Bár hazánkban a lestyán egy igencsak elterjedt és régóta ismert fűszer- és gyógynövény, amely régebben minden falusi udvarban büszkén zöldellt, a ma embere nem igazán tudja, miért érdemes elültetnie.
Ha annak idején a rómaiak korában éltünk volna, a zellerfélék családjába tartozó orvosi lestyán (Levisticum officinale) valószínűleg egy igencsak jól ismert növény lett volna számunkra.
Abban az időben ugyanis (akárcsak a múlt századi Magyarországon) kulináris felhasználása mellett gyógynövényként használták a láz csillapítására, a sárgaság kezelésére, az emésztés serkentésére, vízhajtásra, másnaposságra, sőt, a fürdővízbe keverték, máskor pedig a cipőkbe tették tisztítás és szagtalanítás céljából. Óangol neve (love parsley) nagyjából annyit tesz, mint „szerelmi petrezselyem”, mivel régen afrodiziákumként is közkedvelt növénynek számított.
Felhasználása
Napjainkban a lestyánt elsősorban levesek, saláták, dresszingek és likőrök ízesítésére használják, de az olajbogyóhoz hasonlóan intenzív és meglehetősen egyedi íze miatt sokan egyáltalán nem kedvelik.
A növény minden része ehető, de a levelek használata a legelterjedtebb. A lestyán íze valahol a zeller, az élesztő és az intenzív zöldségleves íze között van; a magok egy kicsit édesebb ízűek, mint a levelek. A leveleket a petrezselyemhez és a zellerlevélhez hasonlóan levesalapként szokták megfőzni, csak sokkal kisebb mennyiségben – a pörköltöknek is különleges ízt kölcsönöz, kiváltképp bográcsban főzve.
Vidéken előszeretettel eszik megsózva, paradicsommal összekeverve pirítósra halmozva, alma és sajt kíséretében, elegáns helyeken pedig szívesen teszik olyan koktélokba, mint a híres Bloody Mary.
A Mátrában nagy telepekben megtalálható lestyán üreges szárát tavasz közepén az édesköményhez hasonló halvány zöldessárga virágok borítják. A növény nyár közepére akár több mint 180 cm magasra is megnőhet, ezért az ágyás vagy a szegély hátsó része a legjobb hely számára. Intenzív aromája miatt óvatosan bájunk vele (a felhasznált mennyiségét illetően), a konyhában pedig jól zárható edényben tartsuk.
Termesztése
A lestyán egyszerűen termeszthető. Tavasszal vesse el. A növények között legalább 60 cm távolságot hagyjon. A lestyán a termékeny, jó vízelvezetésű talajt kedveli. A pangó vizet vagy a nagyon homokos talajt kivéve mindent jól tűr. Ideális számára egy félárnyékos hely a kertben, bár a napsütést is jól bírja.
A virágzási idő magasságában tartson kéznél néhány karót, támaszték gyanánt. Érdemes időnként visszavágni a növényt. A lestyán íze virágzás után megváltozik, kissé kesernyésebbé válik, ezért júniusban vágjuk vissza, hogy új leveleket hozzon, és amit nem eszünk meg, azt komposztáljuk. A lestyán bármelyik fajtája jól fejlődik konténerben is, ha megfelelően öntözzük, és a komposztot időnként tápanyagokkal dúsítjuk.
