A komposzt sok mindenre jó, de nemcsak a kertben a növények táplálására használhatjuk, hanem akár a fóliaházat is fűthetjük vele! Nézzük hogyan csináljuk mi a kis walipini házunkban!
A komposztfűtés nem újkeletű, már a maják óta ismert technológia, csak sokan a modern világ miatt elfelejtették ezt a remek és még egyszerűen “magától” működő módszert a fűtésre. Megépülnek a nagy fóliaházak és modern technológiák, de nem fenntarthatók, és sok esetben a drága beruházáshoz egy költséges üzemeltetés is társul, pedig a kezünkben vannak azok az ősi tudáselemek, melyekből bátran meríthetnénk. Persze akármennyi hőfokot nem tudunk tartani, nem a precíziós termesztéshez való alapvetően, de egy közepes hőigényű növényválasztékhoz bőven elegendő talajfűtésnek, még üzemi szinten is. Ezt alkalmazzuk mi is a walipini házunkban, mely egy földbe süllyesztett fóliaház gyakorlatilag.
A walipini házunk a talajszint alatt van 120 cm-rel. Eredetileg 150 cm-rel volt, de a talajvíz miatt vissza kellett tölteni. Itt az enyhébb teleken nincs fagypont alatt a hőmérséklet, csak keményebb mínuszokban. Ehhez kiegészítő fűtésnek is jó, de a magaságyások fűtésének is megfelelő a komposztfűtés.
Mi kell a komposztfűtéshez?
A komposztfűtés alapja az, hogy a komposztálódás, mint biológiai-kémiai jelenség egy hőtermelő folyamat is egyben. Ezt a hőtermelődést használjuk ki, akár a komposztfűtéses magaságyásról beszélünk, akár a fóliaház fűtésére gondolunk.
Az irányított komposztálódás, amikor jól megy végbe, akkor szagtalan is, mert nem erjed, ebben a klasszikus értelemben. A jó komposztdomb sem büdös, tehát ettől sem kell félni. Egy komposztdomb vagy komposzthalom, amit fűtésre használunk akkor büdös, ha nem tökéletes a bomlási folyamat, és már elmegy az erjedés irányába.
A komposztfűtéshez rengeteg szerves anyagra van szükség, melyet alapjába véve is elkomposztálnánk. Gondolhatunk itt a szalmára, növényi zöld részekre, állati trágyára stb., melyet nedvesen is kell tartani ahhoz, hogy komposztálódni tudjon.
De hogyan nyerjük ki a komposztból a hőt?
A hő kinyeréséhez a komposzt belsejébe egy hőcserélőt kell építeni, melynek az alapja a padlófűtéseknél is használt csőkígyós rendszer. Ebben kering majd a meleg víz, amit ha akarunk a termesztőasztalok alá is keringtethetünk.
Ha viszont úgy gondolkodunk, hogy még a keringetőt is kiiktatnánk, hogy áram se kelljen a rendszerhez, akkor a növények alatti termőréteget alakítsuk úgy ki, hogy a termesztésre szánt réteg alatt legyen egy jól összerakott komposztkeverék, ami a hőtermelésével a talpfűtést adja. Ennek az az előnye, hogy kisebb helyen is elfér, mert a komposztfűtésre rá lehet közvetlenül ültetni a felső réteg szintjén elhelyezett talajkeverékbe.
A termelődő hő kb. 50 Celsius-fokos lesz, a felhasznált biomassza széntartalma nyílt lánggal nem ég, így nincs CO2 kibocsátás, se korom, ami az üvegházhatást és a légszennyezést fokozná.
Egy jó komposztfűtéshez, komposztkazánhoz az alábbi keverékkel szoktunk dolgozni:
- 10 m³ faapríték (nyers ágakból készült),
- 2 m³ lótrágya,
- 2 m³ kerti komposzt (falevelek, kerti és konyhai hulladék),
- 8 talicska érett komposzt (humusz),
- kút- vagy esővíz (jó sok, amennyit csak felvesz a fa).
Egy ehhez hasonló másik működő keverék:
- 10 m3 faapríték (nyers ágakból stb.),
- 2 m3 lótrágya és/vagy egyéb állati trágya,
- 2 m3 kerti komposzt (falevelek, kerti és konyhai hulladék),
- 8 talicska érett komposzt (humusz),
- kút- vagy esővíz (bőven, amennyit csak felvesz a fa).
