Adhatók-e okszerű válaszok az időjárás kihívásaira?

2018. augusztustól – országszerte ugyan eltérő arányban – a sokévi átlagtól kevesebb csapadék hullott. Ilyen jelenségre a klimatológusok több éve felhívták a figyelmet. A januári, februári és a márciusi csapadék elenyésző maradt, az áprilisi – ugyancsak országszerte nagyon eltérően – közelíthette a várt mennyiséget. A tavasz kezdetén – bár elhúzódott a melegebb időszak kiteljesedése – erőteljesen keltek a kora tavaszi gyomok (Veronica, Capsella, Stellaria), emiatt kényszerű művelési beavatkozásokra volt szükség. Májusban bőven hullott eső (több mint 100 mm), júniusban kevesebb, de a sokévi átlagnak megfelelő. Júliusban száraz és esős időszakok váltották egymást. Az augusztus eleji hőséget hidegfront és esős napok szakították meg. A száraz és meleg időszak szeptember elejéig (egy hidegfrontig) kitartott.

Hogyan alkalmazkodott a talaj művelője ezekhez a jelenségekhez? A talajára figyelő gazdálkodó 2018 őszén kihasználta a szárazabb talajon hatásosabb lazítás lehetőségét vagy kultivátorral művelt. Ennek köszönhetően áttelelésre alkalmas állapot alakult a tél előtt (1. kép).

1. kép Áttelelésre alkalmas talajfelszín

A jobb időjárásban bízók újólag szántottak, rögösítettek, így nagy felületet hagytak vízvesztésre a „nem várt” enyhe télen (2, 3. kép).

2. kép Szántott talaj, elmunkálás nélkül

3. kép Szántott talaj, elmunkálva, áttelelésre alkalmasan

A tavaszi szárazabb időszak jobb magágyminőség elérését segítette azokon a talajokon, ahol ősszel nem alakult túlságosan durva, rögös felület. Az ősszel szántott talajokon csak a 10-25 cm mélységig terjedő beázás segítette a magágykészítést. Ahol a magágy alatt eltemetett nagy rög maradt, ott a növény gyökerezési mélysége csökkent (4. kép).

4. kép Repcegyökér eltemetett rög fölött

A májusi esők négy hullámban érkeztek, az őszi kalászosokra és a repcére megkésve, a tavaszi vetések fejlődéséhez még időben. Mivel a csapadék országos eloszlása nagy szélsőségeket mutatott (összhangban az időjárási előrejelzésekkel), jelentős eltérések alakultak a termésekben is. A meleg és párás időszakokban Fusarium veszély fenyegetett. Sajátos, de az okszerű és jól időzített védelem ezt a veszélyt is kiküszöbölte (szántás nélkül művelt talajokon is).

A nyár eleji esők nyomán az érő kalászosokban erőre kaptak a gyomok, aratás után zöldben pompázó tarlók sorjáztak országszerte (5. kép). A tarlóhántások elvégzését, főként kötött talajokon, ezúttal a nagyobb talajnedvesség miatt késleltették.

5. kép Nagy gyomnyomás, már aratás előtt

Országjáráskor talajállapot-romlást (ülepedést, felszín-eliszapolódást, kérgesedést, repedezettséget) ott észleltünk, ahol hiányzott a védő szalmatakaró a tarlókról (6. kép).

6. kép A szalmatakaró hiánya miatt időjárási jelenségeknek kitett talaj

A tarlógondozás jelentősége a talajnedvesség-szabályozásban és a gyomkorlátozásban

Bár számos klasszikus ajánlás érvényét veszítette napjainkra – részben a tudományos előrehaladás, részben az időjárási szélsőségek miatt – a tarló gondozásával kapcsolatos óvások érvényesek, akkor is, ha a technológia jelentősen megváltozott. Miért kell a tarlókat gondozni? Vajon azért, mert elődeink is erre intettek? Elsősorban azért, hogy a tenyészidőben ülepedett talajban újra kialakuljon a biológiailag aktív réteg, amely mélyülni is képes, s idővel lehetővé teszi a mélyebb művelést nagyobb minőségi hibák nélkül.

A jó tarlógondozás előfeltétele a szalma minél kisebbre szecskázása az aratással egy mentben és az egyenletes terítés (7. kép).

7. kép A jó tarlógondozás előfeltétele a szalma minél kisebbre szecskázása az aratással egy menetben és az egyenletes terítés

A tarlóművelés elenyésző gyomosság esetén nem lehet mélyebb 8-10 cm-nél (8. kép).

8. kép Védőtakaró-hagyás tarlóhántáskor

Ez az elvárás a talajnedvesség visszatartása érdekében is okszerű. A nyáron mélyen bolygatott talajból ugyanis több nedvesség párolog el, amely – a kiszámíthatatlan nyári csapadék miatt – egyáltalán nem kívánatos (9. kép).

9. kép Példa vízvesztő nyári tarlóhántásra

A sekélyen, mulcshagyóan (takarva, védve) művelt tarlók talajában a nedvesség visszatartásának betudhatóan a bekevert tarlómaradványok feltáródása megindul, élénkül a földigiliszta-tevékenység, létrejönnek a morzsásodás feltételei. A kritikus – meleg napokkal súlyosbított – hetek elmúltával a talaj mélyebben lesz művelhető, akár lazítható. A legfelső rétegben kiegyenlített állapotot célszerű alakítani, különösen, ha repcevetést terveznek. Rögösen, üregesen hagyott talajban a mélyebb rétegekből a felszín felé mozgó nedvességnek legfeljebb a negyede marad a talajban, a többi elpárolog.

Tarlógondozási kísérleteinkben, változó csapadékú nyarakat tekintve 1:4 arányú különbséget mértünk nedvességben a rosszul és a jól kezelt tarlók talajaiban. Három száraz nyári hónap alatt 24-36 mm, rövid esős időszakokkal változó, jobbára száraz nyáron 38-48 mm nedvességtöbblet alakult a jól gondozott tarlók talajában. Az ilyen esélyt nem szabad elszalasztani.

A sekély talajbolygatás és a nedvesség visszatartás a gyomkelesztés érdekében is szükséges. Elő kell segíteni, hogy minél több gyommag és lehetőleg minél több, aratáskor a talajra hullott mag induljon csírázásnak. A tarlókezelést azonban jól kell időzíteni, akár kémiai, akár mechanikai módot is használnak. Nagyon alá kell húzni, hogy a tarló bolygatatlan hagyása aratás után csak védőtakaróval okszerű (10. kép).

10. kép Bolygatatlan, kezdetben gyom- és árvakeléstől mentes, takart tarló

A gyomkorlátozásról ekkor sem szabad megfeledkezni. Megjegyzendő, amennyiben nem találnak fel vegyszermaradéktól mentes totális gyomirtó szert, csak a mechanikai módszer marad segítségnek. Normális időjárás esetén ez a mód rendben is van, száraz, hőségnapokkal súlyosbított időszakban azonban számolni kell a talaj kisebb-nagyobb nedvességvesztésével. Tartósan száraz nyáron vagy nyár végén a „nagyobb” veszteség a repce kelését veszélyezteti. Ellenben esős idényben (2010) a talajon járás és a művelés korlátozott. Most úgy tűnik, hogy még a helyes nyári tarlógondozást vállalóknak is számos új kihívással és nehézséggel kell szembenézniük a jövőben.

Az Agrofórum online 2019. augusztus 14-i hírlevelében USA-ban járt magyar gazdálkodók lelkesednek a no-till (művelés nélküli) gazdálkodásért. Tartamkísérleti tapasztalataink szerint ez a mód az első 6-7 (olykor több) évben nem folyhat biztonságosan erős kémiai gyomirtás nélkül. A tarló kémiai kezelései az új vetés sikerének előfeltételei. Tartamkísérletünkben a 8. év után értük el, hogy a no-till kezelés azonos módon és adaggal vegyszerezhető a többi (szántásos, lazításos, kultivátoros tárcsás) kezelésekkel. Ugyanakkor egy esetleges permetezési hiba miatt újra kell kezdeni a gyomoktól való tisztogatást. Megjegyzendő az is, hogy az USA-ban az 1950-es évek végétől kezdték alkalmazni a no-till gazdálkodást, tapasztalatuk tehát jóval több és reálisabb, mint azoké, akik a hirtelen tetszés okán most szeretnék itthon a gazdaságukban bevezetni (e cikk szerzője is találkozott több no-till farmerrel). Több évig tartó türelemmel, kitartással előbbre lehet lépni ezzel a móddal is. Az sem hallgatható el, ha folytatódik a csapadék mennyiségi csökkenése és a csapadékeloszlás szélsősége, a száraz termőhelyeken ez a módszer kínál majd elfogadható megoldást bizonyos növények termesztésére (másodvetésű növények magjának közvetlen tarlóba vetését többek már most is természetesnek tartják).

A száraz időszakok okszerű kihasználása

A száraz időszakok kedvezőtlen hatása – különösen a növényekre – eléggé ismert. A talajra gyakorolt hatás is többé-kevésbé tudott, „keményedés”, nagyobb talajellenállás, romló művelhetőség, rögösödés, porosodás. Kevéssé köztudott, hogy a nagyobb bajok elkerülésének esélyét az aratás napja kínálja. Az apróra szecskázott és jól terített, talajra simuló szalma szerepe nedvesség visszatartásában mással nem pótolható (11. kép). A mélyebb rétegekből a felszín felé mozgó víz a takaró alatt lecsapódva 5-10 nap után visszanedvesíti a takaró alatt aratáskor még száraz talajt (ellenőrizni lehet, kézzel nyúlva a hántott réteg alá). E jelenségnek köszönhetően válik művelhetővé az aratáskor „kősziklának” talált talaj. Érdemes mélyre ásni a talajban, megtapasztalni a rétegek nedvességviszonyait, s az észleletek alapján kiválasztani a lehetséges művelési módot, tarlóhántást, kultivátoros művelést vagy lazítást.

11. kép Szalmakalap és esőköpeny aratás után

Tarlókísérleteink azt bizonyították, hogy a hosszú szecska rosszul takar, alatta a talaj közel hasonlóan szárad ki, mint takaratlan. Nem túlzás, a szecskázó adapter minősége az időjárással összefüggő károk enyhítésének egyik legfontosabb eszközévé vált. Tudott ugyan, hogy a száraz talaj hatásosan lazítható, de a szárazság változatai befolyásolják a minőséget. A száraz talaj, ha a vízvisszatartás lehetőségeit betartották, a tervezett mélységig lazítható és a rögösödés egyszerűbben kezelhető (12. kép). Ha mégis rögösebb lesz a felszín, időveszteség nélkül porhanyítani, hengerezni kell.

12. kép Lazított talaj, áttelelésre alkalmas állapotban

Különösen figyelni kell az egyenes késű, rögöket a talajban hagyó lazítók használata után a felső 15-20 cm réteg porhanyítására. A felszínhez közeli ún. eltemetett rögök ugyanis nagyon lassan nedvesednek át, s több hónap is eltelhet, mire valamelyest porhanyulnak, s megengedik a növények mélyebb gyökerezését (4. kép).

A kiszárított talaj azonban kritikus, a tervezett lazítási mélység elérése és a rögösség kezelése is nehézkes. Az erősen tömör talaj lazítása külön figyelmet kíván. Nagyobb kötöttség esetén csak fokozatosan szabad lejjebb vinni a biológiailag aktív réteget, vagyis a tervezett lazítási mélységet inkább két idényben érjék el. Az „első lépésre” mélyebben lazított talaj nagy rögei közötti üregek ugyanis azonnal elnyelik a kisebb csapadékmennyiséget, s emiatt nincs esély a felső réteg hatásos porhanyítására. A sajátosan előidézett vízhiány miatt termésveszteség is bekövetkezhet, de ez nem a lazító hibája, hanem az alkalmazóé.

Száraz idényben a zöldtrágyanövény zúzása után is vízhiányos, rögösödésre hajlamos állapot várható (13. kép). Csapadékos télen egyenletesen átnedvesedhet a talaj, száraz télen azonban ennek kisebb az esélye. Emiatt a lazítással rögössé tett felszínen még ősszel legalább síktárcsás porhanyítót célszerű járatni.

13. kép Zöldtrágyanövénnyel kiszárított lazított talaj

13. kép Zöldtrágyanövénnyel kiszárított lazított talaj

Az utóbbi években gyakran felmerülő kérdés, érdemes-e a talajlazítással bajlódni, ha tudjuk, hogy egy tenyészidő után visszaülepedik a talaj. Előbb az ülepedés okaira célszerű rámutatni. Az első ok a talajminőség gyengülése, a szervesanyag-fogyás. A második a csapó, ülepítő esők gyakorisága. A harmadik a nedves talajon járás tilalmának megszegése (bár sokszor kényszerből pl. tavaszi fejtrágya kijuttatásakor). A három tényező közül az elsőn lehet érdemben javítani a szervesanyag-források mindegyikére (tarlómaradványok, istállótrágya, zöldtrágya) támaszkodva. Emellett erősen ajánlott a szervesanyag-kímélő talajművelés (a szántás pl. szervesanyag-fogyasztó eljárás). Mivel a másodiknak felsorolt tényező a jövőben is várható, a talajlazítást nem kényszernek, hanem kárcsökkentő, hasznos eljárásnak okszerű tekintetbe venni.

A fizikai hibától mentesített talajban felpezsdült biológiai tevékenység, ugyancsak a talajlazítás előnyére írható (14. kép). Bizonyos azonban, hogy az 1960-as, 1970-es években elfogadottnak tartott 4 vagy 5 évenkénti lazítás elve és jónak tartott gyakorlata mára hatályát veszítette.

14. kép Morzsás szerkezet lazított talajban

További gond a lazítással elért kedvező állapot megkímélése. Napjainkban, tekintettel az időjárási szélsőségekre és következményeire, csökkent az esélye a lazult állapot tartós megőrzésének. Ritkábban hullik, ám nagyobb mennyiségű a csapadék, hevesebbek az esők ülepítik a talajt. A talajokon a kényszerű beavatkozások száma is nagyobb, óhatatlan a taposás miatt kialakult tömörödés. A klímaváltozásnak is betudhatóan több az időjárási szélsőségeket tűrő gyom, több a kártevő és a kórokozó, mint pl. 35-40 éve. A tavaszi gyomirtás késedelmét vagy a kórokozó gombák elleni védekezést érthetően kevesen halogatják, ismerve a jó időzítés szükségességét.

A gyakran taposott forgók állapota a mostaninál több gondosságot érdemelne. Gabonaaratáskor, akkor is, ha a szalmát alomnak használják, itt a szecskázó adaptert kellene járatni a szervesanyag- juttatás, ezáltal az ülepedési hajlam enyhítése érdekében. Talajlazításra a taposott forgókon minden évben szükség lenne, akkor is, ha a táblán más az alapművelés módja. Jóllehet, a fizikai terhelés (taposás) folyamatosan éri a forgókat, gondossággal kisebb mértékű javulást el lehet érni.

Bár a művelési idényben jelentkező szárazság kezelése számos művelési dilemmát okoz, napjainkban célszerű a nehezebb időszakokra fölkészülés lehetőségének is tekinteni.

A nedves talajok művelése

Nedves talaj az őszi betakarítási és művelési idényben legutóbb 2017-ben fordult elő. A tavalyi (2018) ősz szárazságával kapcsolatos gondok mellett mégis célszerű felidézni, milyen károk keletkeznek nedves talajon. Legszembetűnőbbek a taposási károk, amelyek enyhítése mélyebb műveléssel lehetséges.

A nedves talajban felszaporodó gyomok ugyancsak mélyebb művelést tesznek szükségessé. A gyomtömeg alászántása időleges megoldást kínál, azonban az életképes magvak eltárolása mégsem kívánatos.

Nedves idényben a szalma és a szár szecskázása a vonódottságuk miatt – vagy életlen késsel – nem sikerül a várt minőségben. Különbség van a járhatóság és a művelhetőség talajnedvessége között is. A betakarítás esetleg elvégezhető, de a műveléssel várni kell. A jó szemű gazdálkodók több év óta észrevették, hogy az őszi művelési és vetési idény kitolódott, ezért nem erőltetik a kárt okozó műveléseket a még túl nedves talajon. A sietség valóban nem célszerű, mivel a taposás, kenés és gyúrás a következő tenyészidőben bosszulja meg magát (gyengébb kelés, gyökerezés, indukált vízhiány).

Országjáráskor úgy tapasztaljuk, száraz idényben több figyelem fordul a talajokra, míg nedves idényben kevesebb. A szántást választják sokan, mert abban feltétlen bíznak. Holott nagyon egyszerű a megoldás, a nedves, sérülékeny talaj a legkisebb kárt okozó eszközzel művelendő. A talajban legkisebb kárt okozó eszköz nem az eke vagy a hagyományos tárcsa (15. kép), hanem a kultúrállapotot kímélő kultivátor (16. kép). Kétségtelen, nehéz hozzászokni a szántástól eltérő művelési képhez, azonban, ha a talajt is alaposan szemügyre veszik, észre kell venniük a minőségi különbségeket (jó lazultréteg-mélység és morzsásodás, mérsékelt kenés, több földigiliszta, ellentétben a szántott talajokkal).

15. kép Nedves talaj hántása hagyományos tárcsával

16. kép Nedves talaj művelése kultivátorral

Művelést könnyítő beavatkozások

A hagyományos művelésben hívők számára nehéz megszokni a kímélő műveléssel kapcsolatos észleléseket (nincs forgatás, mulcs a felszínen, eltérő az időzítés, első időkben több a gyom stb.). Nehéz azt megérteni, hogy pl. a kultivátorral kedvező állapotba hozott talajon több gyom kel ki (csak akkor, ha a talaj gyommag-tartalma közepes vagy nagy). A váratlan jelenségek megingatják a bizalmat az új módszerekben. Nem többről van szó, mint arról, hogy a kedvezőbb állapotba hozott talaj állapota kifejezetten kedvez a gyomkelésnek. Ez a jelenség a védekezés jobb időzítésére irányítja a figyelmet. A kikelt gyom látható, irtható, a ki nem kelt gyom csak feltételezésekre épül, ezért nehezebb a védekezés is. A tarlóművelési módszerek közül azokat kell előnyben részesíteni, amelyek minősége lehetővé teszi a gyors gyom- és árvakelés megjelenését. A láthatóság a gyomok sajátosságait kevésbé ismerő gazdálkodókat is a védekezésre ösztönzi.

Művelést könnyítő beavatkozás a tarlómaradványok minél kisebbre szecskázása és egyenletes terítése a tarlón. E megoldás nemcsak a tarlómaradványok gyorsabb feltáródását segíti, hanem a további műveléseket is könnyíti. Például hosszú szalmaszálak hagyása esetén a hántott tarló takarása elégtelen marad, több víz távozik el a talajból, emiatt a későbbi művelések minősége erőteljesen romlik. A rövidre (<6 cm) szecskázott szalma maradványok elférnek a tarlószálak között, ezáltal nedvesség-visszatartó hatás is eredményes lesz (17. kép).

17. kép Talajvédő szalmatakaró

Kukorica betakarításkor ugyancsak fontos a minél kisebbre (<8 cm) szecskázás, az ízközek feltörése. Az adapterrel kicsire vágott, megszaggatott szárak (18, 19. kép) feltáródása kellő időben végbemegy a talajban. Jó tudni, a feltáródott szár már nem lesz a kórokozók élőhelye. Ráadásul a rövid, tépett szár, a téli átázás miatt alkalmatlan élőhelyévé válik a kukoricamoly lárváknak. Az előbb leírtaktól eltérő szárhossz és az ízközek meghagyása nemcsak a feltáródást nehezíti, hanem a következő idény növényvédelmi kihívásait is növeli. A szárak minél kisebbre szecskázása nedves idényben is előnyös, ugyanis könnyebb a bekeverés vagy az aláforgatás, ha a szármaradványok nem torlódnak.

18-19. kép A szárzúzás minősége művelést és feltáródást segítő tényező

A művelést könnyítő beavatkozások között fontos szerepet kap a talaj takarása (17. kép), különösen a nyári kritikus időszakban. A szalmatakaró szerepe elvitathatatlan a talajélet kímélésében, a nedvesség visszatartásában, ezáltal a művelés könnyítésében. Ezért a tarlóhántó eszköz okos megválasztása is nagy kihívás. Lehet síktárcsa (8. kép) de mulcskultivátor (20. kép) is, a lényeg a talaj védelmét tartósan biztosító állapot kialakítása.

20. kép Tarlóhántás kultivátorral

Az őszi betakarítású növények között a napraforgó-maradványok takarása eléggé hézagos, a szójáé jó (21. kép), a kukoricáé (22. kép) igen jó. Száraz idényben a jól szecskázott maradványok alatt a felszín felé mozgó nedvesség kicsapódása művelést könnyítő tényezővé válik.

21. kép Szójatarló, aratás után

22. kép Aratáskor zúzott és terített kukorica szármaradványok

Még mindig nagy kérdés, le kell-e forgatni a kukorica szármaradványait? Igen, ajánlatos, ha szecskázás rossz minőségű és a növényvédelem alacsony szintű a gazdaságban. Ellenben az apróra szecskázott szár bármely forgatás nélkül dolgozó eszközzel a talajba keverhető. Nehezen hihető, hogy 10-12 t/ha kukoricaszár 12-18 cm mélységű tárcsás műveléssel elfogadható minőségben keverhető a talajba. Ilyen tömegű szármaradványt min. 30-32 cm mélységű műveléssel lehet a talajba juttatni. Az eke egy rétegbe fordítja le ezt a szártömeget, a kultivátor a jobb keverés révén egyenletesen elosztva a megművelt rétegben. A feltáródás kedvezőségét tekintve az egyenletes eloszlás kínál jobb megoldást (tartamkísérletünkben a szántott talajban egy év után szinte változás nélkül találtuk az aláforgatott kalászos szalmát vagy a kukoricaszárat; a kultivátoros vagy lazításos kezelésekben ilyen jelenség nem fordult elő).

A művelést könnyítő módszerek közé sorolható napjainkban a talajlazítás alkalmazása esős idény utáni időszakban. A tartós esőzés alatt a talaj ülepedik, az esetleg már meglévő tömör réteg – az apró talajfrakciók lemosódása miatt – kiterjed. Hasonló jelenség fedezhető fel rendszeresen öntözött talajon (23. kép).

23. kép Talp-vastagodás öntözött talajban

Az ülepedett talaj művelése, bármely eszközzel, rögös állapotot eredményez. A talaj normális állapotba hozása lazítással egybekötött porhanyítással okszerű döntés. Az eredmény a talaj művelhetőségének javulása, biológiai tevékenységének felpezsdülése (24, 25. kép), morzsásodás és aktívabb talajélet (pl. a tarlómaradványok feltáródásához).

24. kép Földigiliszták kedvező állapotú talajban

25. kép Mikorrhiza fonalak repce alatt, lazított talajban

Mit mutatnak a kísérleti eredmények?

Egyre több gazdaságban található meg a kísérletezés egzakt vagy egyszerű módja. Összehasonlítják a fajtákat, hibrideket, a trágyaadagokat, a gyomirtó szereket stb., olykor esetleg a művelési módszereket is. Esetünkben 2002-ben Hatvan Józsefmajorban a GAK Kft. F10-es tábláján talajművelési tartamkísérletet indítottunk a talajminőség és a humusztartalom javítása, továbbá az időjárási károk hatásainak tanulmányozása céljából. A szervesanyag-kímélés és -gyarapítás érdekében több a kalászos, mint a kapásnövény. A 17 év alatt kalászos tíz, széles sorközű öt, hüvelyes növény két alkalommal volt vetve. Zöldtrágyanövényt öt nyáron termesztettünk. Hat kezelést alkalmazunk, lazítást (40-45 cm), szántást (30-34 cm), kultivátoros műveléseket (22-25 és 18-22cm), síktárcsázást (12-16 cm) és direktvetést. A kísérlet értékes, hasonló nincs a környező országokban. Az ekét pakkerral járatjuk, így a szántás minősége jobb a hazai átlagnál (26. kép). A szántott és a lazított talajt őszi kalászos vetése előtt síktárcsával munkáljuk el. A forgó talaját minden évben lazítóval vagy mélyen járó kultivátorral műveljük.

26. kép Szántás a 2018. száraz őszön a tartamkísérletben

A tarlómaradványok (bármilyen növény után) szecskázva, terítve a talajon maradnak. Tarlóművelést a bolygatással járó nedvességveszteség elkerülése érdekében 2011 óta nem alkalmazunk, kémiai tarlókezelést azonban igen (repce nem szerepel az termesztett növények között). Kalászosok és napraforgó után szeptemberben, kukorica után októberben végezzük el az alapműveléseket (27. kép), a direktvetéses talaj a vetésig mulcs alatt marad.

27. kép Talajlazítás mulcshagyással a tartamkísérletben

A kísérleti területen havonta mérünk (talajellenállás, nedvesség, talajhőmérséklet, felszíntakarás aránya, gyomosság, földigilisztaszám stb.), ezen felül figyelemmel kísérjük a klíma eredetű károk megjelenését, kiterjedését és enyhülését a kezelésekben. Az MTA ATK TAKI szakemberei 3 kezelésben folyamatosan mérik a talajnedvesség és a szén-dioxid-kibocsájtás értékeit.

Néhány fontos következtetés a kísérlet eredményeiből, amely érdeklődést kelhet. A humusztartalom a 17 évvel ezelőttihez képest növekszik (1. ábra), bár kezelésenként eltérően (lazítás 7,4%, szántás 6,5%, mélyebb kultivátoros művelés 10,7%, a sekélyebb 9,6%, tárcsás művelés 3,6%, direktvetés 20,3%). A kultivátoros művelések (16. kép) és a direktvetés (28. kép) humuszkímélő módszerek, a jó növekmény remélhető volt. A lazított talajban elért humuszgyarapodás is nyugtázható, vélhetően a kímélő beavatkozásnak köszönhető (az 50-60 évvel ezelőtt végzett lazítások a létrejött durvább állapot okán szénvesztőnek minősültek). A szántott talajban elért növekmény ugyancsak az elmunkálásnak tudható be. Ugyanis a kisebb felületen a szervesanyagbontó mikrobák tevékenysége korlátozott, a talajlégzés visszafogott.

1. ábra A humusztartalom trendje eltérő művelések esetén csernozjom talajban (Hatvan – Józsefmajor, 2003 – 2018)
Megjegyzés: Művelési kezelések: L: lazítás, Sz: szántás, K: kultivátoros művelés, SK: sekély kultivátoros művelés, T: tárcsás művelés, DV: direktvetés

28. kép Őszi búza direktvetés szójatarlóba (2018. október)

A művelések és a talajnedvességtartalom összefüggéseinek elbírálására e cikkhez négy sajátos évet választottunk ki (2. ábra). Bármelyik évet is tekintjük, jelentős különbség alakult a művelések között. A szántott és a tárcsázott talaj minden évben elmarad a többitől. A talpak fölött felhalmozódó nedvesség a mélyebb rétegekbe csak igen lassan szivárog le, emiatt a művelt réteg alatt szárazabb marad a talaj. A kultivátorral művelt talajok a mérsékelt vagy hiányzó talpjelenség okán több nedvességet tudnak tárolni és szolgáltatni (száraz idényben is). A direktvetés kísérlet 8. évétől a rétegezett állapot ellenére jó minősítést kaphat.

2. ábra Talajnedvesség átlagok a 0-60 cm rétegben (március-november között) négy sajátos évben, eltérő művelések esetén. A művelési kezelések azonosak az 1. ábrán jelzettel
Megjegyzés: 2010: csapadékos, 2011: száraz, 2017: száraz/csapadékos, 2018: csapadékos/száraz

A termésadatok (3. ábra) a művelések közötti különbségek okán érdekesek, ugyanis a tápanyag-ellátás alacsony vagy közepes szintű volt eddig (nem saját földről van szó). A 17 év alatt a lazítás 7 alkalommal volt első és 5 alkalommal második. A szántás öt alkalommal ért el első helyezést, és négyszer másodikat. A kultivátoros művelések 5 alkalommal kerültek az élre és 7 alkalommal a második helyre. A direktvetés 2 (száraz) évben ért el első helyet. Az utóbbi években, a sorrendben már megelőzte a tárcsás művelést.

3. ábra Talajművelés hatása a termésekre alacsony és közepes tápanyag-ellátottság esetén (Hatvan – Józsefmajor). Az ábrán nem szerepel a 2007. évi silókukorica hozama. A művelési kezelések azonosak az 1. ábrán jelzettel
Megjegyzés: ŐB: őszi búza, NF: napraforgó, TZ: Tavaszi zab, TÁ: tavaszi árpa

A morzsásodás főként a kultivátoros és a lazításos művelésekre jellemző (a kezdeti 54-ről 75%-ra növekedett). A szántott és tárcsázott (29. kép) talajban folyamatosan nő az aprómorzsa (30-40%) és a por (10-15%) arány, a nagymorzsa % pedig csökken.

29. kép Tárcsás sekélyművelés, porosítással (2018. október)

A földigilisztaszám az idényekre jellemző nedvességtartalom szerint ingadozik. A 17 évi átlag legnagyobb a direktvetésben (>30 db/m², tavasszal >50 db/m²) és legkisebb a szántott talajban (~10 db/m²). A őszi szántáskor a barázdaszeleteken látott sok giliszta megtévesztő, ezt követően ugyanis 5-6 hónapig eltűnnek. Úgy találtuk, a táplálék (tarlómaradvány) számukra a talajban egyenletesen elosztva kedvezőbb. Az egy rétegbe aláfogatott maradványokhoz a földigiliszták nem férnek hozzá, emiatt romlik az élőhely értéke.

A klíma eredetű károkra (eliszapolódás, kérgesedés, ülepedés) leginkább a takaratlan felszínt hagyó művelés érzékeny, esetünkben a szántás és a tárcsás művelés. Ha vetés után is marad takaróanyag (kultivátorral és lazítóval művelt talajon, 30. kép), az előbb jelzett károk aránya jelentősen kisebb, mint a jelenségeknek kitett talajokon.

30. kép Mulcstakaró kukoricában. Száraz és esős idényben is hasznos

A művelőeszköz vagy a szaktudás a fontosabb

A talajművelési rendezvényeken sokszor találkozunk gazdálkodókkal, kik keserűen mondják, könnyű a modern gépeket használók dolga, sokkal nehezebb az egyszerű eszközökkel rendelkezőké. Mivel a kísérleti munkáink 1975-ben kezdődtek, azóta alkalmunk volt a különböző szintű gépesítettség talajra gyakorolt hatásait elbírálni. Egyszerű gépek (ágyeke, tárcsa, kombinátor, simító) használatakor nagy gondossággal kellett időzítenünk a művelési beavatkozásokat a minél kisebb károkozás érdekében. A most korszerű gépeket használók többsége is egyszerű gépekkel kezdte, ám jól megfigyelte, mely nedvességnél tilos, lehetséges vagy ajánlott a művelés. A gondosság kifizetődött, modern gépeket vásárolhattak, de a talajra való figyelést nem hagyták abba. A gondosság és a szakértelem ugyanis többet ér, bármely gép használatánál. Ezért is erősen ajánljuk a talajállapot-vizsgálatokat a művelési döntések előtt. 

Új kihívások és dilemmák

Évről évre több a kihívás, amelyek egy része nehézség is. A kiszámíthatatlan időjárási jelenségek miatt gyakran eltér a művelhetőségi optimumtól a talajnedvesség. Ilyenkor félre kell tenni a szántás nem jó, de nincs jobb hiedelmet, s a kisebb kárt okozó eszközt szabad használni (legkisebb, könnyebben enyhíthető kárt a késes kultivátorokkal lehet elérni).

A klímajelenségekkel összefüggő károk – ülepedés, eliszapolódás, kérgesedés vetés után, s egyre gyakrabban kora tavasszal – mind nagyobb figyelmet érdemelnek, mivel nemcsak a talaj levegőzöttségét, hanem a következő művelés mélységét, a csírázást és kelést egyaránt befolyásolják. A talaj mélyebb lazultsága és védő takarása jelen helyzetben még elegendő a nagyobb károk megelőzésére (30. kép). Ugyanakkor általános tapasztalat, hogy a rögös felszín kisebb kockázatot jelent (31. kép), mint a magágyréteg minősége. Ez utóbbinak valóban aprómorzsásnak kell lennie (32. kép).

31. kép A felszíni rögösség jelentősége csökkent

32. kép A magágy körüli réteg minősége, nedvessége fontosabbá vált

Az enyhe teleken áttelelő gyomok, a kora tavaszi gyomok megjelenése a kései betakarítású növények között, a gyors maghozás ugyancsak a megváltozott időjárás következményei. A legfontosabb védekezési módszerek jelenleg a gyomirtás okos időzítése a maghozás előtt, valamint a gyomkelesztés és -irtás a tarlókon.

A kártevők, kórokozók megjelenése, felszaporodása folyamatos kihívássá vált. A védelem nagyobb kémiai terhelést jelent, mivel számos hatásos (esetleg veszélyes) szer kivonásra került. A jövőbeni megoldások most még bizonytalanok.

A jó szándékú követelmények kedvezőtlen hatásai (a kedvezők mellett) között kell megemlíteni a bolygatatlan AKS-s sávokban a mezei pocok térfoglalását (33. kép). Tartamkísérletünkben úgy tapasztaltuk, az élelem közelsége számukra a legfontosabb. Ezért a bolygatatlan direktvetésben éppúgy túrnak, mint a szántott vagy lazított talajban. A zsenge, kelő gabona vagy árvakelés, mint kedvelt táplálék igen kedvező életteret nyújt a pockoknak.

33. kép A mezei pocok jelenléte az AKS-sávokon nagy kihívás

A takarónövényes módszert alkalmazók bizonyára már szembesültek azzal, hogy a nyári és nyár végi nedvesség meghatározó a sikerességben. Vagyis vízkímélő módszert kell alkalmazniuk a takarónövény vetése előtt, s az élettevékenység megszüntetésekor ugyancsak. Nem szabad megfeledkezniük az ülepedett állapot enyhítéséről sem (ez módszertől függetlenül bekövetkezik, takarónövény alatt is). Már korábban kiderült, a repce és a mustár jó állapotot nem képes létrehozni, csak fenntartani; de ez is nagy előny. Az ún. talajlazító retek képes mélyre hatolni, ám alapos vizsgálat után kiderült, csak lokálisan nyújt lazultabb állapotot. A mélyebb művelés mégis könnyebb, mivel az ülepedett állapot összefüggése táblaszinten hézagos. Mivel ennél a módszernél a szántás szóba sem kerül, újabb lehetőség adódik hazai viszonylatban a talajminőség (benne a humusztartalom) kímélésére.

A sávos művelés csak az új alkalmazóknak új. Számos előnye mellett a szántás elhagyása és a min. 27-30 cm lazultréteg-mélység elérése hasznot hozó lehetőség. A sávokról általában eltűnik a takaró, amely védtelenné teszi vetés után a talajt a heves esők ellen egészen a vetett növények jó takarásáig. A későbbiekben a kellő lazultréteg-mélységet jól kihasználó növényállomány megfelelő védelmet nyújt. A bolygatatlan sorok takarása jobb (földigiliszta élettérnek is), vagyis ez a módszer a biológiai élet védelme szempontjából is hasznos.

Precíziós talajművelés (a precíziós gazdálkodáson belül). Nagy előrelépés a talajállapot vizsgálat és az arra reagálás informatikai módszerek segítségével. Elmarad a túlművelés, a már vetett talajra rávetés és sok más felesleges beavatkozás megelőzhető. Ugyanakkor óvni kell a gazdálkodót attól, hogy a talaja állapotát csak informatikai módszerekkel kísérje nyomon. Ha nincsenek valós talajállapot ismeretei, nem képes az informatika által szolgáltatott adatokat reálisan értelmezni. Tapasztalataink szerint a precíziós gazdálkodás azokban a gazdaságokban működik jól, ahol a gazdálkodó az új módszer bevezetése előtt alaposan megismerte a talajait, a talajok reagálását a művelési beavatkozásokra, s ennek tudtával képes jó döntésekre az informatika által nyújtott háttérrel. Francia és német tapasztalatok szerint a gazdálkodók tábláikon végzett talajállapot-vizsgálati eredményei még mindig elengedhetetlenek a jó művelési döntések meghozatalában.

Összegzés

A címben feltett kérdésre, vagyis adható-e okszerű válasz az időjárási kihívásokra, áttekintve a fentebb írtakat, s átgondolva a saját tapasztalatokat, a talajára figyelő gazdálkodónál természetesen az igen lesz.

Köszönetnyilvánítás

A kutatást az Emberei Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program (1783-3/2018/FEKUTSRAT) támogatta, a Szent István Egyetem vízzel kapcsolatos kutatások tématerületi programja keretében.

Köszönet a vizsgálatokat lehetővé tevő vállalatoknak: Agroszen Kft., GAK Kft. Gödöllő, Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zrt., Bóly Zrt., Dalmand Zrt., Gödöllői Tangazdaság Zrt. Kartal, Hód-Mezőgazda Zrt., Kányai Mg. Zrt., Mezőgazdasági Zrt. Szerencs, P.P. Orahovica (HR), Vásárhelyi Róna Kft., TerraCoop Kft. Szentes, Vaderstad Kft.

Köszönöm a hasznos szakmai beszélgetéseket a gazdálkodóknak, kutatóknak, név szerint: Ajtai György, Antal Gábor és Csapata, Dr. Igor Bogunović (HR), Dr. Bottlik László, Braun János, Czina György, Csordás György, Dóra Tibor, Jürgen Eggers (HR), Fehérvári Sándor és Csapata, Fodor-Papp Krisztina, Földesi László, Földesi Sándor, Gránicz Zoltán, Gutay Tibor, Hegedűs József, ifj. Karsai Ferenc, Zlatko Katančić (HR), Keller Boglárka, Ivica Kisić (HR), Ködmön Szabolcs, Ködmönné Kiss Anita, Leitner Viktória, Máté Imre, Medgyesi Gábor, Mikó Ferenc, Molnár Árpád, Sasvári Gábor, Stanislav Senkić (HR), Tarjányi József, Tomislav Pavlović (HR), Tóth Tamás, Sebes József, Szabó Péter, Szarvas Pál, Szemők András, ifj. Tihanyi Ferenc, Uroš Radaković (HR) Uzonyi András, Vámos Attila.

Kiemelt köszönet illeti Dekemati Igor PhD hallgatót a tartamkísérletben végzett mérésekért.

Fotó: Dr. Birkás Márta (1-6., 8-16., 18-33. kép) és Dekemati Igor (7., 17. kép) felvételei