Az őszi búza gombás eredetű betegségei (7.) – Vörösrozsda és sárgarozsda

Talán szerencsésebb vörösrozsdának nevezni, hiszen a sárgarozsda is elsősorban a leveleken tűnik fel. A sárgarozsdát viszont gyakran titulálják pelyvarozsdának, mivel uredospórái gyakran tűnnek fel a pelyvaleveleken – előidézvén a „paprikás kalász”-nak nevezett tünetet.

Tehát a két dominánsan leveleket támadó rozsda és kórokozóik:

• vörös- vagy levélrozsda Puccinia triticina (syn: P. recondita)
• sárga- vagy pelyvarozsda Puccinia striiformis var. striiformis (syn: P. glumarum)

A betegségek tünetei

Vörösrozsda

A betegség első tünetei – az uredotelepek – már ősszel megjelenhetnek a fiatal állományokban (1. kép).

1. kép Vörösrozsda uredotelepei

A leveleken megjelenő uredotelepek oválisak vagy kerekdedek, megközelítőleg 1,5 mm nagyságúak, a bennük lévő uredospóra-tömeg vörös színű. A főként a levél színén megjelenő telepek felett az epidermisz felreped és az uredospórák kiszabadulnak. Az uredotelepek kitavaszodástól egyre gyakrabban jelennek meg. A több uredo-generációt követően a tenyészidő vége felé tűnnek fel a teleutotelepek, ezek fekete színű, vonalszerű képződmények, epidermisszel fedettek (2. kép).

2. kép Vörösrozsda sötét színű teleutotelepei – a spóratelepek (szemben a szárrozsdáéval) epidermisszel fedettek

(Ez fontos diagnosztikai bélyeg, ugyanis a szárrozsda teleutotelepei – melyek néha a levélen is megjelenhetnek – körül az epidermisz mindig felszakad. A szárrozsda és a vörösrozsda kellő gyakorlattal uredo alakban is megkülönböztethető: a fekete- vagy szárrozsda uredotelepei valamivel nagyobbak és kissé sötétebb vörös színűek, mint a vörösrozsda esetében (3. kép).)

3. kép Vigyázat! – Ezek az uredotelepek nem a vörös-, hanem a feketerozsda uredotelepei levélen
(valamivel nagyobb és sötétebb színű telepek)

Sárgarozsda 

A kórokozó uredotelepei már ősszel megjelenhetnek – ilyenkor gyakran nem tipikus módon, csoportosan találhatók meg a telepek a leveleken (4. kép).

4. kép Sárgarozsda korai uredotelepei – a telepek szórt állásúak – nem csíkokba rendezettek

A tipikus levéltünet (bár ősszel is megjelenhet) – kitavaszodástól általános: az igen apró (0,3-0,4 mm), sárga színű uradotelepek sárga színű csíkokban jelennek meg, olyan, mintha „varrógéppel varrták volna” bele őket a levél szövetébe (5. kép).

5. kép Sárgarozsda tipikus – sorokba rendezett – uredotelepei

A levél színén általános az uredotelepek képződése, de a fonákon is szép számmal fordulnak elő ezek a nyári telepek. (Ez a vörösrozsdánál sokkal ritkább.) Egy adott levélen 2-3 párhuzamos sárga csík formájában is megjelenhetnek a telepek. A betegség a kalászt is fertőzi, amikor a pelyvák belső oldalán is uredospórák képződnek – „paprikás” lesz a kalász (6. kép).

6. kép A sárgarozsda uredospórái a pelyvalevél belső felületén is keletkezhetnek
(„paprikás kalász”)

A több uredogenerációt követően megjelennek a teleutotelepek, ezek sötét színűek és – hasonlóan a vörösrozsdához – epidermisszel fedettek, a bőrszövet nem reped fel (7. kép).

7. kép Sárgarozsda sötét színű teleutotelepei – a telepek – a vörösrozsdához hasonlóan epidermisszel fedettek

A kórfolyamat biológiája

Vörösrozsda 

A Puccinia triticina teljes fejlődésmenetű, gazdacserés (heteroecikus) rozsdagomba – köztesgazdái a borkóró fajok (Thallictrum spp.). A köztesgazdának az új rasszok kialakulásában lehet szerepe, a betegség járványos megjelenésében nem. A kórokozó egyes években uredomicélium alakjában képes áttelelni Magyarországon, de ez az áttelelés igen szerény mértékű, szerencsére nem igazán sikeres. A járvány elindításához – hasonlóan feketerozsdához – a tőlünk délre eső földrajzi régiókból a déli szelek hozzák fel az ott uredo alakban áttelelni képes kórokozót. A széllel érkező uredospórák megfertőzik az őszi búzát, majd a közepesen meleg (20 ^oC körüli hőmérséklet), párás időjárásnál 6-7 naponta képződnek az uredo-generációk. A járvány kialakulása az uredo-generációk számától függ. Az uredogenerációk sorát a tenyészidő vége felé a teleuto-generáció zárja.

Sárgarozsda

A Puccinia striiformis var. striiformis szintén teljes fejlődésmenetű gazdacserés rozsdagomba – köztesgazdái sokáig nem voltak ismertek, 2010 óta tudjuk, hogy borbolya fajok (Berberis spp.) A másik két rozsdagombához hasonlóan a köztesgazdáknak csak az új rasszok kialakulásában van szerepe. A járványképzésben az északi-, északnyugati szeleknek van szerepe – sokáig skandináv-rozsdaként emlegették ezt a fajt. Úgy tűnt, hogy az óceáni éghajlat enyhébb teleit adó országokban telel át ez a rozsda – és az alacsony hőmérsékletet jól tűrve ott hamar felszaporodnak az uredospórák.

Ez a klasszikus, külső forrásból származó megtelepedés tehát mindhárom rozsdagombára igaz – a különbség csak abban rejlik, hogy melyik irányból/régióból történik a behurcolás.

A sárgarozsda azonban egy új típusú járványképzést produkált: 2012/2013. telén eredményesen áttelelt Magyarországon és három helyen (Fejér és Pest megye határán, a Jászságban, valamint Békés és Csongrád megye határán) kisebb gócban megjelent a betegség. Ezt követően 2013/2014 telén egy még sikeresebb áttelelés valósult meg és ezután a tartósan hűvös tavaszban folyamatosan követte az egyik uredo-nemzedék a másikat, és a jelenség súlyos, országos járvánnyá fejlődött. A kórokozó azóta is minden télen áttelelt – szerencsére 2014 óta ezek az áttelelések közel sem voltak olyan sikeresek, mint 2013/2014 telén – és a tavaszok is melegebbek voltak, ami már kevésbé kedvezett a sárgarozsdának.

(Tehát a szokásosnak tekinthető behurcolásos megtelepedés általában április végén – május elején szokott bekövetkezni és innen következik a több-kevesebb uredo-generáció. Megjelent azonban egy átteleléses betegség terjedés, amikor az uredo-generációk felszaporodása jóval korábban – akár már március első felében megkezdődik és így 4-6 uredo-generációval több képződhet!)

Az uredo-generációk sorát a tenyészidő vége felé itt is a teleuto-nemzedék zárja.

A két betegség gazdasági jelentősége

Az őszi búza rozsdagombáival, azok kártételével kapcsolatos eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szárrozsda és a levélrozsda képes katasztrófális károk előidézésére. Ilyen mértékű volt a szárrozsda 1932-ben és Ausztriában, Csehszlovákiában, valamint Lengyelországban 1972-ben. A 2014. év nagy hazai járványa csak azért nem volt pusztítóbb, mert a kémiai védekezést (a KITE és a Syngenta márciusi előrejelzése alapján) az ország nagy részén időben végrehajtották (8. kép).

8. kép A sárgarozsda uredospóráinak tömege sárgára festette a talajt – elképzelhető a légtér spóratelítettsége
(Pécs-Eszterág, 2014. április 10.)

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vörösrozsda sohasem okozott akkora kárt, mint a másik két rozsda, de sokkal gyakoribb, csaknem minden esztendőben megjelenik – ebben rejlik a veszélyessége –, így gyakrabban kényszerülünk miatta kémiai védekezésre.

A védelem lehetőségei

Genetikai védelem

Mindkét (sőt mindhárom) rozsdagombával szemben rendkívül eltérő módon viselkednek az egyes fajták: egy adott helyen és időben megtaláljuk bármelyik rozsdával szemben a teljesen ellenálló és a nagyon fogékony fajtákat. – Más szóval ez azt jelenti, hogy a búzafajták rozsdagombák iráni magatartásának ismeretét nem nélkülözhetjük a fajtaválasztás során. Másrészről tudnunk kell azt, hogy a fajtaellenállóság nem állandó tulajdonság – az viszonylag rövid idő (akár 1-2 év) alatt is megváltozhat. Hazai tapasztalataink alapján a sárgarozsda és a vörösrozsda gyakrabban, a fekete- vagy szárrozsda ritkábban produkál újabb rasszokat.

Agrotechnikai védelem

A legtöbb gazda–parazita kapcsolat esetében fel tudunk sorakoztatni olyan agrotechnikai elemeket, amelyekkel lényegesen tudjuk csökkenteni a kultúrnövény kórtani kitettségét. Ez esetben a tarlóápolásra és a korai vetés kerülésére hívhatjuk fel a figyelmet, ami a sárga- és vörösrozsda hazai áttelelése ellen hat. Tápanyag-visszapótlás tekintetében a szélsőségek kerülése említhető – tehát azt az általános tételt említhetjük, hogy törekedjünk az állomány harmonikus tápanyagellátására.

Kémiai védelem

A kémiai védelem eszközeit általában az azol és strobilurin származékok, illetve ezek kombinációiban találjuk meg. A védekezési idő megválasztásához figyelembe kell venni, hogy az induló fertőzés esetében könnyebb dolgunk van a fekete- és a vörösrozsda esetében, ugyanis ezeknek a betegségeknek az első tünetei nem gócszerűen, hanem elszórtan jelentkeznek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a határszemle alkalmával elegendő, ha egy tábla állományát két-három helyen megnézzük, és ennek alapján döntünk arról, hogy kell-e védekeznünk vagy sem. Nem így a sárgarozsdánál, aminek kezdeti tünetei gócszerűen jelennek meg és egy vagy két 1-2 m²-es beteg folt elegendő lehet ahhoz, hogy egy héten belül az egész táblát elfertőzze. Ez természetszerűleg azt jelenti, hogy a tábla alaposabb áttekintésével kell megalapozni a védekezés szükségességére vonatkozó döntésünket.