A kerti szezon végén elkezdődik az az időszak, amikor megalapozzuk a következő évünket, mégpedig egyrészt a komposztálással, másrészről a növényvédelemben. Most első körben a komposztálás kérdéseit fogjuk szemügyre venni, vajon mi legyen a keletkező zöldhulladékkal?
Komposztáljunk okosan!
A zöldhulladékok nagy százaléka vagy elégetésre kerül mostanában még mindig, vagy nagy nejlonzsákokba gyűjti valami lerakóba kerül. Sokan azért nem komposztálnak, mert azt gondolják, hogy a komposztálás bűzzel jár, mások a helyhiány miatt hagyják el, de van, aki esztétikai okokból nem komposztál, elvégre egy komposztdomb „ronda” a patentra rendezett díszkertjében.
Ilyenkor a kertészmérnök énem elszomorodik. Egy szép kerthez bizony a komposztálás is hozzátartozik, elvégre a körforgásba visszakerül a kertünkből a fák lombja, a zöldségmaradékok, a tojáshéj, a veteményeskertből kikerülő zöld növényi részek sokasága, de még a fákról a gallyak is.
A komposztálásnak régen sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint mostanában, bár az is igaz, hogy egyre terjedőben van a szemlélet, hogy bizony a komposztálásra szükség van.
A komposztálást viszont lehet okosan is csinálni, lehet esztétikus tárolóba téve és természetesen a jó komposzt nem is bűzlik a hiedelmekkel ellentétben.
A jó komposztos talajban a dísznövényeink ugyanúgy jól fejlődnek, mint a zöldségek és más haszonnövények. A komposzttal is táplált gyümölcsfákon több és szebb gyümölcs terem, a díszfák több virágot vagy épp színes levelet hoznak.
Modern megoldások az esztétikáért
Manapság sokféle dekoratív komposztálóedényt lehet kapni, de magunk is építhetünk akár WPC burkolatú felülettel is. A komposztnál nem is feltétlen az a lényeg, hogy az oldalfalakat mivel, miből készítjük, hanem sokkal inkább az a fontos, hogy időnként könnyen szétbontható legyen, hogy a drága komposztálódott földkeveréket ki tudjuk belőle szedni.
A WPC burkolatú komposztálók ráadásul értékállóak, míg a fából készültek pár év alatt elkorhadnak, szó szerint elkomposztálódnak.
Zöld növényi részekhez is
A veteményesben és a díszkertben is sok zöldhulladék keletkezik. Ide tartozik az ősszel lehulló levelek sokasága, az évelők elszáradt hajtásrendszerei, szárai, a zöldségnövények letermett tövei. Tehetjük rá a tojáshéjat, más konyhai hulladékot is, mint pl. a burgonya héja, a répafélékről lehámozott részek, a káposztatorzsa, vagy akár bizonyos mértékig az ételmaradék is. Bár itt megjegyezném, hogy ilyenkor minden esetben takarjuk földdel, hacsak nem akarunk muslinca-, légy- vagy darázshegyeket kerülgetni a komposzt körül. A nagy zöldségkupacokat (pl. befőzés idején) mindig takarjuk vagy valami mulcsréteggel vagy földdel.
Beteg növényi részek
Erről még a szakmán belül is megoszlanak a vélemények. A kártevők és kórokozók jó része képes áttelelni, ha megfelelő a környezet számára, így akár a fitoftórás növényi részekkel a komposztot visszahordva a területünkbe, újra gócpontot teremthetünk a betegségnek.
Viszont fontos megjegyeznem, hogy a jó minőségű és megfelelő idejű komposztálással egy tökéletes lebomlási folyamat jön létre, így sok esetben ezek a kórokozók, kártevők sem képesek áttelelni vagy épp megmaradni a komposztálódó anyagban.
Mivel a komposztot rendszeresen nedvesen kell tartani és időszakosan átforgatni ahhoz, hogy a lebomlási folyamatok tökéletesek legyenek, így az áttelelő kórokozók sem feltétlen tudnak benne áttelelni. A komposzt belsejében ráadásul meleg van, nem véletlen lehet komposztfűtéssel fóliaházakat is fűteni, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy pont ne ideális körülményeket teremtsünk az áttelelésre. Ha nem vagyunk benne biztos, hogy jól komposztálunk, akkor a beteg növényi részeket inkább ne tegyük bele.
A jó komposzt nem büdös
A jó komposzt egyrészt nem büdös, másrészt állagában egy finoman porhanyós anyag a végeredmény. Ha nem földszerű illatot és állagot érzünk, akkor a komposztálódás folyamata vagy tart még, vagy valamit elrontottunk. A szagok általában nem bomlást jelentenek, hanem inkább erjedési folyamatra utalnak.
