagy egyszerűen csak egy üde színfoltnak az összefüggő gyepfelület egyik szegletébe.
Számtalan lehetőségünk van, csupán ki kell választani a megfelelő helyet és időt. Arra érdemes figyelni a területválasztáskor, hogy a majdani sziklakert ne zavarja majd az autók ki- és beállását, ne legyen útba a megszokott udvari és kerti útvonalakon, vegyük tekintetbe a gyerekek „játszó-körzeteit”, háziállatok mozgásterét az udvaron stb. Ha ezt nem tesszük meg, csak bosszúságot, vagy esetlegesen balesetet fog okozni.
Kerüljük a szeles, huzatos, fagyzugos helyeket, ezek nem alkalmasak sziklakert kialakításához.
A laza homoktalajok nem megfelelőek olyan sziklakertekhez, ahol nehéz, nagy kövek adják a sziklakert építőelemeit, mert megsüllyednek, összecsúsznak. Az erősen agyagos talaj sem kedvező, mert rossz vízelvezető: a növények gyökere elhal a magas talajvízben, a talajt pedig elmossa az eső a kövek között, mert nem tud elszivárogni.
A sziklakert adottságai
Ritkán látni olyan sziklakertet, ahol nem telepítenek a kövek vagy kavicsok közé növényeket is, hiszen ez teszi igazán kertté. Ebből következik, hogy bizony a növények szükségleteit is számba kell venni a tervezéskor. A sziklakerti körülmények közé ajánlott növényfajok többsége fény- és melegigényes, ezért a legideálisabb a tájolás szempontjából a dél-délnyugati irány, ami így északi-délkeleti árnyékolást kap. Ettől függetlenül árnyékos helyekre is sikerrel telepíthető mutatós sziklakert, de a növények egészséges fejlődése érdekében érdemes törekedni a napos területek kiválasztására.
A következőkben pedig tekintsük át a sziklakert három összetevőjének, a köveknek, a talajnak és a növényeknek legfőbb jellemzőit.
A sziklakert építőelemei: a kövek
Általános szabályként él a természetességre és harmóniára törekvő kertészek körében, hogy a sziklakertek esetében a kövek egy közeli kőfejtőből származzanak. Ezt a szabályt érdemes több szempontból is követni: egyrészt így olcsóbb lesz a szállítás, másrészt az adott térségből származó sziklakerti kőanyag nyilván az adott térségre jellemző, ez lesz a legtermészetesebb hatású a kertünkben. Természetesen ettől a szemlélettől el lehet térni, ha valaki célirányosan mészkő, homokkő, gránit, pala vagy egyéb építőanyagokban gondolkodik.
Nem ritkán fordul elő, hogy egy építkezés befejezése után maradt építőelemekből áll össze egy sziklakert. Ebben az esetben létre lehet hozni egy fűszerspirált vagy egy térelválasztó sziklakertet bontott tégla segítségével, vagy kis kupacot a megmaradt betondarabokból is.
A kövek megvásárlása előtt feltétlenül ajánlott a piac feltérképezése. Alapos tájékozódás után pontosan meg tudjuk majd mondani, illetve kikérni szakemberek tanácsát, hogy milyen követ, mennyit és honnan szerezzünk be a sziklakertünkhöz.
A sziklakert talaja
A köves-sziklás váztalajokon kialakult talajtípusokhoz (rendzina, ranker típusú talajokhoz) szokott növények a természetes élőhelyükön hozzászoktak ahhoz, hogy nincsenek tápanyagban gazdag talajjal eleresztve.
Az eső minden cseppjét, a talaj legkisebb szervesanyag-molekuláját is tudniuk kell hasznosítani az életben maradáshoz. A sziklakert talajának ennélfogva abszolút megfelel a kert talaja, amit érdemes kis homokkal keverni: ezzel a lazított keverékkel könnyebben kitölthetjük a kövek közti hézagokat. De ne essünk túlzásba a homok mennyiségével, mert a nagyobb kövek megcsúszhatnak a túlságosan „ellazult” talajon.
Nagyobb humusztartalmú földkeveréket akkor érdemes hozzákeverni a sziklakert talajához, ha egynyári virágokat, rózsafajokat vagy igényesebb évelőket is ültetünk a sziklakertbe (a rododendron kifejezetten savanyú talajt igényel).
A sziklakert növényei
A sziklakert helye, talajadottsága és építőkövei után kiválaszthatjuk a lakóit, akik lehetnek tipikus sziklakerti pozsgás évelők, de hagymás, egynyári, vagy fásszárú dísznövények is. A természetes vegetáció arculatára vágyva jellemzően a hegyek jellegzetes növényegyütteseit állíthatjuk össze a kertben. Az évelő lágyszárúak közül válogathatunk a legtöbbet. A következő táblázat segít a növényeket a rendszerben elhelyezni:
| Alacsony termetű fák | törpefenyő, cirbolyafenyő, törpefűz, fanyarka |
| Örökzöld cserjék | bukszus, mahónia, borostyán, rododendron, turbáncső |
| Örökzöld félcserje | havasi magcsákó |
| Félcserjék | sziklai ternye, napvirág, oroszlánszáj (egyéves is lehet) |
| Évelő lágyszárúak
(egyes nemzetségek tagjai közt egyéves képviselők is vannak) |
aranykankalin, bajkáli csucsóka, bazsarózsa, berkipimpó, bíbor indiáncsalán, csengőke, csinos szellőrózsa, daravirág, encián, erdei és vörösvirágú szamóca, ezüsthúr, fátyolvirág, festő pipitér, foltos árvacsalán, gémorr, gólyaorr, harangvirág, havasi gyopár, havasi gyújtoványfű, hérics, hólyagos habszegfű, ikravirág, kaukázusi zergevirág, kékgyökér, kerti tollbuga, kései szegfű, kikerics, kövirózsa, kökörcsin, kőtörőfű, kövirózsa, lángvirág, palástfű, ibolya, indás ínfű, molyhos madárhúr, mongolkőrózsa, nőszirom, odvas keltike, ördögszem, pázsitszegfű, pázsitviola, püspöksüveg, repcsény, salamonpecsét, salátaboglárka, sárga len, sarkantyúka, sulyoktáska, szagos müge, teleki-virág, téltemető, tisztesfű, törpe margitvirág, tündérfürt, tüdőfű, tűzeső, varjúháj, zöldhúr, zsálya |
| Örökzöld évelők | gímpáfrány, gombafű, mandulalevelű kutyatej |
A tipikus sziklakerti növények alkalmazkodtak a zordabb körülményekhez is, így kevesebb gondozást igényelnek, mint kertünk többi lakója (pl.: öntözés). Ám szaporításukat és gyors terjedésüket megakadályozandó a ritkításukat el kell végezni.
Mindig, minden esetben tartsuk szem előtt a növények környezeti igényeit, így válasszuk ki a növényfajokat, számukat, és növekedési erényének, érzékenységeinek is feleljen meg a választott helye! Árnyékos kertszegletekbe válasszunk örökzöld cserjéket! Itt jól érzik majd magukat a rododendronok, bukszusok, a mahónia, a borostyán is, de számos díszfű-faj és páfrány is. A tűző napsütés helyett több árnyékot preferálnak az árnyékliliomok, az erdei szamóca, a tüdőfű, a gímpáfrány is.
