Kidobjuk a megfagyott leandert vagy fáradozzunk a megmentésével? Az esetek többségében érdemes segíteni a növény regenerációját.
A magyar kertek, porták népszerű dísznövénye a leander. Évről évre nagy fejtörést okoz a hobbikertészeknek, hogy ősszel mikor tanácsos a mediterrán térségben is honos növényt belső térbe költöztetni, míg tavasszal épp ennek az ellenkezője, a tartós kihelyezés kérdése foglalkoztatja őket. Ha elszámítjuk magunkat, a leandert könnyen megcsípheti a fagy egy hidegebb áprilisi-májusi éjszakán.
Ebben az esetben sem kell azonban lemondanunk róla, a babérrózsának is nevezett növény ugyanis képes az erőteljes regenerációra. Akkor is megmenthető, ha a levelek és a hajtások egy része károsodott, mert ha a gyökér él, az új hatások sem maradnak el. Első lépésként vigyük a növényt fagymentes, de hűvös helyre, és egy ideig még kerüljük az öntözést és a metszést. Pár hétbe is beletelhet, mire a leander életjeleket mutat.
A tavasz közepén-végén tapasztalható mínusz 2 fok körüli fagyok általában csak a leveleket károsítják. Tény, hogy az sem szép látvány, sárgulni vagy barnulni kezdenek, elveszítik feszességüket. Az ennél nagyobb fagyot már a hajtások is megsínylik, nyálkássá, pépessé válnak, de akár a növénytörzs is károsodhat, megrepedhet. A szabadba költöztetésnél tehát legyünk türelmesek, figyeljük az időjárás-előrejelzést, és ahhoz igazítsuk.
Hogyan orvosolhatjuk a fagykárt? A barna hajtásoknak egyelőre kegyelmezzünk meg, mert hiába néznek ki csúnyán, védelmet nyújtanak a még élő szövetek számára. Ahogy a fagyássérült embert, úgy a pórul járt leandert sem szabad azonnal szobahőmérsékletre vinni, mert az további problémákat okozhat. Egy 2–10 Celsius-fokos helyiség éppen megfelelő lesz számára indulásként. Mivel alighanem a talaja mellett a gyökere is fagyott, egy ideig még nem kell megöntözni, mert az csak pangó vizet és rothadást idézhet elő. Várjuk meg, amíg a föld felenged, és utána is csak másfél-kéthetente kapjon egy kis vizet.
Végül már csak a rügyfakadást kell megvárni, ami a növény „feltámadásának” legbiztosabb jele. Ha megjelennek az új hajtások, a régi, megbarnult részeket le lehet vágni, mégpedig az utolsó élő rügy fölött. Nem baj, ha bizonyos ágakat tőből levágunk, mert a leander igen jól regenerálódik. Az újjáéledést napfénnyel és tápanyagpótlással segíthetjük ebben a fázisban.
A fagyás nyomai a kint lévő leanderen:
