A poloskák rendjéből az elmúlt években két ilyen, mezőgazdasági szempontból jelentős kártevőként ismert címeres poloskafaj jelent meg hazánkban: a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) és az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys). Rajtuk kívül azonban más, ebbe a rokonsági körbe tartozó kártevő megjelenésére is számíthatunk. Ilyen például a keleti gabonapoloska (Eurygaster integriceps) mely hazai rokonaival ellentétben jelentős károkat okozhat a gabonatermesztésben.

Rendszertani besorolás

A gabonapoloska elnevezés gyűjtőfogalom, melyben a címeres poloskafélék (Pentatomoidea) családsorozatának két családjából tartoznak állatok: az Aelia nem képviselői a címeres poloskák családjából (Pentatomidae) és az Eurygaster nem tagjai a pajzsos poloskák (Scuelleridae) közül. Az itt tárgyalt ázsiai gabonapoloska az utóbbi nembe tartozik (Eurygaster Laporte, 1832).

A keleti gabonapoloska egyike azon háromnak a 14 Eurygaster-fajból, melynek potenciális mezőgazdasági jelentősége van.

Hazánkban a Fauna Hungariae vonatkozó füzete alapján a nem négy faja él, ezek közül gyakorinak a mórpoloska (Eurygaster maura L., 1758) mondható, az osztrák poloska [Eurygaster austriaca (Schrank, 1776)], a teknőspoloska [Eurygaster testudninaria [Geoffroy, 1785)] és a szélesnyakú gabonapoloska (Eurygaster dilaticollis Dohrn, 1860) ritkábban kerül szem elé. Közülük az osztrák- és a mórpoloskát tartják számon potenciális mezőgazdasági károsítóként.

Morfológia

Változatos színezetű, legtöbbször világosbarna alapszínen, sötétebb hosszanti sávokkal, foltokkal márványozott, kb. 1-5 cm hosszú állatok (1. kép). Testük tojásdad, felülete sűrűn pontozott. Fejük lekerekített, csápjuk a családsorozatra jellemzően ötízű. Szájszervük a poloskákra jellemzően négyízű, szúrószívó típusú. Előhátuk hatszögletű, első éle konkáv. Pajzsocskájuk feltűnően megnyúlt, fedi a szárnyak nagy részét és túlér a potrohvégen. A potroh oldalélei lapítottak, élesek, túlnyúlnak a szárnyak vonalán. Az ivarokat az utolsó portohszelvény hasi lemeze alapján különíthetjük el: a nőstényeknél ez a tojócső miatt egy vágattal kettéosztott, a hímeknél egybefüggő.

1. kép A keleti gabonapoloska imágója
(Fotó: Boris Loboda)

Elterjedés

A faj Délkelet- és Kelet-Európában (Bulgáriától Oroszországig) és a Közel-Keleten (Törökországtól Szaúd-Arábiáig) terjedt el (2. kép). Tömeges felszaporodása által okozott jelentős kártétele főleg a Független Államok Közösségének országaiból, Iránból, Irakból és Szíriából ismeretes. Bár hazánkból jelenleg nincs adata a keleti gabonapoloskának, a megjelenése az elterjedési adatok alapján várható.

2. kép A keleti gabonapoloska elterjedése
(Forrás: https://gd.eppo.int/taxon/EURYIN/distribution)

Életmód

Egyéves, egynemzedékes faj. Ez azt jelenti, hogy az állatok egy évig fejlődnek, élnek és egy évben egy utódnemzedék várható. A faj zöldes tojásait kis csomókban rakja le a tápnövény levelének fonákjára tavasszal. A tojások kikelése mintegy 6-28 napot vesz igénybe, környezeti tényezőktől függően. A nimfák öt lárvastádium alatt fejlődnek imágóvá, a poloskáknál megszokott kifejléssel (3. kép).

3. kép A keleti gabonapoloska fejlődési alakjai
(Fotó: Alexander Slutsky)

Az első négy lárvastádium egyenként 4-7 napig tart, az ötödik (utolsó) pedig hosszabban, 10-11 napig. A kifejlett állatok életében két nyugalmi periódus van: egy a nyári, száraz és forró időszakban és egy a téli, hideg időszakban. Ezen nyugalmi periódusok által a faj egyedei jó arányban vészelik át a környezeti szempontból kedvezőtlen időszakokat. Az állatok gyakran tömegesen vonulnak vermelni, az egyedsűrűség elérheti az 1000 egyed/m² értéket a telelőhelyeken. A nyugalmi periódusok és táplálkozás, szaporodás helye közt gyakran 10-20 km különbség is lehet, a faj gyakorta választ nyugalmi időszakokhoz fás szárú vegetációval fedett területeket.

Tápnövények és kártétel

A gabonapoloskákra együttesen elmondható, hogy tápnövényeik a fűfélék (Poaceae) családjából kerülnek ki. Ezen növénycsaládba tartoznak fontos termesztett gabonanövényeink is, így a búza, a rozs, zab és kukorica is (4. kép).

4. kép A keleti gabonapoloska nimfái tömegesen kalászon
(Forrás: http://www.uvm.edu/~entlab/sunnpest/Images.html)

Táplálkozása során ezen növények szemtermésébe fecskendezi emésztőnedvét szúrószívó szájszerve segítségével majd az előemésztett oldatot szívja fel (5. kép).

5. kép A keleti gabonapoloska által kialakított súlyos fehérkalászúság
(Forrás: http://www.uvm.edu/~entlab/sunnpest/Images.html)

A gabonapoloskák károkozása a szemen látható, apró fekete pontszerű szúrásnyomról és az azt körülvevő fakó vagy elszíntelenedett udvarról ismerhető fel. A kártétel, attól függően, hogy a szemérés mely szakaszában következett be, a maghéj teljes pusztulásától az enyhe ráncosságig terjed. A kártétel háromféleképpen jelentkezhet: termésveszteség, csökkent csírázóképesség és a gluténtartalom csökkenése. Kutatási eredmények az első esetben az 1000 szemre mért tömeg 8-22%-kal esik vissza. A gluténtartalom-csökkenést a poloska szúrószívó szájszerve által befecskendezett emésztőnedv okozza. A csökkent gluténtartalom a liszt minőségének romlását okozza: az ilyen lisztből sütött pékárú nem kel meg megfelelően, tésztája morzsalékos, kevéssé porózus, rosszul emészthető. Ezen kár kialakulásához egyes szerzők eredményei alapján elég, ha a magok 2-3%-át károsította a keleti gabonapoloska.

Védekezés lehetőségei

Az eddigi kutatások eredményei azt mutatják, hogy a keleti vándorpoloska ellen az integrált megközelítésű növényvédelem lehet eredményes, mely kombinálja az agrotechnikai, biológiai és vegyszeres védekezés előnyös aspektusait a környezeti szempontból fenntartható növényvédelem és növénytermesztés érdekében.

Az agrotechnikai védekezés lehetséges elemei a termesztési időszak lerövidítése, korai érésű fajták vetése, alapos gyomirtás és vetésforgó alkalmazása. A lehetséges biológiai ágensek és természetes ellenségek alkalmazásának kutatása az egyszerűbb és rövid hatásidejű széles spektrumú növényvédő szerek alkalmazása miatt háttérbe szorult. Mindazonáltal ismeretesek olyan ragadozó és parazitoid ízeltlábúak melyek jelenléte kívánatos azon agrár ökoszisztémákban, ahol a keleti gabonapoloska megjelenése várható. Ragadozó szervezetek közül említést érdemel a közönséges karolópók (Xysticus kochi Thorell, 1872), a Pardosa monticola (Clerck, 1757) farkaspók vagy a Ptesostichus nembe tartozó futóbogarak. Parazitoidok közül főleg a Sceloinidae családba tartozó darazsak érdemelnek említést melyek ivadékai pók- és rovartojásokon élősködnek. Mikroorganizmusok közül a Bacillus thuringiensis (Bt), gombák közül pedig Beauveria bassiana bizonyult eredményesnek vizsgálatok alapján. Az utóbbi esetében megfigyelték, hogy az olyan telelőhelyeken, ahol a gomba jelen volt, kisebb volt az áttelelés sikeressége.

A széles hatásspektrumú inszekticidek közül többet – így klórozott hidrokarbonátokat, szerves foszfátokat vagy szintetikus piretroidokat – sikerrel alkalmaztak a faj ellen. A permetezés sikerességét azonban nem annyira a szer hatóanyaga, mint inkább a kijuttatás időpontjának jó megválasztása befolyásolta. A gabona fejlődési stádiumait tekintve ez a kalászolás időszaka: ilyenkor az áttelelt imágók nagy számban tartózkodnak a kultúrákban, készülve a tojásrakásra. A másik ideális időpont az állat nyári nyugalmi periódusát közvetlenül megelőző időszak: ilyenkor a frissen imágóvá vedlett állatok nagy számban táplálkoznak a kalászérés stádiumában lévő növényeken, így okozva jelentős károkat.

A „hagyományos” módszerek mellett a legújabb kutatások a gabonapoloska-kártétel elleni nemesítése mellett újra a természetes ellenségek, kórokozók használhatósága felé fordultak, hogy vegyszermentes alternatívát kínáljanak.

Felhasznált és ajánlott irodalom

• Ali, W.K., Khidhir, A-Q.S. (2016): Illustration of the Morphologic Characters of the Sunn pest Eurygaster integriceps Puton, 1881 (Hemiptera: Scutelleridae) Collected from Erbil Governorate-Kurdistan Region-Iraq. Entomolgy, Ornithology & Herpetology: Current Research. 5: 188.
• Critchley, B.R. (1998): Literature review of sunn pest Eurygaster integriceps Put. (Hemiptera, Scutelleridae). Crop Protection 17 (4): 271-287.
• Grichanov, I.Y., Ovsyannikova E.I. (2018): Pests – Eurygaster integriceps Puton – Sunn pest, corn bug. www.agroatlas.ru (hozzáférés: 2018. 02.15.)
• Emebiri, L., El Bousshini, M., Tan, M. K., & Ogbonnaya, F. C. (2017): Field-based screening identifies resistance to Sunn pest (Eurygaster integriceps) feeding at vegetative stage in elite wheat genotypes. Crop and Pasture Science, 68(2), 126-133.
• Pauhan, F., Popov, C. (1980): Sunn pest or cereal bug. Wheat Documenta Ciba-Geigy. Technical Monograph, Ciba-Geigy Ltd, Basle, Switzerland