Hogyan állunk ma a bodzával?

A bodzatermesztésről általában

Termésének rosttartalma magas, energiatartalma pedig alacsonynak mondható. Jelentős a C-vitamin-tartalma, amely megközelíti a citrusfélékben kimutatott mennyiségeket. Magas ásványianyag-tartalma a benne rejlő magnézium, kalcium, vas, kálium, foszfor és nátrium mennyiségének köszönhető. Szénhidráttartalma alacsony, fehérjetartalma a többi gyümölcsfajhoz képest magas.

A termesztésből származó bodza gyümölcse elsősorban kiemelkedő színanyagtartalma miatt keresett. A bogyóiból nyert sötétvörös színű lé természetes színezőképességgel rendelkezik. A gyümölcsből készített színanyagsűrítmény szörpök, lekvárok, valamint egyéb növényi eredetű termékek természetes színanyagául szolgál. Nagymértékű elterjedése főként a táplálkozási szokások megváltozásának köszönhető, ugyanis a figyelem egyre inkább az olyan gyümölcsök és zöldségek felé irányul, amelyek a mesterséges élelmiszerszínezékek kiváltására alkalmasak, és nagy színanyagtartalommal rendelkeznek.

Bodzatermesztéssel mintegy 30 éve foglalkoznak hazánkban. A BOTÉSZ (Bodzatermelők Értékesítő Szövetkezete) 1999-es megalakulása nagy hatást gyakorolt a termelőkre, ösztönzőleg hatott szervező jelenlétük az ágazatra, több hektár új gyümölcsös létesült. A bodzaültetvények területe 1999 és 2005 között megduplázódott. Ez a növekedés tovább folytatódott, 2007-ben 2700 hektáron, 2013-ban pedig már 4560 hektáron termesztették. Mintegy tíz év alatt Magyarország legnagyobb mennyiségben termesztett bogyós gyümölcsfajává vált (1. ábra).

A Magyarországon található 73 ezer hektár gyümölcsültetvény 9%-a (6570 ha) bodza. Legtöbben az Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon foglalkoznak termesztésével (2. ábra).

Európai viszonylatban több országban is elterjedt e növény termesztése. Legelőszőr Dániában jelent meg, majd Franciaországban, Németországban és Ausztriában is. Termesztett mennyisége világviszonylatban jelenleg a becslések szerint meghaladja az 100.000 tonnát. A piac telítődésére utal, hogy az utóbbi években egyes országokban csökkent a termőterülete. Ausztriában az elmúlt időszakban a területnagyság szinte a felére csökkent, ma mintegy 1250 hektáron termesztik, melyből megközelítőleg 1000 hektár Stájerországban van. Ezzel az osztrákok kb. 6900 tonna terméssel járulnak hozzá a piachoz. Németországnak ennél valamivel kevesebb bodzaültetvénye van. Jelentősége a bio ültetvények nagyságában rejlik, a területük majdnem fele, kb. 444 ha ökológiai termesztés alatt áll. A lengyelek termésmennyisége is csökkenő tendenciát mutat. Míg 2013-ban 5229 tonnát takarítottak be, addig 2017-re ez már 1572 tonnára csökkent. Ezen országokon kívül még Ukrajnában és Szerbiában is foglalkoznak a bodza kisebb arányú termesztésével.

Ültetvénylétesítés és működtetés költségei

A gazdaságos termesztéshez célszerű a növény számára ideális talajtulajdonságokkal rendelkező területet választani. A sor- és tőtávolság meghatározásánál figyelembe kell venni a talajviszonyokat, a koronaformát, a fajtát és a művelőgépek méretét is. A betakarított termések rekeszekbe kerülnek, amelyek összegyűjtése és sorokból való kiszállítása géppel történik, ezért célszerű 500 méternél nem hosszabb sorokat és minimum 3-4 méter széles keresztutakat kialakítani. A tenyészterület jellemzően 5×4, 6×3, 5,5×3,5 méter sor- és tőtávolság között változik. Az előkészített területen a térállásnak megfelelően ki kell jelölni a telepíteni kívánt növények helyét. A kijelölt helyeken akkora gödröt készítsünk, melyben a növény gyökere kényelmesen elfér.

Az ültetvénylétesítés költségeinek jelentős részét a talaj-előkészítés, a tápanyag-utánpótlás, a növényanyag és az ültetés teszik ki (1. táblázat).

A terület talajának ültetésre való előkészítését ugyanúgy végezzük, mint más gyümölcskultúrák esetében. A tápanyagfeltöltés során érdemes az előzetesen elvégzett talajvizsgálati eredményekre hagyatkozni. Ültetéshez konténeres vagy szabadgyökerű csemetéket használhatunk. A szaporítóanyag beszerzési ára 400-600 Ft/db, a többi gyümölcsfajhoz képest alacsonynak mondható. A telepítés költsége ezáltal hektáronként kb. 1-1,5 millió forintra becsülhető. A nem termő évek ápolási költségei a metszéssel (szükség esetén törzsalakítással), talajműveléssel és tápanyag-utánpótlással számolva 550-650 ezer Ft/ha-ra tehetők. Így összességében az ültetvénylétesítés és a termőre fordulási időszak (3. év) költségei 1,6-2,2 millió forint között alakulnak hektáronként.

A beruházás összegét a korszerű ültetvényekben található öntözőrendszer is nagy mértékben megnöveli. Az öntözőrendszert kiépíteni a homoktalajú termőhelyeken érdemes, illetve ahol az évenkénti csapadék mennyisége nem éri el a 400-500 mm-t (májustól augusztusig). Az öntözőrendszer a terméshozam 20-30%-os növekedése mellett az ernyők fizikai tulajdonságaira (nagyság, bogyóméret) és az ültetvény kondíciójára is pozitív hatást gyakorol. Kiépítése hektáronként 1-1,2 millió forint plusz költséget jelent, azonban a beruházás megtérülésére már a 2.-4. termőévben számíthatunk.

A termő évek ápolási költségeibe a talajmunkák, a kaszálás, a gyomirtás, a metszés, a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem tartoznak (2. táblázat).

A talajfelszín ápolását a kiválasztott művelési mód határozza meg. A sorközök lehetnek füvesítettek vagy ugarművelésűek. Amennyiben ültetvényünkben az öntözés megoldott, ajánlatosabb a sorközök füvesen tartása és annak rendszeres kaszálása. A facsíkok fű- és gyommentesen tartása minden esetben elengedhetetlen. A termőkorú ültetvény facsíkjának kezelése herbicidekkel és mechanikai úton is megoldható. A fenntartó metszésére általában télen, fagymentes napokon kerül sor. A metszés során a korona 55-65%-a eltávolításra kerül. A vastag ágrészek lemetszéséhez leggyakrabban fűrészt és ágvágó ollót használunk. Egy jó kondícióban lévő 1 hektár nagyságú ültetvény metszése hozzávetőlegesen 80 munkaórát igényel. Tápanyagigénye foszforból, káliumból és magnéziumból a többi gyümölcsfajhoz hasonlóan alakul. Erős vegetatív növekedéssel rendelkezik, ezért magas nitrogénigényét évente szükséges pótolni. Fontos még a bór, cink és réz pótlása is, melyet lombtrágya formájában is kijuttathatunk. A minden évben elvégzett levélanalízis-vizsgálatok segítenek az esetleges tápanyaghiányok kimutatásában. A minőségi és mennyiségi hozam elérése érdekében a bodza esetében is mindenképpen szükség van a növényvédelmi beavatkozásokra. A levéltetvek mellett (1. kép) a növényeken a kártevők közül a bodza-levélatka, takácsatka és a nemrégiben terméseken megjelent pettyesszárnyú muslica kártételével számolhatunk.

A kórokozók közül a levélen a cerkospórás levélfoltosság, a gyümölcsökön pedig a botrítisz megjelenése nehezítheti a termesztést. A kártevők és a kórokozók ellen a megjelenésük mértékétől függően évente 5-6 alkalommal szükséges a kémiai védekezéseket beiktatni.

Éves szinten az összes költség viszonylatában a legnagyobb kiadást a szüret jelenti. A betakarítás alkalmával az ültetvény nagyságától függően egyszerre 40-50 embert is szükséges foglalkoztatni. A szedés kilogrammonkénti költsége elérheti akár a 30 forintot is. A betakarításra fordítandó összeg több tényező függvénye (hozam, ernyő- és bogyóméret), tehát hektáronkénti összege ezáltal a termésmennyiséggel arányosan változik. A szedők bére mellett a szüret költségeihez tartozik még a rakodómunkások, esetleges kamionbérlés és a szállítás költségei is.

Termésmennyiség és jövedelmezőség, a túltermelés jelei

A bodza felvásárlási átlagára az utóbbi tíz évben elég tág határok között változott hazánkban. Alacsony 45 Ft/kg-os és magas 200 Ft/kg-os ár is előfordult (3. ábra).

Legtöbb évben azért a felvásárlási átlagárak kedvezően alakultak. 2013-ban az ipari igényeket a meglévő gyümölcsmennyiségek még nem tudták kielégíteni, ezért nagy mennyiségű gyűjtésből származó termés felvásárlására is szükség volt. A nagy keresletre való tekintettel a telepítések tovább folytatódtak, ami az utóbbi években egyre nagyobb mennyiségű áru jelenlétét eredményezte a piacon. Az ültetvények kb. 60%-át 2010 után telepítették, ezek termőre fordulásával pedig már túltermelés alakult ki. A túltermelés hatása már a 2017-es bodzaárakon is meglátszott, 2018-ban pedig ez az árcsökkenés (50-60 Ft/kg) tovább folytatódott. A tavalyi év alacsony árbevétele így már aligha fedezte a termelők éves ráfordítási költségeit.

A bodzaültetvényben az első termőévben 6-8 tonna, a másodikban pedig már átlagosan 8-10 tonna terméshozammal lehet számolni hektáronként. Az ezt követő években elképzelhető, hogy tartósan, akár 5 éven keresztül 10-15 tonnás termésmennyiségünk is lehet. A csúcsévek után pedig terméscsökkenés következik be (8 tonna/ha). A vizsgált időszak átlagában a bodza felvásárlási ára 125 Ft/kg körül alakult. Az átlagárral számolva, a költségeket is leszámítva már 8 tonna/hektáros termésmennyiség esetén is megfelelő a jövedelem (3. táblázat).

Amennyiben a hozam 10 tonna/hektár körüli vagy afeletti, a bevétel már kedvezően alakul, így kb. 50% körüli költségarányos jövedelmezőség érhető el. A termésmennyiség függvényében 60-75 Ft/kg-os árak mellett alakul a jövedelem nulla forint környékén.

A bodzatermesztés felfutása az elmúlt 10-15 évben a kereslet mellett az alacsony termelési költségeinek is köszönhető. A többi gyümölcsfajhoz képest a munkaerő- és tőkeigénye is alacsonyabb. A számokból látható, hogy a bevétel sem túl magas, de jövedelmezősége általában kedvező. Alacsony piaci árak esetén, alacsony termelési költségei által a veszteség is kisebb. A jó jövedelmezőség fenntartásához azonban szükség van a fent említett ráfordításokra, mert megfelelő tápanyag-utánpótlás és növényvédelem nélkül a termésmennyiség 1-2 év alatt a harmadára is csökkenhet.

A fajtahasználat változása javíthat a helyzeten

Az osztrákok által nemesített ’Haschberg’ a mai napig a legelterjedtebb fajta hazánkban. Kimagasló hozamának és beltartalmi értékeinek köszönhetően vált ilyen nagymértékben elterjedtté. Évente produkált termésmennyisége és magas színanyagtartalma miatt hamar a termesztők és feldolgozók kedvelt fajtája lett. Jellemző rá azonban az elhúzódó érés, ezért esetlegesen többmenetes betakarításra is szükség lehet. A nagyobb problémát az okozza, hogy egyetlen fajtával korlátozott az érési és feldolgozási szezon is. Jelentős gondot okoz a nagy mennyiségű áru egyszerre érése, mely a feldolgozóipar kapacitását meghaladja. Az utóbbi években, ezen problémák kiküszöbölése érdekében, a termesztők elkezdték más, főleg Dániából és Németországból származó fajták telepítését is (4. ábra).

A következő évek döntik majd el, hogy melyek válnak be hosszú távon. A koraiak közül három dán fajta tűnik ígéretesnek. A ’Sampo’ a legkorábbi érésű fajta (július vége – augusztus eleje). Beltartalmi értékei kiválóak, kellemes ízű, leve intenzív színezőképességgel rendelkezik. A ’Samdal’ augusztus első felében érik. Bogyóinak nagyon magas az antocianin-tartalma. Hátránya, hogy bogyói kismértékben pergésre hajlamosak, levele pedig atkákra fogékony. A ’Samyl’ érési ideje a ’Haschberg’ elé tehető (augusztus közepe; augusztus vége). Bogyói rubintvörösek, kellemes aromájúak, színanyag-tartalmuk magas. A késői érésű ’Weihenstephan’ a német nemesítő munka eredménye. Szeptember elején – közepén érik. Bőtermő, figyelemre méltó színanyagtartalmú, többmenetes betakarítást igénylő fajta.

Ahhoz, hogy a bodzatermesztés hosszú távon eredményes legyen, és tisztes megélhetést biztosítson hazánkban az ezzel foglalkozók számára, sok problémát kell megoldani. A megnyugtató megoldások megtalálásához az ágazat minden szereplőjének összefogására van szükség.