Számos nagyméretű rovar él kertünk talajában, a környék korhadó fáiban, vagy a komposztálónkban. Ezektől a termetes állatoktól mindenkinek a menekülési reakciója indul be elsőként, de ránk és a háztáji állatainkra nézve is teljesen ártalmatlanok.
Nagyobb problémát jelent, ha még össze is lehet keverni ezeket a fajokat olyan veszélyes társaikkal, amelyeknek például a csípése súlyos allergiás reakciót válthat ki az arra érzékenyek szervezetében.
Ezért készült ez a kis összefoglaló három gyönyörű, őshonos rovarunkról: az óriás tőrösdarázsról, a mezei tücsökről és a kék fadongóról, amelyektől egyáltalán nem kell tartanunk, sőt még segítenek is a kertünk növényeinek védelmében.
A legnagyobb hártyásszárnyú, az óriás tőrösdarázs
Az óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata) Magyarországon általánosan elterjedt faj. Nemcsak a hazai darázsfajok között a legnagyobb, hanem a kontinensen is ő a legméretesebb hártyásszárnyú. A nőstény testhossza elérheti a 4,5 cm-t is, a hím mérete jellemzően 2-3 cm.
Főként májustól októberig találkozhatunk velük, amikor a nappalok kellően felmelegedtek már. Nagyon fontos tudni, hogy az óriás tőrösdarázs védett rovar, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Szerencsére a számuk hazánkban gyarapodott az elmúlt években, annak ellenére, hogy a nőstény csak néhány petét rak le évente.
Utódait nem fészekben neveli, hanem a kertek és parkok korhadt fái, komposztálói szolgálnak otthonukként. A fürkészdarazsakhoz hasonlóan élősködő életmódúak, tehát a kertünk számára is hasznosak: a nőstény nagyobb rovarlárvákat (pl.: ormányosbogarak lárváit, cserebogár pajorjait) bénít meg, majd a lárva testére helyezi a petéit. A tőrösdarazsak ezzel is hozzájárulnak a kártevők létszámának csökkentéséhez. A lárva bebábozódását követően a következő év tavaszán repül ki.
Mivel sok virágot látogat fő tápláléka, a virágnektár felkutatásához, ezért beporzó tevékenységével is segíti a rovarokra utalt növények megtermékenyítését.
A poszméhhez hasonlóan ez a faj is egy félénk, de barátságos óriás. A fullánkját valóban csak a legvégső esetben, önvédelemre használja, de ha túl közel kerülünk hozzá, akkor is támadás helyett inkább visszavonulót fúj. Csak kifejezett, félreérthetetlen ingerlésre támadna, és nagyon nem szereti, ha megfogják. Hagyjuk őt a fűben mászkálni, vagy a virágzó fáink körül sürgölődni!
Sajnos az óriás tőrösdarazsat sokan összekeverik a lódarázzsal, pedig ez utóbbi faj veszélyesebb: a lódarazsat könnyebb támadásra ingerelni, ha fenyegetve érzi magát, sőt csípése az egyik legveszélyesebb a hazánkban élő darázsfajok közül.
Éppen ezért egy áttekintő küllemi összehasonlítás segíthet a gyors beazonosításukban:
| Faj | Óriás tőrösdarázs | Lódarázs |
| Méret | Hím 2-3 cm, a nőstény 4,5 cm-re is megnőhet | Dolgozók 2,5 cm, a királynő 3,5 cm-t is elérheti |
| Fej | Hím feje fekete, nőstényé sárga | Sárga alapszínű, vörösesbarna mintázattal |
| Tor | Fekete | Barna és fekete |
| Potroh | Fekete alapszínű, rajta négy nagy sárga folt | Sárga, rajta fekete csíkok és mintázat |
| Szárnyak | Szürkésfekete | Barna és borostyánsárga |
| Lábak | Hosszúak, fekete színűek és fekete szőrrel borítottak | Karcsúak, barna színűek |
A kíváncsi, gondos utódnevelő: a kék fadongó
Ahogy a darázsfajok között az óriás tőrösdarázs, úgy a méhfélék, azon belül is a fadongók között a kék fadongó (Xylocopa violacea) az egyik legnagyobb faj. Európában és Ázsiában is honos, magányosan élő rovar. Természetvédelmi szempontból szerencsére nem tartozik a fenyegetett fajok közé.
A kifejlett kék fadongó termetes, testhossza 2,5-3 cm, nyitott szárnyainak távolsága eléri az 5 cm-t is. Teste fényes, gyönyörű kékes-fekete színű, és tetőtől talpig rövid szőrzet borítja. Szárnyai kékes lila színűek. Évente 1 nemzedéke fejlődik ki, és a kifejlett dongó telel át. A tőrösdarázsnál kissé előbb, már áprilisban megjelenhetnek az első egyedei.
Májusban és júniusban a kék fadongó párt keres magának, párzás után pedig a megtermékenyített nőstények megfelelő fészkelőhely után kutatnak: ehhez beteg, elhalt fatörzsek, kerítésoszlopok, ritkábban villanyoszlopok, épületek, építmények fagerendáit is alkalmasnak ítélheti.
Az élettelen faanyagba helyezi petéit, és a kikelő lárváinak virágpor és nektár keverékéből tartalék élelmet készít a lárvajáratokba (ez az úgynevezett „virágpor-pogácsa”). Erre azért van szükség, mert a lárvák nem fogyasztják a faanyagot, amiben élnek. Minden lárvának külön járatot készít a nőstény, így egymást a fejlődésben nem akadályozzák. Az új, kifejlett fadongónemzedék a bábokból kikelve nyár végén szokott megjelenni.
A kék fadongó többi rokonához hasonlóan rendelkezik fullánkkal, de szelíd, nem támadó rovar. Ha nem kezdünk el hessegetni, vagy tárgyakkal dobálózni utána, akkor ő sem fog támadni. Ha viszont mégis valakit megszúr, a szúrás helyén a bőr megpirosodik és megduzzad, ritka esetben allergiás reakció is felléphet.
Ez a faj is virágporral és nektárral táplálkozik, kedveli a színpompás kerteket és virágzó dísz- és gyümölcsfákat. Aktív beporzóként nagyon hasznos látogatóink. Repülésüket jellegzetes, dongó hang kíséri, amitől a cikk írója is majdnem eldobta a múltkor a locsolótömlőt, amikor a semmiből belekerült a 20 cm-es látóterébe egy szelíd óriás.
A 2016-os év rovara, a mezei tücsök
A mezei tücsök (Gryllus campestris) világszerte előforduló rovarfaj, 2016-ban az Év rovarának választották Magyarországon a kisasszony szitakötővel és a nagy szarvasbogárral versenyben. A tücsökféléknek világszerte több mint 26 ezer, hazánkban 125 fajuk ismert. A mezei tücsök a valódi tücskök családjába tartozik. Rokonságára jellemző, hogy nagyobb részt éjjel aktívak, a talajszinten vagy a talajban élnek.
A mezei tücsök nagyjából 2 cm hosszú, így ebben a trióban csak a 3. helyezett a testméretet tekintve. Robusztus termetű rovar, testének nagy része csillogó fekete. Nagy, gömbölyű fején egy pár hosszú, fonalas csápot, egy pár összetett szemet, három kis pontszemet, és rágó szájszervet látunk. Két pár szárnya közül az elülső a pergamenszerűen merev fedőszárny, ami nem teszi lehetővé a repülést. Lábai szintén feketék, a harmadik pár a tücskökre jellemző, módosult ugróláb. Ezek a lábak rövidek és vaskosak, emiatt nem tud nagyokat szökkenni. Mégis, gyors reakcióidejével és futásával szükség esetén egy szempillantás alatt eltűnik.
A mezei tücsök szájszerve rágó típusú, ami vegyes étrendet tesz számára lehetővé: állati és növényi eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Többnyire fűfélék magvait, leveleket, gyökereket eszik, de kisebb talajlakó állatokat is elkap, sőt tetemeket is megrág. A kertben nevelt növényeinket nem károsítja, így nem okoz kárt nekünk.
A tücskök a táplálékláncban is fontos szerepet töltenek be, mert a tavaszi időszakban gyakran szolgálnak a madarak, hüllők, emlősök vagy ragadozó ízeltlábúak egyik fő táplálékául. Ennek az az oka, hogy a gyepes területek főbb terítéke (szöcskék és sáskák) pete alakban telelnek át, ezért tavasszal még ezeknek a fajoknak a kisebb lárváinál sokkal kívánatosabb az ekkor imágóvá vedlő tücsök.
A mezei tücsökre is jellemző a fejlett hangadással történő kommunikáció. Éneke igen erős, úgynevezett ciripelés, ami akár 100 méterre is elhallatszik, Este és éjjel, ritkán délután énekel. Érdekesség, hogy a tücsök nem a szájszervével ciripel, hanem az úgynevezett ciripelő erek segítségével. Ezek a fésűszerű erek a szárnyon találhatók, és ezek összedörzsölésével képezi a tücsök a hangot: az egyik szárny felső részét dörzsöli hozzá a másik szárny alsó oldalához.
A hímek a tavaszi felmelegedéshez igazítva, de leginkább májustól júliusig ciripelnek. Olyan zenebonát képesek csapni, és olyan kitartóan, hogy a mesevilágban és a gyermeknótákban is joggal jelenik meg a véget nem érő mulatozásáról és gondtalanságáról felismerhető tücsök.
A nála kisebb fekete tücsökkel lehet összetéveszteni, de ez a faj háztájakon sokkal ritkább, és éneke is „pattogósabb” tücsökhang.
Kapcsolódó cikkek:
