Ősszel ismét megtelnek a kertészetek és üzletek ciklámenekkel, amelyek a hűvösebb hónapokban teraszon, erkélyen és ablakpárkányon is feltűnő színfoltot adnak. A „ciklámen” név azonban több különböző fajt takar, amelyek télállósága között jelentős különbség van.
A leggyakrabban árusított cserepes növény és a kertben évről évre visszatérő ciklámen ezért korántsem ugyanaz. Mielőtt valaki kiülteti a növényt, mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, pontosan melyik faj van a cserépben.
A legtöbb cserepes ciklámen nem kerti évelő
Az ősszel és télen nagy tömegben kínált ciklámenek jelentős része a perzsa ciklámenből, a Cyclamen persicumból nemesített fajta. Ezeket elsősorban cserepes dísznövényként termesztik, és bár a kellemesen hűvös környezetet kifejezetten kedvelik, fagytűrő kerti növénynek nem tekinthetők.
Ősszel ugyanakkor nyugodtan kerülhetnek védett teraszra vagy erkélyre. A 15–18 °C körüli hőmérséklet sokkal kedvezőbb számukra, mint egy túlfűtött lakás, ahol a virágzás gyorsabban véget érhet. Ahogy azonban az éjszakai hőmérséklet tartósan az 5–10 °C-os tartomány alá süllyed, már érdemes figyelni az adott fajta igényeire, fagyveszélyben pedig biztonságosabb védett, világos helyre vinni a növényt. A perzsa ciklámen fagytűrésére nem szabad általános szabályként hagyatkozni.
Ha nagyobb edénybe vagy balkonládába kerül, nem célszerű mélyebbre ültetni annál, ahogyan eredeti cserepében állt. A gumó felső része maradjon a talajfelszín közelében.
A túl sok víz nagyobb veszély, mint a hűvös idő
A ciklámen tartásának egyik leggyakoribb hibája a túlöntözés. A növény szereti az egyenletes nedvességet, de a levegőtlen, tartósan vizes közegben gyorsan megindulhat a gumó és a gyökérzet rothadása.
Öntözéskor különösen fontos, hogy a víz ne álljon meg a növény közepén, ahol a fiatal levelek és virágbimbók erednek. Cserepes növénynél jól működik az alulról történő öntözés: a cserép rövid időre vízzel töltött alátétbe állítható, majd a felesleges vizet el kell távolítani. Kültéren ugyanilyen lényeges a jó vízelvezetés. Ha az edény kaspóban áll, egy nagyobb eső után sem maradhat órákig vízben.
A többnapos őszi esőzés különösen kedvezőtlen lehet. Ilyenkor nemcsak a gyökérzóna maradhat túl nedves, hanem a virágok és a növény közepe is folyamatosan vizes. Fedett teraszon vagy eresz alatt általában lényegesen tovább megőrzi díszítőértékét.
Van ciklámen, amelyik valóban a kertbe való
Egészen más a helyzet a télálló ciklámenfajokkal. A borostyánlevelű ciklámen, vagyis a Cyclamen hederifolium, valamint a kereklevelű ciklámenként ismert Cyclamen coum megfelelő termőhelyen valódi kerti évelőként nevelhető.
A Cyclamen hederifolium jellemzően ősszel virágzik. Félárnyékos, humuszban gazdag, de jó vízáteresztő talajban érzi jól magát, és idővel kedvező körülmények között kisebb állományt is kialakíthat. Különösen jól használható lombhullató fák és cserjék alatt, ahol a nyári időszakban a talaj kevésbé marad nedves.
A Cyclamen coum virágzása inkább tél végére és kora tavaszra esik. Mindössze néhány centiméter magas növény, ezért sziklakertben, árnyékos ágyásszegélyben vagy lombhullató cserjék alatt mutat jól. Mindkét fajt a H5 télállósági kategóriába tartozik, amely nagyjából –15 és –10 °C közötti minimum-hőmérsékletet jelent. Ez azonban jó vízelvezetésű talajt és megfelelő fekvést feltételez; a téli pangó víz a fagynál is komolyabb problémát okozhat.
Képek: Pexels.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
