Jelentőségük meghatározó fontosságú szinte valamennyi mezőgazdasági gazdálkodó számára. E kultúrák növényvédelmi költségeinek döntő hányada a tenyészidőszak tavaszi – nyár eleji időszakában kerül elköltésre. Ugyanakkor az ősz folyamán is felléphetnek olyan növényvédelmi problémák, amelyek helytelen kezelése súlyos termésveszteség, vagy esetleg az állomány részleges kipusztulása útján bosszulja meg magát.

Az ősz folyamán a helyi gyomflórától függő őszi gyomosodást leszámítva még számos potenciális kártevő, valamint kórokozó leselkedik a gabonaállományokra. E tekintetben leginkább a sok esetben indokolatlanul korán elvetett őszi árpa van nagyobb veszélyben. A később vetett őszi búza és tritikále esetében az az időszak, amelynek során a kártevők betelepedhetnek, károsíthatnak, szaporodhatnak, betegségeket terjeszthetnek sokkalta rövidebb, mint az árpa esetében.

Sajnálatos módon időjárásunk szélsőségesebbé és fokozatosan melegebbé válásával egyre gyakoribb jelenség lett az ősz egyre nagyobb mértékű kitolódása, az első fagyok egyre később történő megjelenése. A kártevők, kórokozók számára hasznos időszak évről évre növekvő trendet mutat. Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy az egyre hosszabbodó ősz folyamán nemkívánatos vendégek jelennek meg a kalászosok állományaiban.

Virózisok

A kalászos gabonák vírusos eredetű betegségei sokkalta gyakoribbak, mint azt gondolnánk. A hazánkban messze domináns két vírus faj, az árpa sárga törpülés vírusa és a búza törpülés vírusa (1. kép) ugyanis ritkán okoz látványos tüneteket. Súlyos sárgulást gyakorlatilag csak az őszi árpán fellépő sárga törpülés vírus képes okozni, de ez a látványos tünet is csak a fertőzést követő év tavaszán jelentkezik. Az enyhébb tünetek, a törpült növekedés, a szokásosnál nagyobb turgor miatt sündisznóra emlékeztető növények, a sokszor gyatrább kalászképzés nem olyan feltűnőek, így sokan nem is veszik észre.

1. kép Búza törpülés vírus tünete őszi búzán tavasszal

A gabonavírusok legnagyobb hányada az ősz folyamán kerül be az állományba. Az árpa sárga törpülés vírusát levéltetvek (2. kép), míg a búza törpülés vírusát kabócák viszik át. Fertőzési forrásként döntően az árvakelések szolgálnak, de a levéltetvek esetében a még zöld kukorica- és cirokállományok is számottevő mértékben hozzájárulnak a betelepülő levéltetű populációk felduzzasztásához.

2. kép Scizaphis graminum levéltetű őszi búza levelén

A kalászosokon károsító vírusok ellen csak a vektor szervezetek elleni védekezéssel lehet hatékonyan védekezni. A levéltetvek és kabócák betelepedése ugyanakkor folyamatos, így hosszú, meleg ősz során igen jó eséllyel egy védekezés biztosan nem lesz elég a károsítók leküzdésére.

Ősszel a betelepülő rovarok ellen nagyon jó lehetőség a védekezésre az inszekticid hatóanyagot is tartalmazó, vagy csak azt tartalmazó csávázószerek használata. E készítményeknek kétség kívül az a nagy előnyük, hogy a betelepedés idejétől, intenzitásától függetlenül 4-5 leveles állapotig megbízhatóan elpusztítják a csávázott szemből fejlődő növény szinte minden állati károsítóját. Tágabb körben történő használatuknak az áruk mellett némiképp gátat szab az a tény, hogy érzékenyek a talajban levő nedvességre és hatásuk időnként nem fedi le a teljes őszi vektor betelepedési időszakot.

Szélsőségesen száraz körülmények között előfordulhat, hogy a gabona kikel ugyan, de a csávázószerből alig kerül valami a talajoldatba, így a hatóanyagot a növény nem, vagy csak részlegesen tudja felvenni. Szélsőséges csapadék kialakulása esetén viszont előfordulhat az a helyzet is, hogy a sok víz lemossa a csávázószer java részét, a hatóanyagok a sok vízben annyira felhígulnak, hogy a növény megint csak nem tud elegendő mennyiséget felvenni belőlük. Bármelyik extrém állapot merül is fel, a csávázószertől remélt hatás elmarad, vagy gyengébb lesz a vártnál.

Hosszú ősz és korai vetés esetén még ideális, vagy ahhoz közelálló csapadékviszonyok mellett is fennállhat az a probléma, hogy a kikelt növények már elérik az 5 leveles állapotot, de a vektor szervezetek aktivitása még töretlen. Ilyenkor a csávázószer már nem biztosít elégséges védelmet a vektor rovarok ellen, így mindenképpen inszekticides állományvédelemre van szükség.

A vektor rovarok migrációját, betelepedését a gabonaállományokba az ősz folyamán nyomon kell követni. Erre a célra használhatók sárga ragasztós lapok is, de a leginkább kézenfekvő és több kérdésre is választ nyújtó módszer az állományok minél gyakoribb vizuális szemlézése.

A kikelt gabona levélzetét átvizsgálva láthatjuk, ha kabócák, vagy szárnyas levéltetvek vannak jelen. Ha már kis, pár egyedből álló kolóniát is találni, az biztos jele lehet annak, hogy az esetleges inszekticides csávázás hatása már múlófélben van. Ilyenkor mielőbb be kell avatkozni valamilyen hatékony rovarölő szerrel. A levéltetvek, kabócák ellen általában alkalmazott piretroid készítmények a legtöbb esetben kellően hatékonyak. Alacsonyabb hatékonysággal leginkább akkor lehet találkozni, ha túlfejlett, szélsőségesen nagy lombozatú gabonát kell kezelni. Ebben az esetben a levéltetvek, kabócák azon hányada, amely a levélzet alsóbb rétegeiben tartózkodott, túlélheti a kezelést. Ez ellen a permetlé mennyiségének növelésével, rásegítéssel (légzsákos permetezőgéppel), vagy felszívódó készítmény használatával lehet védekezni.

Csócsárló

Olyan állományokban, ahol valamilyen kalászos gabona volt az elővetemény, a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) lárvájának károsításával mindenképpen számolni kell. Ez a futóbogár faj nem igazán válogatós, valamennyi gabonát szívesen károsítja. Megjelenése és kártétele gyakran foltszerű. A nedvesebb talajokat kedveli, így a mélyebb fekvésű táblarészeken és jellemzően a szalmatakarásos foltokban fordul elő nagyobb egyedszámban (3. kép).

3. kép Szalmával borított talaj. Itt támadhat a csócsárló.

A csócsárló ellen az inszekticides vetőmagcsávázás nagyon hatékony. Mivel a károsító lárva sokszor már a csírázó, első levelét még ki sem fejlesztett növényen kezdi meg a károsítását, ez ellen a fiatal lárva ellen a csávázószerek nagyon nagy hatékonyságot is fel tudnak mutatni, hacsak valamilyen szélsőséges csapadékhelyzet meg nem hiúsítja a hatóanyagnak a kártevővel történő kapcsolatba lépését.

Amennyiben nem rovarölő szeres csávázást kapott állományban lépne fel a csócsárló, úgy az egyetlen lehetséges védekezési megoldás az inszekticides állománykezelés marad. Jó eséllyel ekkor már fejlettebb, a rovarölő szerekre kevésbé fogékony lárvák ellen kell ilyen esetekben védekezni. Bármelyik készítményt is alkalmazzuk, érdemes a kezelést az esti órákra időzíteni. A gabonafutrinka lárvái fénykerülőek. Nappal a talajban található csőszerű járataikban lapulnak és csak sötétben jönnek elő táplálkozni. Esti permetezésnél lehetőség nyílik a kártevők testére juttatni a permetlét, amely sokkal nagyobb hatékonyságot biztosít.

Gombás eredetű betegségek

A kalászos gabonáinkat megtámadó, gombás eredetű növénybetegségek kórokozói közül az ősz folyamán szinte mindegyik megjelenhet a búza és árpa állományok lombozatán. Egyedül a búza fahéjbarna levélfoltossága (Drechslera tritici-repentis) jelent kivételt. Ez a kórokozó a tarlómaradványokban telel át, ivartalan alakban nálunk áttelelni nem képes és ősz folyamán nem fertőzi meg a búzát.

A kalászosok őszi, gombás eredetű fertőződéseinek eredete szinte minden esetben a kórokozók nagymértékű túlélése, sőt felszaporodása a nyár folyamán a gondozatlan árvakeléseken. Az itt képződő és felhalmozódó hatalmas inokulummennyiség fertőzi meg a fővetésű őszi kalászos állományokat. Mind a nekrotróf kórokozók (Drechslera teres, Bipolaris sorokiniana, Septoria tritici, …), mind pedig a biotróf életvitelű fajok (Puccinia spp., Blumeria graminis) élnek ezzel az általunk adott lehetőséggel. Az, hogy adott helyen mely kórokozó okoz gondot, az részben a rendelkezésre álló fertőzőanyag mennyiségétől, részben pedig az őszi időjárástól függ. Az őszi árpa a sok esetben indokolatlanul korán történő elvetése miatt e tekintetben is nagyobb veszélyben van, mint a búza, vagy a tritikále. A hosszabb ideig a kórokozók rendelkezésére álló zöld felület több generáció kinevelését teszi lehetővé az árpa esetében.

Bármelyik kórokozó jelenjék is meg a kalászosok lombozatán, azt jobb minél előbb észrevenni. A kalászos állományok gyakori, alapos szemlézése ezért is fontos. Az őszi búza esetében gyakorlatilag a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) és a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) okozhat az ősz folyamán olyan mértékű lombkárosodást, amelyet már csak fungicides állományvédelemmel lehet megakadályozni. A rozsda fajok is fertőzhetik a búza és tritikále lombját, de a fertőzés mértéke általában nem számottevő.

Az őszi árpa esetében ugyanakkor gyakorlatilag valamennyi, a vegetációs időszak tél utáni részében fertőző kórokozó esetében lehet számítani erőteljes felszaporodásra és durva kártételre. Az egyre melegebb időjárású őszi időszakok egyik kedvezőtlen hozadéka, hogy az árpát veszélyeztető nekrotróf kórokozók közül egyre inkább a sokkalta nagyobb pusztító erővel bíró hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) válik az ősz folyamán dominánssá (4. kép), míg a korábban sokkalta gyakoribb, de nagy kártételre kevésbé képes barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) kezd visszaszorulni. Az árpa biotróf kórokozói (lisztharmat – 5. kép, törperozsda – 6. kép) is okozhatnak az ősz folyamán növényvédelmi veszély helyzetet.

4. kép Korai hálózatos levélfoltosság fertőzés árpán

5. kép Lisztharmat és rozsda árpa levelén ősszel

6. kép Súlyos törperozsda fertőzés őszi árpán ősszel

A gombás eredetű problémák ellen elméletileg nagyon sok engedélyezett készítmény közül választhatnak a gazdák. Fontos ugyanakkor figyelembe venni azt, hogy ősszel hiába van nap közben esetleg nagy meleg, de az esték, hajnalok már hidegek és jó néhány növényvédő szer hatóanyagánál, így pl. az azol típusúaknál ez felszívódási és transzlokációs problémákat okoz. Ebben az esetben nemcsak az időzítés a kulcsa a hatékony védekezésnek, hanem a készítmény helyes megválasztása is.