A csicsókát igénytelensége és gumóinak táplálkozási értéke együttesen igazi kinccsé teszi, mégis az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult. Hála szerteágazó jó tulajdonságainak, újra felfedezték a hobbikertészek is ezt a különleges növényt. Próbálkozzunk meg mi is az otthoni termesztésével!
A csicsókáról röviden
A csicsóka (Helianthus tuberosus) Észak-Amerikában őshonos, a napraforgó közeli rokona. Évelő növény, amely akár 2,5-3 méter magasra is képes megnőni. 4-8 cm-t is elérő fészkesvirágzatai a napraforgóéhoz hasonlóan feltűnőek, sárga vagy vörösesbarna színekben pompáznak. A virágok szeptemberben kezdenek el nyílni, és egész ősszel virágoznak.
Sikerrel termeszthető a gyengébb talajokon is (pl. sekély termőrétegű homokon is), viszont a tápanyagokban gazdag, meleg, napos élőhelyeken gyorsabban és egészségesebben fejlődik, akárcsak a napraforgó. Ehető gumói szeptembertől egészen a következő év tavaszáig szedhetőek. A legnagyobb termést az első és a második évben hozzák a növények (egyetlen növény akár 4-5 kg gumót is megteremhet).
A talajra és a fény mennyiségére nem igényes, ebből kifolyólag jól tűri a szárazságot és az árnyékosabb helyet is, de nem bírja a túlzott talajnedvességet.
Ha szeretnénk a csicsókát átültetni vagy egyszerűen felszámolni a területről, akkor az utolsó gumóig el kell távolítani minden növényi részét az ágyásból, különben a kettőt sem pislogtunk, és elfoglalta a kertet.
Hasznos a kertben és a konyhában is
A csicsókának a burgonyáéra hasonlító gumóját fogyasztjuk. A csicsóka természetes formában tartalmaz vasat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort, cinket, illetve béta-karotint, B1-, B2-, B3- és C-vitamint is. A gyógyhatású gumók magas rost-, vitamin- és értékes ásványianyag-tartalmúak, cukorbetegek, fogyókúrázók, szív- és érrendszeri betegségben szenvedők számára ajánlhatók. A gumókat friss felszedést követően párolhatjuk, süthetjük, és főzhetjük is. A burgonyához hasonlóan saláták alapanyaga, de különféle sültek és rántott ételek körete is lehet.
Nemcsak emberi fogyasztásra vagy dísznövényként, hanem takarmányként is termesztik a növényt. Zöld szárát háziállatok etetésére hasznosíthatjuk.
A csicsóka nagy méretéből és évelő életmódjából adódóan több éven keresztül is jó szolgálatot tehet nekünk a kertben: elhelyezhetjük úgy, hogy egyfajta védősávja legyen a melegkedvelő zöldségfélék ágyásai mellett – így védelmet biztosíthat a hűvös szél ellen az alacsonyabb növényeknek. Emellett sövénynövényként is funkcionálhat.
Tanácsok az ültetéshez
A csicsókát gumóról érdemes szaporítani, amely -30 fokig megőrzi csíraképességét, így novembertől egészen április közepéig lehet ültetni a kertbe. Új telepítés esetén a legegyszerűbb módszer, ha frissen szedett gumókat szerzünk be és ezeket ültetjük el egymástól kb. 50 cm sor- és tőtávolságra, 6-10 cm mélyen. Az ültetési mélységet az ültetési idő és a talajszerkezet módosíthatja: ősszel a vad- és fagykár elkerülése érdekében mélyebbre (8-10 cm) kell ültetni. Tavasszal homokos talajba szintén mélyebbre, kötött talajba sekélyebbre (6-8 cm) kerüljenek a gumók.
Az étkezési célra szánt csicsókának még az ültetés előtt készítsük elő a terepet: ássuk fel jó alaposan a területet és forgassunk a talajba érlelt marhatrágyát vagy komposztot.
Tanácsok a termesztéshez
Amíg meg nem erősödik, a csicsókát évközben kapálni kell. Amint eléri a minimum 50-100 cm-es magasságot, már ő maga gondoskodik a terület gyommentességéről. Szükség esetén öntözni is kell a növényeket: vízigénye augusztustól nagyobb, nagy szárazság idején gyakrabban kell locsolni.
A csicsóka meghálálja, ha ősszel istállótrágyát juttatunk ki a területre (4–5 kg/m2), kevesebb tápanyagot tartalmazó talajba pedig tavasszal műtrágyát is bedolgozhatunk.
A talajban hagyott gumók újra hajtanak, így egy ideig nincs szükség frissítésre. Viszont 4-5 év elteltével a gumók egyre kisebbek és erőtlenebbek lesznek, ezért ennyi idő elteltével frissíteni kell az állományt. Ha túlságosan besűrűsödik a terület, akkor 50–60 cm távolságra ki kell egyelni a növényeket.
A csicsóka általában egészen az első erősebb fagyokig növeli a szár- és gumótömeget, ezért ha a gumótermesztés a cél, a növények szárát vágjuk le az első fagyok után, amikor a növények levelei már megbarnultak.
A gumókat szeptembertől áprilisig szedhetjük fel. A zimankós téli időszakra előkészülhetünk, ugyanis ilyenkor a talaj fagyott, és nem alkalmas a gumók betakarítására, ezért előtte szedjünk fel belőlük raktározásra. A gumókat hűvösebb és viszonylag nagy páratartalmú helyiségben vagy enyhén nedves homokban ajánlott tárolni. A legjobb azonban, ha mindig annyi gumót szedünk, amennyit éppen fel akarunk használni.
Károsítókkal kell számolni?
Mivel ellenálló növény, károsítók csak nagyon ritkán támadják meg, ezért könnyen termeszthető növényvédő szeres kezelések nélkül. Jelentős betegségei és kártevői nincsenek, azonban a mezei pocok hozzánk hasonlóan kedveli a föld alatti csemegét, ezért ha észleltünk pocokjáratokat a kertünkben, sajnos számíthatunk arra, hogy megdézsmálja a csicsókát is.
Kapcsolódó cikkek:
- Szárazságtűrő dísznövények I. rész – évelő dísznövények
- Évelő dísznövények ültetésének és gondozásának alapszabályai
- A megfelelő növényt a megfelelő helyiségbe I. rész – a talaj kémhatása
- A megfelelő növényt a megfelelő helyre II. rész – a talaj fizikai félesége
- Értékes zöldségnövényeink I rész
- Értékes zöldségnövényeink II. rész
