Az augusztusi nap álmosító melege következtében, amelyben még a máskor szemtelen legyek is csak kókadtan pihegtek – már csak a korom miatt is – elnyomott az álom.

Délutánra járt az idő a terasz előtt, ahol a nyugágyban elnyújtózkodtam, ütemesen ingatta vízfüggönyét ide-oda az egyszerű, de évek óta hibátlanul működő „öntözőberendezés”.

Egy darabig néztem, néztem, azután a gondolataim átúsztak az álom mezejére.

Arról álmodtam, hogy sok okos, felelőssége tudatában lévő ember úgy döntött valamilyen igazgatósági ülésen, hogy az elektromos vállalat éves nyereségét – amíg a program meg nem valósul – a légvezetékek kiváltására fordítja. Többen Széchenyit idézték, aki éves jövedelmét felajánlotta…

Hiszen tudjuk!

No nem a hatalmas távvezetékekről volt szó, hanem azokról a mezőgazdaságilag művelt területeket keresztbe-kasba átszelő kisebb vezetékekről, amelyek a művelést, de leginkább az öntözést akadályozzák.

Azt álmodtam, hogy egyhangúlag elfogadták azt a javaslatot, hogy a légvezetékeket földkábelekkel helyettesítik.

Tovább szőve az álom fonalát, egy bizottságot láttam. Szakemberek ülték körül a hatalmas kerekasztalt. Volt közöttük vízügyi szakember, tervező, környezetvédő, szóval minden szakterület képviselve volt, akik egy-egy öntözési beruházás engedélyezéséhez – mint szakhatóság – véleményt nyilvánítanak. A kérelmet a gazdálkodótól az Öntözési Hivatal fogadta be, majd kiadta az említett szakértőknek, akik – még a döntés előtt – ha kellett, hiánypótlásra hívták fel a kérelmezőt. A lényeg a lényeg, a benyújtástól számított 30 napon belül a kerekasztal résztvevői meghozták a döntést és ott helyben a határozatot is az engedélyezésről, vagy az elutasításról.

Itt tartottam, amikor egy korábban még bódult légy az orromra szállt, és egy hatalmas tüsszentéssel szétfoszlott az álmom.

Ha tovább folytatódott volna az álmodozásom, bizonyára sor került volna a víztározók létesítésére, az öntöző-, meg a belvízelvezető csatornákra, szóval mindarra, ami az öntözés tárgyi feltételei közé sorolható. Legyünk reálisak, erre azért megnyílt a buksza. Évente 17 milliárd forint fordítható erre a célra, tíz éven keresztül.

Ezután jött volna az álom legbizarrabb része, ami arról szólt volna, hogy az öntözésért nem díjat kellett fizetni, hanem ezt is megtámogatta volna az állam, ahogy a beruházásokat.

A szél megmozdította szerény öntözőberendezésem vízfüggönyét, ami jócskán beterített.

Ettől azután végképp észhez tértem.

Azt hiszem már leírtam néhányszor a régi bölcsességet, hogy az ábrándozás az élet megrontója.

Ennek ellenére szeretek ábrándozni, amit a nálam reálisabban gondolkodó feleségem így szokott nyugtázni.

– Bili van?

Bizonyára többen is ismerik a mondást – az idősebbek bizonyára –, hogy ha valaki elérhetetlen álomvilágba ringatja magát, azt szokták mondani:

– Bilibe lóg a keze.

Most én is így éreztem magam.

Az augusztusi forróság, meg az örökösen hangoztatott, és a valóságban is megtapasztalt klímaváltozás kicsikarta belőlem ezeket az álom köntösébe burkolt irreális ötleteket.

Arra már nem emlékszem, hogy jó néhány évtizeddel ezelőtt, amikor több százezer hektárt öntöztünk, hogy akkor milyen módon és mennyi idő alatt valósult meg egy-egy beruházás.

Azt viszont tapasztaltam – és ennek a májusi lapszámunkban hangot is adtam – hogy manapság, ahogy azt a riportalanyaim elmondták, se szeri, se száma a hatóságoknak és a kifogásoknak, amelyek azt eredményezik, hogy egy-egy beruházás akár 3-4 éven át is elhúzódik.

Ha ettől valakinek nem megy el a kedve és van türelme végigcsinálni – le a kalapot előtte.

Egyre többet hallunk, beszélünk a mezőgazdaság versenyképességéről, ami a talpon maradás és az eredményesség feltétele lesz a jövőben.

Ezzel maximálisan egyet lehet érteni, csak nehéz úgy versenyezni, ha az akadálypályán zsákba futva kell a célokat elérni.

Hát ennyit a zsörtölődéseimről, és mentségemre hozzátéve, amit ilyenkor szoktam önkritikusan leírni: „lehet, hogy rosszul gondolom…”.

Pedig, és itt jön a lényeg: ha lenne módunk – mihamarabb – a bürokrácia csökkentésével és további támogatásokkal az öntözést több százezer hektáron megvalósítani, akkor lehetne hazánkból virágzó Kert-Magyarország, amelyben eleink is reménykedtek.

De csak akkor…