A kerti gyepben, ágyásokban vagy veteményes környékén feltűnő lyukak, földkupacok vagy talajfelboltozódások hátterében nem csupán a jól ismert vakond állhat.
Számos más kisemlős, rovar vagy kétéltű is képes hasonló nyomokat hagyni, amelyek akár komoly károkat is okozhatnak a növényállományban vagy a talajszerkezetben. Fontos tehát felismerni a tüneteket, és célzottan reagálni.
Vakond: a legismertebb földtúró
A hazánkban védett közönséges vakond (Talpa europaea) a laza szerkezetű talajokat kedveli, ahol földalatti járatokat ásva mozog. Földkupacai jól felismerhetők, és bár nem fogyaszt növényi részeket, járatrendszere károsíthatja a gyökérzónát, különösen fiatal növényeknél. Mivel védett faj, irtása tilos – a riasztásra kell törekedni. Használjon természetes alapú, ricinusolaj-tartalmú riasztószereket, vagy ültessen illatos növényeket, mint körömvirág vagy nárcisz, amelyek elriasztják a vakondot.
Mezei pocok: gyökérkárosító kisemlős
A mezei pocok (Microtus arvalis) kártételét leginkább sekély, alacsony peremű lyukakról és a rágott növényi részekről ismerhetjük fel. Alagútrendszere a felszín közelében fut, gyakran látni a bejáratokat a gyepben vagy az ágyásokban. Védekezésként alkalmazzon finom szemű dróthálót a növények gyökérzónájánál, valamint használjon olyan természetes taszító növényeket, mint a menta vagy fokhagyma.
Egér és patkány: opportunista rágcsálók
A házi egér (Mus musculus) és a vándorpatkány (Rattus norvegicus) jelenléte általában a komposzthalmok, tárolók vagy sűrű növényzet környékén észlelhető, ahol apró, jól körülhatárolt lyukakat készítenek. Ezek az állatok nemcsak a terményt károsítják, hanem kórokozókat is terjeszthetnek. A védekezés kulcsa a higiénia: rendszeres takarítás, komposzt lezárása, csapdák kihelyezése és az élőhelyek felszámolása a legfontosabb.
Nyúl: rágásnyomok és sekély gödrök
A mezei nyúl (Lepus europaeus) inkább sekély, ovális mélyedéseket készít a kert szélén, leginkább az erdő vagy mező szomszédságában. A növények megrágása és a fiatal hajtások letépése jellemző kárkép. Megbízható védekezési módszer a legalább 90 cm magas és a talajba süllyesztett dróthálós kerítés, illetve a riasztó hatású aromás növények telepítése, mint például a rozmaring.
Borz: mély, tágas járatrendszerek
A borz (Meles meles) nagy testű, rejtett életmódot folytató állat, amely barlangszerű üregeket ás. Ezek a lyukak jellemzően a kert kevésbé bolygatott, erdőszéli részein jelennek meg. Mivel a borz védett faj, az elriasztás érdekében javasolt mozgásérzékelős világítás, ultrahangos riasztó, valamint mélyre ásott, masszív kerítés telepítése.
Sün: a kertbarát lakó
A sün (Erinaceus europaeus) sekély, avarral bélelt fészkeket hoz létre farakások vagy komposzthalmok alatt. Bár nem jelent kártételt, élőhelyeinek zavartalan fenntartása fontos, mivel a sün hasznos ragadozóként segíti a kártevők elleni biológiai védekezést. Ha mégis zavaró a jelenléte, levelekből, kéregből készített „alternatív búvóhelyekkel” átirányítható a kert más pontjára.
Hangya: apró lyukak, rejtett kolónia
A hangyák (Formicidae) apró, morzsalékos bejáratokat készítenek, melyek akár több ezer egyedet rejtő bolyhoz vezethetnek. Kerti jelenlétük mérsékelt esetben nem jelent gondot, de túlzott elszaporodásuk káros lehet. Védekezésként alkalmazzon borsmenta- vagy bazsalikomolajat.
Tücsök: éjjeli zenész, nappali földtúró
A mezei tücsök (Gryllus campestris) nyáron éjszakánként hallatja jól ismert ciripelését, nappal pedig sekély járatokat készít a szárazabb, napos gyepfoltokban. Ezek a kb. 2 cm átmérőjű, kerek lyukak gyakran kis földkupaccal párosulnak. Bár ritkán okoz kárt, díszgyepben vagy sportpályákon zavaró lehet a jelenléte. A rendszeres öntözés és a talaj nedvességtartalmának fenntartása visszaszorítja az előfordulását, mivel a tücsök a szárazabb élőhelyeket részesíti előnyben.
Képek: Pixabay.
