A talajtakaró növényként (is) ültethető dísznövények közül számos olyan fajt, fajtát ismerünk, amelyek napos helyen, félárnyékban és árnyékban is jól érzik magukat. Lássuk, melyek azok a növények, amik „minden fronton” bevethetők, ha egy szép, összefüggő, élő takarót szeretnénk nevelni.
Ebben a cikkben a meténgfajok (kis és nagy meténg), a kúszó kecskerágó, az örökzöld mirtuszlonc, a szőnyegmadárbirs, valamint az indás varjúháj jellemzőiről és gondozásáról lesz szó, a cikk következő részében pedig a bőrlevél, az illatos gólyaorr, a tarackoló kékgyökér, a kúszó lángvirág, az indás kertipimpó és az örökzöld orbáncfű kerül bemutatásra.”
Meténgek
A meténgfajokkal sok helyen találkozhatunk, város- és faluszerte a közterek zöld foltjainál, a nagyobb parkokban, arborétumokban, és a kirándulások alkalmával az erdőben is. Télizöldnek is nevezik ezeket a fajokat, mivel örökzöld félcserjék: gyönyörű lombozatuk egész évben díszít. Ezek a kúszónövények napos és árnyékos helyeken is gyönyörűen fejlődnek, kevésbé igényesek, sőt mindkét fajról egyaránt elmondható, hogy nincsenek jellemző kártevőik és betegségeik. Mindkét faj esetében ügyeljünk a kordában tartásukra: ha sikerült jó helyet választanunk nekik, rendkívül gyorsan képesek növekedni, könnyedén elburjánzanak.
A nagy meténg talaj mentén sűrűn és gyorsan növekvő növény, így rendkívül alkalmas fák vagy árnyékos szegletek aljnövényzetének. Kerekded leveleivel egész évben dísze a kertnek. Lombozatának színe jellemzően sötétzöld, de más színekben pompázó változataival is találkozhatunk. A tavasz második felében hozza egyszerű, öt sziromból álló, lila vagy fehér virágait, amelyek elszórtan terítik be a növényt. Talaj tekintetében nem válogatós, viszont azt szereti, ha a földje nedves. Ha árnyékos helyre ültetjük, mindenképpen igényli a rendszeres, mérsékelt öntözést.
A kis meténg alacsonyabb növény, amely a nagy meténghez hasonlóan növekedik földfelszín közelében, így kiválóan alkalmas talajtakarásra, akár egyenetlen vagy meredekebb terepen is. Megjelenésében a megszólalásig hasonlít a nagy meténgre, virágai azonban kisebbek, és virágzása idején 20 cm magasra nő meg, szemben a nagy meténg 40-50 cm-es méretével. A talajjal szemben ez a faj sem válogatós, és csak a nyári, hosszabb száraz időszakokban szükséges öntözni.
Kúszó kecskerágó
A kúszó kecskerágó egy Ázsiából származó évelő, örökzöld törpecserje, mely egyszerűen nevelhető napos és félárnyékos helyen is. Talajtakaróként és alacsony sövénynövényként is ültethetjük. Ágrendszere a fiatal növényeknek kezdetben felfelé, később oldalirányba nő. A növény fő díszét dekoratív levélzete adja, mely a fajta függvényében lehet sárgászöld, világos-zöldes és igen különleges elegye ezeknek a színeknek.
Jó ellenálló képességű, igénytelen faj, a talajok tekintetében egyáltalán nem válogatós, a legfontosabb, hogy jó vízáteresztő képességű talajba ültessük. Az átlagos kerti talajban is jól fejlődik. Kártevői és betegségei nem ismertek.
Örökzöld mirtuszlonc
Az örökzöld mirtuszloncot rendkívül sűrű ágrendszere teszi tökéletes talajtakaró cserjévé. Napos és félárnyékos helyre is bátran ültethetjük. Íves hajtásain tömkelegével nőnek az apró, kerekded, fényes felületű, zöld levelei. Májustól egészen nyár közepéig hozza kicsi, illatos virágait. A többi bemutatásra kerülő növényfajhoz képest termetesebb, elérheti az 1,5 méteres magasságot is.
Bármilyen talajba ültethető, csak jó vízáteresztő képességű legyen az ültetőközeg. Jól bírja a szárazságot és a szennyezett levegőt is, ezért is látni sokfelé a nagyobb városokban is. A rendszeres, mérsékelt öntözést gyorsabb növekedéssel és több virággal hálálja meg. Kártevők általában nem károsítják, időnként azonban lisztharmat támadhatja meg.
Szőnyegmadárbirs
A szőnyegmadárbirs egy rendkívül színes „egyéniség”: szinte rikít a többi növény között ez a terülő habitusú, alacsony, örökzöld cserje. Napos és félárnyékos helyen is jól érzi magát. Ágrendszere nagyon merev, levélzetét kicsiny, tojásdad alakú, fényes, bőrszerű levelek alkotják, amelyek ősszel pirosas-bronzos árnyalatot kapnak. Áprilistól hozza fehér virágait, amelyek az ágakon elszórtan, magányosan állnak. Őszre a növényt beborítják a fényes, piros színű termések, amik nemcsak gyönyörűen díszítenek, de madarak számára is hasznos eleséget jelentenek.
A szőnyegmadárbirs igénytelen növény, egyszerűen nevelhető, a talajok közül leginkább a jó vízáteresztő képességű kerti földet kedveli. Jól tolerálja a szárazabb környezetet is. Betegségei közül sajnos előfordul a tűzelhalás, kártevők közül a levéltetvek támadhatják meg.
Indás varjúháj
Az indás varjúháj Japán, Kína és Korea területéről származó, alacsony, 10-15 cm magasra növő, terülő, gyepképző évelő növény. Habitusa és rendkívül gyors terjedése miatt kiváló talajtakaró. Hajtásai a talajjal érintkezve legyökeresednek, ezért remekül beválik meredekebb telkeken „talajfogóként”. Világoszöld levelei sűrűn beborítják az ágait, a csillag alakú, méhcsalogató, apró sárga virágai pedig májusban adnak új színt a növénynek. Napos és félárnyékos helyre egyaránt ültethetjük. Az árnyékos szegleteket is belakja, de szerényebb virágzást produkál és lassabban nő, ha kevesebb napfény éri.
Az indás varjúháj is a jó vízáteresztő képességű, átlagos tápanyagtartalmú talajt kedveli. Kevés vízzel is beéri, sőt a túlöntözését fokozottan kerülni kell, mert a gyökerek hamar elrohadhatnak a pangó vízben.
Kapcsolódó cikkek:
