Nem is gondolnánk, mennyire vonzza a szemünket kinn a természetben a fekete szín. Ősszel számtalanszor találkozhatunk a kirándulásaink alkalmával ébenfekete termést nevelő növényekkel. Mit kell tudnunk a nadragulya, a közönséges fagyal és a fekete bodza terméséről?
Megismerkedtünk már az őszi pirosas terméseket hozó növényekkel, köztük az ehető termésű egybibés galagonyával, a csipkerózsával és a húsos sommal, illetve az ember számára mérgező termésű tiszafával, csíkos kecskerágóval, valamint a nem ehető termésű tűztövissel és madárbirssel is, illetve az ősszel kékes színű termést hozó növényekkel, a tapadó vadszőlővel, a kökénnyel és a közönséges borókával. Ebben a cikkben végül, de nem utolsósorban az ébenfekete termésű (maszlagos) nadragulyával, a közönséges fagyallal, a fekete bodzával és a berkenyével ismerkedhetünk meg.
A nadragulya „galléros” bogyótermése
Az Európában őshonos és széleskörűen elterjedt (maszlagos) nadragulyával (Atropa belladonna vagy A. bella-donna) hazánk bükk- és gyertyánerdeiben, cserjésekben, földutak mentén találkozhatunk. Rövidebb kirándulások alkalmával is belefuthatunk a Gödöllői-dombság területén, ahol egy nagyobb populáció van jelen. A burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó lágy szárú, erősen bokrosodó hajlamú, sekélyen gyökerező, akár 1,5 m magasra is megnövő gyöktörzses évelő növény.
A nadragulya augusztusban még virágzik és már bogyót is érlelhet
A nadragulya sekélyen gyökerezik, de akár 1,5 m magasra is megnőhet. Sötétzöld színű, tojásdad alakú leveleinek hónaljából fejlődnek ki július-augusztus folyamán az egyesével növő, lilás árnyalatú, harang alakú csöves virágai. A virágzást követően (és aközben) már augusztusban megjelennek a tekinteteket vonzó, cseresznye nagyságú, fényesfekete bogyótermések, melyeket jellegzetes öttagú, zöld színű csészelevél vesz körbe.
A növény minden föld feletti része tartalmaz a cseranyagok mellett tropánalkaloidokat (pl.: hioszciamin, szkopolamin, belladonnin). A legerősebb mérgek közé tartozó atropin a növény levelének szárítása során keletkezik. A növénynek minden része közül az erősen mérgező bogyótermése a leggazdagabb alkaloidokban: egy óvatlan gyermeknek már 4–5 szem elfogyasztása a halálát okozza, de 2-3 szem elfogyasztása után még megmenthető gyomormosással. Biztosak lehetünk a mérgezésben, ha az arc hirtelen kipirul, felgyorsul a szívverés, szokatlan izgalmi állapotot és feltűnő érzékcsalódásokat tapasztalunk a másiknál. Ezeket követik a rángásos görcsök, a fényre érzéketlenné vált pupilla és eszméletvesztés.
A nadragulya cseresznye nagyságú fényes fekete bogyója erősen mérgező
A nadragulya termésének hatása több ezer éve ismeretes. A görög és római mitológiában is megjelenik három sorsistennő (görög moirák és római párkák), melyek közül a görög mitológia szereplője, Atroposz vágta el az élet fonalát. A reneszánsz idejéből származtatják a növény nevének második felét: a „szépasszony” (bella-donna) kifejezést: a növény bogyójának nedvét a szembe csepegtetve pupillatágító hatását használták ki a csábítások nagyobb esélyű sikeréhez.
Régmúlt korokban a népi gyógyászatban lázcsillapító hatásáért gyűjtötték a levelét, de a nem megfelelő felhasználásából adódó végzetes hibák elkerülése érdekében szigorúan kerüljük az otthoni alkalmazását!
A közönséges fagyal
Az olajfafélék családjába (Oleaceae) tartozó közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, lombhullató, nagytermetű cserje. Elérheti akár a 4 m magasságot is, de léteznek 2,5 m vagy annál kisebb kerti változatai is. Hazánk erdeiben, erdőszéleken, cserjéseiben gyakori, nagy eséllyel találkozunk vele a Bodrogközben és a Bükk hegység vidékén is. Kertekben és parkokban nagyon népszerű sövénynövény: igénytelensége, szárazságtűrése, sűrű, tőből elágazó ágrendszere miatt kedvelik, emellett nagy előnye, hogy ősszel vörösesbarna, majd lilásfekete árnyalatúra színeződő lombját enyhébb teleken akár februárig is megőrzi.
A fagyal lombhullató cserjéje akár 4 m magasra is megnő
Keskeny ovális vagy lándzsa alakú, sötétzöld levelei teljesen beborítják az ágakat, dús hatást kölcsönözve a növénynek. Illatos, fehér bugavirágzatban nyíló virágait már tavasz végén, de jellemzően inkább június-július hónapban hozza. Fénylő fekete bogyótermése nagyon hasonlít a nadragulyáéhoz, de onnan könnyen meg lehet különböztetni, hogy a fagyal termését nem keretezi nagy csészelevél. Szeptemberben hozza glikozid-tartalmú, keserű ízű, enyhén mérgező termését. Fogyasztása az emésztőrendszert gyepálja meg: hányást, hasmenést, de gyomor-és bélgyulladást is okozhat. A súlyosabb tünetek gyerekeknél jelentkeznek.
A fagyal fekete bogyóinak nincs olyan hangsúlyos csészelevele mint a nadragulyának
Mivel a közönséges fagyalnak nemcsak a termése, hanem minden része mérgező, a növény ápolása (pl.: metszése) során előfordulhat bőrirritáció a növény leveleivel vagy ágaival történő hosszabb idejű, sokszoros érintkezésnek köszönhetően.
A fekete „festőbodza”
A fekete bodza (Sambucus nigra) egész Európában elterjedt lombhullató óriás: ezzel az akár 6-8 m magasra is növő cserjével vagy fával rendszeresen találkozhatunk erdő- és útszéleken, árokpartokon, parlagon hagyott területeken, akácosokban és városi sétáink alkalmával is, hiszen gyakorlatilag mindenféle típusú talajon megél, és jól tűri a városi körülményeket is.
A bodzát jellegzetes bogernyővirágzata is elárulja
Idősebb ágai szürkés színűek, és jellemzően paraszemölcsösek, az egyéves hajtások pedig zsenge zöldek. Hosszú, feltörő, ívesen kifelé hajló ágainak végén május-júniusban hozza krémfehér, ritkán rózsaszínes virágait, melyek kistányér-nagyságú bogernyővirágzatot alkotnak. Sötétzöld, páratlanul szárnyasan összetett, fogazott levelei ősszel, a bogyóérés időszakában sárgás árnyalatokat vesznek fel. Antociántartalmának köszönhetően ébenfekete színű a csonthéjas bogyótermése, mely ciánglikozidtartalma miatt nyersen mérgező, illetve a virágán kívül minden más része is (a virág kocsánya is)!
A bodza csonthéjas bogyótermése nyersen mérgező
A bodza fájából furulyát, terméséből festéket készítettek. Többéves, egyenes hajtásaiból készültek a legkiválóbb ásó- és kapanyelek. A népi gyógyászatban hosszú ideje alkalmazzák a „szegények orvosságaként”: a virágából készült teát köhögéscsillapításra, meghűléses betegségek kezelésére alkalmazzák, de ismert immunerősítő, enyhe hashajtó és izzasztó hatása is. Terméshúsából készíthetünk szörpöt, de lekvárt, levest, bort és nagyon drága pálinkát is. A bodza felhasználható részei gazdagok vitaminban (A, B, C) mikroelemekben (vas, kálium, kalcium, magnézium, foszfor), ásványi anyagokban és folsavban.
Esernyővel és melegebb ruhákkal felkészülve kívánok mindenkinek gyönyörű őszi napokat!
