Ugyanúgy, mint az almánál, a körtefákon is szűkebb értelemben véve azokat a különböző hosszúságú vesszőket hívjuk termőrészeknek a téli nyugalmi időszak során, amelyek az előző tenyészidőszakban képződtek, őszre megfásodtak, és az őszi lombhullás után beérett vesszőkké alakultak.
Tágabb értelemben termőrészeknek szoktuk nevezni a 2, 3 és 4 éves gallyakat is, megjegyezve, hogy termés képzésére alkalmas generatív rügyek csak a rajtuk lévő egyéves részeken találhatók.
A körtefákon a termés az almához hasonlóan vegyes rügyekből képződik. A vegyes rügyek a különböző hosszúságú hajtások végén képződnek. A tenyészidőszak végére minden olyan hajtás vegyes rügyben záródik, ahol ennek kialakulásához kedvezőek voltak a feltételek (fény, tápanyag, víz) (1. kép). A legrövidebb termőrész neve itt is dárda, ugyanúgy, mint az almánál (2. kép).
1. kép Körte hajtás
2. kép Körte dárda
A termőnyárs hosszúsága maximum 20 cm, ez is fejlett vegyes rügyben zárul. Az oldalán a lehullott levelek nyomát jelző levélripacsok, és esetleg 1-2 hajtásrügy található (3. kép). A középhosszú vesszők hossza 20 és 50 cm közötti. Oldalukon hajtásrügyek vannak, a végükön termőrügy alakul ki (4. kép).
3. kép Körte termőnyárs
4. kép Körte középhosszú termővesszők
A hosszú vesszők 50 cm-nél hosszabbak. Végükön többnyire vegyes rügy található, az oldalukon pedig hajtásrügyek (5. kép).
5. kép Körte hosszú termővesszők
Egyes fajtáknál előfordul, hogy időnként a vesszők oldalán is alakulnak ki vegyes rügyek, de ez nem tipikus. A vesszők a következő tenyészidőszakban az oldalukon különböző hosszúságú hajtásokat fejlesztenek (6. kép), és az őszi lombhullás időszakára gallyakká alakulnak.
6. kép Körte hosszú vessző, az oldalán lévő hajtásrügyekből rövid termőrészek képződnek a tenyészidőszak során
A kétéves termőgallyak akkor a legértékesebbek, ha sok rövid termőrész van rajtuk, amelyek mindegyike vegyes rügyben zárul (7. kép). A termőgallyakat 3-4 éves korukig érdemes meghagyni, tovább nem.
7. kép Körte termőgally, oldalán rövid termőrészekkel
A körtének fürt virágzata van. Egy vegyes rügyből akár 10-12 virág is fejlődhet. Ezek közöl elsőként a szélső virágok nyílnak ki. A virágnyílási sorrend a fürt csúcsán elhelyezkedő virág felé folytatódik (8. kép). A körte virágzatában a fürt csúcsán lévő, középső virág nyílik ki utoljára (9. kép).
8. kép A körte virágzatában a nyílási sorrend kívülről befelé történik
9. kép A körte virágzatában a középső virág nyílik ki utoljára
Az egy virágzatból képződött gyümölcsök közül kézi gyümölcsritkítás után 1-2 darabot hagyunk meg (10. kép). Miközben a gyümölcsök fejlődnek, a vegyes rügyből képződött rövid hajtás oldalán, levélhónalji rügyből új hajtás nőhet ki. Ebből a másodrendű hajtásból bármilyen típusú termőrész képződhet (11. kép).
10. kép Fejlődő körte gyümölcsök
11. kép A körte gyümölcsök növekedése közben a vegyes rügyből képződött hajtáson egy másodrendű hajtás képződött
A rövid hajtás megvastagodásával keletkezik a termőkalács, rajta akár több termőrész is kialakulhat (12. kép). A termőkalácsok egymásra rakódásával alakul ki a termőbog (13. kép).
12. kép Körte termőkalács, rajta rövid termőrészekkel
13. kép Körte termőbog, a legfiatalabb részén egy dárdával és egy termőnyárssal
Termő korban a körtefákon évenkénti rendszeres fenntartó metszéssel kell beállítani a terméshozáshoz szükséges termőrészek mennyiségét. Minden évben megfelelő mennyiségű középhosszú és hosszú vesszőt kell meghagyni, lehetőleg visszametszés nélkül. Ezekből a következő évre termőgallyak lesznek. Terméshozás szempontjából a legértékesebb részek a 2-3 éves gallyak, az ezeken lévő rövid termőrészekből fejlődik a gyümölcsök döntő többsége. A gallyakat 4 éves korig még meghagyhatjuk, de utána feltétlenül érdemes őket tőből eltávolítani. A körte fenntartó metszése annyiban eltér az almáétól, hogy a körtefákon a termőgallyakat rendszerint vissza szoktuk metszeni. Ez fajtánként eltérő mértékben történik, és így korlátozzuk a vegyes rügyek, később a virágzatok számát.
Az alma és a körte termőrészei nagyon hasonlóak. Fajtánként persze eltérő morfológiai bélyegekkel találkozunk. A két faj között pedig az a legszembetűnőbb különbség, hogy a termesztett almafajták vesszőinek és rügyeinek felülete molyhos, míg a termesztett körtefajtáké csupasz. Az almatermésűek csoportjához tartozó birs és naspolya termőrészei sokban különböznek az alma és a körte termőrészeitől. A későbbiekben érdemes lesz ezekre is visszatérni.
Fotó: A szerző felvételei
Bruttó ár, mely tartalmazza az ÁFÁ-t és a szállítási költséget.
Az online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma:
H-EN-I-1064/2013
