Ezt az ipari forradalom, a közlekedés fellendülése segítette. Több felvilágosult szakember gyűjtemény létesítéséhez hozta be a külföldi fajtákat. Később a filoxéravész, majd a II. világháború után a művelésmód változása új fajtákat igényelt.

Több mint egy évszázaddal ezelőtt, az Osztrák–Magyar Monarchia idején (XVIII. sz. – XX. sz. eleje) a régi Magyarország, ezen belül a mai Vajdaság területére is néhány jelentős értékű fajta érkezett. Az 1700-as évek végén a svábok betelepítése segítette az újabb, nyugat-európai szőlőfajták behozatalát és megismerését.

A fajtahonosítás egyik mérföldköve a filoxéravész (1875), melynek során az addig saját gyökéren élő szőlők megsemmisültek. Ekkor a filoxérának ellenálló alanyokat hozták be, s azokra oltották a nemes fajtákat. A filoxéravész után telepítették a Portugieser, a Kékfrankos, a Merlot, a Cabernet franc és a Cabernet sauvignon vörösbort adó, majd a Bouvier, az Olaszrizling, a Korai piros veltelíni, fehérbort adó fajtákat. Ezek a fajták akkor ugyan bekerültek a Duna menti borrégióba, de területük nem volt számottevő. Azt tudjuk, hogy a Bouvier a Bácska déli területein, a Délvidéken kezdett elterjedni, majd onnét az egész Kárpát-medencébe. A Korai piros veltelíni a soproni, majd a délvidéki területek fajtájaként terjedt. A Krokán muskotály a Gyöngyszigeten (a Bánáti – Tisza menti borvidéken) honosodott meg.

A másik mérföldkő a magas művelésmód bevezetése a közelmúltban (az 1960-as évektől). A művelésmód megváltozásával módosult a fajtaösszetétel is. Moser (1957) forradalmi eszméinek és a kísérletek hosszú sorát követően, amit Csepregi (1982), Diófási (1985), Kozma (1993) részletesen leírtak, a XX. század hatvanas éveinek elején csaknem egész Közép- és Kelet-Európa, beleértve a Duna-melléket is, áttért a szőlőtermesztés új módjára, a magas művelésű, széles sortávolságú ültetvények telepítésére.

Az új termesztési mód felszínre hozta a régi, őshonos szőlőfajták hiányosságait, amelyek az alacsony és takart fejművelésnél nem voltak észlelhetők. Mindenekelőtt kiderült, hogy kivétel nélkül mind fagyérzékenyek, minek folytán a magas művelés esetén gyakran jelentkeztek jelentős fagykárok. Ez volt az alapvető okok egyike, hogy a művelésmód megváltoztatásával egyidejűleg megváltozott a fajtaösszetétel is. A hatvanas évek kezdetétől Nyugat-Európából occidentalis-galica fajták tömeges térhódítása tapasztalható. Ezek a fajták megfelelőbbek a magas művelésre, mivel más tulajdonságaik mellett az őshonos pontica-balcanica fajtáknál sokkal nagyobb a fagytűrő képességük.

A nagy teljesítményű, jobb munkát végző gépek alkalmazása jelentősen csökkentette a szőlőtermesztés költségeit. Mivel a nyugat-európai fajtáknak nemcsak a termés biztonsága, de borainak minősége is gyakran jobbnak bizonyult, nyilvánvaló, hogy a fajtaváltás tömegesen elterjedt.

Kísérletek helyszíne

A bemutatásra kerülő eredmények az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Kar Karlócai kísérleti telep szőlőfajta-gyűjteményéből származnak, amely a Fruska Gora-i (Tarcal-hegyi) borvidékhez tartozik. Itt az összes fajtát azonos körülmények között, egyformán kezelik és fenntartják.

• A termőhely alapvető földrajzi és klimatikus jellemzői:
  • földrajzi szélesség: 45°10″ N,
  • földrajzi hosszúság: 20°00″ E,
  • tengerszint feletti magasság: 115 m,
  • a levegő átlagos évi középhőmérséklete: 11,7 °C,
  • az átlagos évi csapadékmennyiség: 578 mm.

• A talajtípus: erodált, gyengén lúgos, barna erdei talaj löszrétegen.
• A kísérleti ültetvényre vonatkozó alapvető adatok:
  • a telepítés éve: 1979,
  • a telepítési sor- és tőtávolság: 3,0×1,2 m,
  • a fajtánként vizsgált tőkeszám: 10,
  • a tőkék művelés- és metszésmódja: az első 10 évben ernyőművelés két szálvesszővel, a második 10 évben egy szálvesszővel és egy csappal.

1. kép Cabernet sauvignon klón E.153

Kísérleti módszerek

A must cukortartalmát a szüret idején Oechle mustfokolóval mértük, a kapott értékeket Saleron-Dujarden táblázat segítségével alakítottuk át cukorszázalékra (Cindrić et al. 2000).

A must-cukorfok és a savak átlag értékének kiszámítása az évenkénti termésmennyiség arányában történt, akárcsak a fürttömeg és a Botrytis-es (szürkerothadásos) fertőzöttség is.

A vizsgált fajták bemutatott eredményei nem szelektált populáció tőkéiről származnak. Tudomásul kell venni, hogy a régi fajták populációi genetikailag heterogének, ami a fajták hosszú fennállásának során az egyedek spontán mutációjának és esetlegesen egészségügyi romlásának következménye. Előfordulhat, hogy a fajtapopuláció némely tőkéje gyakran vírusokkal, vagy más betegségekkel látensen fertőzött.

A vizsgálatok tartama: 20 év, a harmadik évtől a 22-ik évig.

A vizsgált fajták bemutatása

Bouvier

Hasonnevei: Radgonska ranina, Bouvierrebe, Bouvierov hrozen.

Származása: Ismeretlen, valószínűleg francia eredetű. De az is feltételezhető, hogy a Fehér burgundi és a Zöld szilváni fajták hibridje. A XX. század elején kezdett terjedni.

Bora: Alkoholban gazdag, kissé lágy, fajtajelleges illatú és ízű, zamatban gazdag, finom és harmonikus.

Chardonnay

Hasonnevei: Chardonnay blanc, Morillon blanc, Pinot Chardonnay.

Származása: Viala-Vermorel szerint valószínűleg Champagne vagy Bourgogne borvidék szülötte. Nemrég DNS analízissel egyértelmű megállapítást nyert, hogy a Chardonnay a Pinot noir x Heunish weiss spontán keresztezése által jött létre.

Bora: Fajtajelleges, finom illatú és zamatú, kemény savú, savai élénkek és finomak; testes, elegáns bor.

Korai piros veltelíni

Hasonnevei: Frühroter Veltliner, Malvasia, Malvoisie rose, Malvasia rosa, Piros malvasia, Veltliner rouge précoce, Veltlinac crveni rani.

Származása: Ismerete bizonytalan. Viala-Vermorel szerint az olasz Valtelino vidékéről származik, de van, aki osztrák eredetűnek tartja (Csepregi-Zilai, 1988).

Bora: Fajtajelleges, intenzív illatú és zamatú, kellemes, selymes, kissé lágy, de elegáns és nagy élvezeti értékű.

Muscat ottonel

Hasonnevei: Muscadel Ottonel, Ottonel, Ottonel muskotály.

Származása: Robert Moreau Franciaországban (Angers-ben) magról nevelte és ott csemegeszőlőként szaporította.

Bora: Igen finom, szinte fűszeresbe hajló illatú és zamatú, kissé lágy, kellemesen muskotályos fehérbor.

Müller Thurgau

Hasonnevei: Müller-Thurgau, Müller Thurgau bijeli, Müller Thurgau blanc, Müller Thurgau Rebe, Müller Thurgau weisser, Müller Thurgeaux, Rizvanac bijeli, Rizvanec, Rizlingszilváni, Riesling x Sylvaner  (Hillebrand et al. 1984).

Származása: Müller Thurgau, Svájcból származó szőlőnemesítő állította elő 1882-ben a Rajnai rizling és a Zöldszilváni fajtákból, de ezt a genetikai vizsgálatok nem igazolták. A régi, nagy Magyarország területére a villányi Teleki Szőlőoltvány termesztő cég hozatta be az I. világháború után, elterjedése nekik köszönhető.

Bora: Fajtajelleges, sajátosan muskotályba hajló fűszeres illatú. Késői szüreteléssel lágy. Reduktív borkezeléssel elegáns, finom savú, kedvelt minőségi bor.

Olaszrizling

Hasonnevei: Biela sladka grasica, Graševina, Laški rizling, Riesling italico, Rizling italijanski, Rizling vlašsky, Talijanski rizling, Taljanska graševina, Welschriesling (Hajdu, 2003).

Származása: Ismeretlen, de valószínűleg a XIX. század közepén Franciaországból Németországon át került a Kárpát-medencébe. Főként a filoxéravész után terjedt el Magyarországon, ahol a szőlőtermesztő országok között a legnagyobb felületen termesztették. Ma már Ausztriában (Burgenlandban) is legnagyobb a felülete.

Bora: Jellegzetesen és enyhén rezeda illatú, keserűmandulára emlékeztető finoman kesernyés ízű, zamatos, elegáns savú minőségi bor.

Piros tramini

Hasonnevei: Crveni traminac, Roter Traminer, Savagnin rose, Tramente rose, Tramin cervené, Traminac, Traminer, Traminer rosso, Traminer rozovij, Traminer rozowy (Német, 1967).

Származása: Ismeretlen, de nagy valószínűséggel Dél-Tirolból, Tramin község vidékéről való, s onnét szaporodott el, s került a Duna menti borvidékekre is.

Bora: Fűszeres illatú és zamatú, fajtajelleges, telt, kissé lágy, mégis harmonikus, minőségi fehérbor.

Rajnai rizling

Hasonnevei: Weisser Riesling, Riesling renano, Rajnski rizling, Riesling.

Származása: A Rajna folyó mellékéről származik, viszonylag későn, az 1900-as évek elején kezdett elterjedni.

Bora: A szőlővirágra emlékeztető, finom illatú és zamatú. Extraktban és savban gazdag. Savai mindig elegánsak és finomak. Jó évjáratokban nagy minőségű.

Sauvignon blanc

Hasonnevei: Blanc Fumé, Fumé, Gros Sauvignon, Muscat-Sylvaner, Muskatni Silvanec.

Származása: Ismeretlen. Franciaországban évszázadok óta termesztik.

Bora: Igen fajtajelleges, fűízű, kellemes savú, olykor selymes, tartalmas, minőségi fehérbor.

Szürkebarát

Hasonnevei: Anvergnas gris, Barátszínszőlő, Burgunder grauer, Brauer Klevner, Burgundac sivi, Burgundské sedé, Crvena Klevanjka, Grauer Burgunder, Grauer Mönch, Hamuszőlő, Pinot franc gris, Pineau gris, Pinot gris, Pinot grigio, Rulandské, Ruhländer, Szürke burgundi, Szürke kisburgundi, Szürke klévner, Szürke rulandi.

Származása: A Pinot nagyon régi fajtacsoport, valódi francia (Bourgogne) eredetű. A Szürkebarát (Pinot gris) már az egész Kárpát-medencében elterjedt.

Bora: Enyhén szürke színű, illatos, jellegzetes ízű, tüzes, testes, rendkívül finom savú fehérbor. Magas cukortartalomnál szüretelt terméséből különleges minőségű.

2. kép Cabernet franc klón E. 11

Cabernet franc

Hasonnevei: Bouchet, Breton, Carne fran, Cabernet, Cabernet franc blauer, Cabernet franc noir, Carbonet, Carmenet, Gros Cabernet, Gros Vidure, Messanges Rouge, Noir Dur, Sable rouge, Trouchet Noir, Veronais (Németh, 1967).

Származása: Bordeaux-ból már régóta ismert. A Kárpát-medencében is régóta ismert. Nagyobb mérvű telepítése az üzemi termesztéssel kezdődött. Az egész világon elterjedt.

Bora: Sötétrubin, mély színű, rendkívül finom illatú, fanyar ízű, csersavakban gazdag, testes, különlegeses nagy minőséget adó vörösbor.

Cabernet sauvignon

Hasonnevei: Petit Cabernet, Petit vidure.

Származása: Franciaországból, a Bordeaux-i borvidékről terjedt el a világ minden szőlőtermesztő vidékére. DNS analízisek kimutatták, hogy Cabernet franc x Sauvignon blanc spontán keresztezésből jött létre.

Bora: Színben, tanninokban gazdag, érlelve savai bársonyosak. Testes, harmonikus, kiváló minőségű vörösbor.

Kékfrankos

Hasonnevei: Blaufränkisch, Franconim noir, Frankovka, Frankinja crna, Franconia nera, Frankos, Limberger, Nagyburgundi, Széleslevelű (Rácz, 1997; Hajdu, 2003).

Származása: Régi, osztrák fajta. Már a XVIII. században ismert. Hozzánk Alsó-Ausztriából került (Rácz, 1997) először Sopronba, majd innét az egész országban elterjedt.

Bora: Enyhén illatos, zamatos, testes és fanyar, fajtajelleges, kissé savas, finom rubinvörös. Rendkívül könnyű, üde és kimagasló minőségű.

3. kép Merlot klón R.18

Merlot

Hasonnevei: Merle, Merleau, Merlo.

Származása: A XVIII. század végén tűnt fel Franciaországban, Bordeaux környékén. Innen került be a Kárpát-medencébe. Bácska déli részén terjedt el.

Bora: Sajátos, a meggyre emlékeztető illatú, testes, bársonyos, kellemes, magas extrakt tartalmú minőségi vörösbor.

Pinot noir

Hasonnevei: Blauer Spätburgunder, Blauer Klewner, Jakabszőlő, Kék burgundi, Kék kisburgundi, Kék klévner, Kék rulandi, Korai kékburgundi, Pinot cernii, Pinot nero.

Származása: A francia Bourgogne környékéről származó, igen régi fajta.

Bora: Szép rubinvörös, kiváló zamatú és savú, harmonikus minőségi vörösbor.

Portugieser

Hasonnevei: Autrichien, Blauer Portugieser, Früher Vörlauer, Kék oportó, Kék portugizi, Opportó, Porthogese nero, Portugalské modré, Portugalski, Portugais, Portugiser, Porthogeze, Portugizac (Rácz, 1997, Hajdu, 2003).

Származása: Ismeretlen eredetű. Viala-Vermorel osztrák eredetűnek véli. Pulliat szerint azonos a portugál Mureto fajtával (Németh, 1967).

Bora: Fajtajelleges, rubinvörös, színanyagban gazdag, kissé fanyar, lágy, néha üres. Villányban különlegesen finom és bársonyos a bora, „újborként” gyors fogyasztásra alkalmas.

Zweigelt

Hasonnevei: Blauer Zweigelt, Rotburger, Zweigeltrebe.

Származása: Ausztriában Fritz Zweigelt nemesítette a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezésével.

Bora: Színanyagban gazdag, csersavdús, rövid idő alatt harmonikus borrá fejlődik. Borminősége a Szent Lőrinc fajta borához hasonló.

4. kép Olasz rizling klón SK. 54

Szüreti eredmények

Azok a fajták, amelyek a XX. század második felében kerültek erre a vidékre mérsékelt termőképesség, jó cukorgyűjtés, magas fagytűrés és más olyan tulajdonságok jellemzik, amelyek fontosak a minőségi bor előállításához, Nyugat-Európából származnak. A fajták többsége az ökológiai-földrajzi osztályozás szerint a convarietas occidentalis subconvarietas galica fajtákhoz tartoznak (Németh 1970; Csepregi és Zilai 1988). Kivételt képez az Ottonel muskotály, amely convarietas orientalis subconvarietas caspica fajta. Korai érése ellenére cukorgyűjtése szerényebb, jelentősége a jellemző, intenzív muskotályos illatában rejlik.

Habár az Olaszrizling a XIX. század közepén került erre a vidékre. Erőteljes térhódítása a II. világháború után történt, aminek következtében az utóbbi 6-7 évtizedben a Vajdaság legelterjedtebb szőlőfajtája lett, ami az egész Pannon régióra is vonatkoztatható.

Ezúttal az 1. táblázatban 19 honosított szőlőfajta termesztési eredményekeit ismertjük.

A kísérleti eredmények szerint a fajták többsége aránylag kicsi terméshozamú. Kivételt képeznek a Müller Thurgau, a Portugieser és a Zweigelt. Legkevesebb termést mértünk a Cabernet sauvignonnál és a Szürkebarátnál, csak 0,57 és 0,64 kg/m².

Ami a szüretkor mért cukorfokot illeti, a Portugieser kilóg a sorból. Ebben a fajtacsoportban a leggyengébb. Potenciális alkoholtartalma a borban csak 10,5% volna, azonban a legkorábban érő vörösbor-szőlőfajtaként megállja a helyét, mint korai, könnyű, gyors fogyasztásra alkalmas újborok alapanyaga.

A Bouvier igen korai érésű, jó cukorgyűjtő és kellemes, lágy bor készíthető belőle, de manapság kis területen található.

A Korai piros veltelíni borának finom, fajtajellegű aromájáról, valamint a szürkepenész és a peronoszpóra iránti nagyfokú érzékenységéről emlékezetes.

A Krokán muskotály borának jellemző, intenzív illatáról ismert. A termés mennyisége és minősége évente igen változékony, mivel fagyérzékeny és hajlamos a szürkerothadásra. Manapság csak a Gyöngyszigeten, a Bánáti – Tisza menti borvidéken termesztik.

A klónok jelentősége

A honosított szőlőfajták termesztési értékének ismerete, amit az 1. táblázatban mutatunk be hasznos, de nem elegendő, mivel itt a szelektálatlan fajtapopulációhoz tartozó tőkék szerepelnek. Termesztésbe iktatásuk előtt szükséges a feljavításuk szelekció segítségével. A klónszelekció különösen jelentős módszer a szőlészet szempontjából, mert a fajták többségét évszázadok óta termesztik.

Hosszú évek során a fajta némely növényei megváltoztak, mutáltak. Ebben a folyamatban a szőlősejtek 38 kromoszómája közül valamelyikben megváltozik a DNS egy része. A mutáció akkor következik be, ha ez a változás a hajtáskezdemény csúcsán történik.

Ha ez a sejt az új rügy részévé válik, amiből hajtás fejlődik, és ha a beérett vesszőről a rügyeket szaporításra használják fel, akkor ez a változás állandósul. A mutációk a fajtán belül heterogenitást (különbözőségeket) okoznak. Mivel a változások többsége negatív jellegű, a fajta leromlásához vezetnek.

Egy fajtán belül sok, de nem teljesen azonos egyed található. A különbségek közöttük különböző tényezők hatására keletkeztek:

• mutáció,
• kórokozók kártétele,
• talajbeli különbségek,
• művelésbeli különbségek.

Szaporítással csak az első kettő, a mutáció és némely betegségek által előidézett változások terjeszthetők. A kórokozók ritkán váltanak ki mutációt, az általuk okozott betegségek gyakran csak a termőképességet befolyásolják. A vírussal fertőzött növény élete végéig fertőzött marad.

Klónszelekcióval eredményesen javíthatók a régi szőlőfajták. A klónszelekció két részből áll:

• A genetikai szelekció célja a mutáció okozta negatív változások kiküszöbölése. Különböző országokban más-más módszereket alkalmaznak a klónszelekció során. A folyamat több fázisban (2-4), a kiemelt tőke utódainak több (2-3) generációján, 10-20 évig tart. Legmegbízhatóbb a Németh Márton féle 4 lépcsős klónszelekció módszere.
• Az egészségügyi szelekció célja gátolni a vírusokkal és vírusokhoz hasonló betegségekkel fertőzött növények szaporítását. Az egészségügyi szelekció célja a következő kórokozók kiszűrése:
• vírusok (GFLV, ArMV, GLRaV 1-5),
• baktériumok (Agrobacterium vitis),
• fitoplazma (Flavescence dorée),
• mikózisok (Esca complex, Eutypa).

Egy, kiemelt pozitív tulajdonságokkal rendelkező és egészséges tőke vegetatív utódai a klónok. Példaként, 3 fajtán bemutatjuk a szelektálatlan populáció és a klónokra vonatkozó hosszúéves kísérletek szüreti átlageredményeit (2-4. táblázat).

A három táblázatban bemutatott eredmények igazolják, hogy a klónszelekció igen nagy javulást tud hozni. De más fajtáknál is ez így van. Például a Bordeaux-i fajtáknál (Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot), amelyek az 1. táblázatban bemutatott eredményeket illetően nagyon alacsony terméshozamúak, a jó francia, olasz, vagy magyar klónok is ezt felülmúlják akár 100%-ban is (1-3. kép).

Összefoglaló a meghonosodott szőlőfajtákról

Azok a fajták, amelyek a XVIII., XIX. és a XX. század elején kerültek erre a vidékre Nyugat- és Közép-Európából származnak, a bor minősége és a termesztés biztonsága tekintetében felülmúlják a régi őshonos fajtákat. Ez elsősorban az Olaszrizlingre és a Kékfrankosra vonatkozik. Ezek a fajták a fontos biológiai és gazdasági-technológiai tulajdonságaikkal megközelítik az occidentalis-galica fajtákat, amelyeket manapság világszerte termesztenek, és mindenütt nagyra becsülnek. Ezek a fajták képezik a korszerű szőlő- és bortermelés alapját, és manapság legelterjedtebbek a szőlőültetvényekben.

A honosított szőlőfajták termesztésbe iktatásuk előtt el kell végezni feljavításukat a klónszelekció segítségével. A genetikai szelekció mellett kötelező az egészségügyi szelekció is. Ez hosszantartó eljárás, de rendkívül fontos és bizonyítottan hasznos. A klónok használata a szőlőtermesztésben nagy gazdasági haszonnal jár. Vajdaságban csupán az Olaszrizling klónszelekciója történt meg. Az Olaszrizling SK 54 klón teljesítménye Magyarországon is bizonyítottan kiemelkedő (4. kép). Magyarországon több honosított szőlőfajta klónszelekcióját elvégezték.

Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a honosított fajták a szőlő és bor minőségét, többségük a termesztés biztonságát illetően is felülmúlják a régi őshonos pontica-balcanica fajtákat.

Az új szőlőültetvények telepítése alkalmával ma már nem elég csak fajtát választani, hanem azon belül klónt is szükséges. Certifikált szaporítóanyagot kellene használni (kék árucímke).

Irodalom:

• Cindrić, P. – Korać, N. – Kovač, V. (2000): Sorte vinove loze III izdanje. „Prometej”, Novi Sad.
• Csepregi, P. (1982): A szőlő metszése fitotehnikai műveletei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
• Csepregi, P. – Zilai J. (1988): Szőlőfajta-ismeret és -használat. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. (508).
• Diófási, L.(1985): A minőséges borszőlőtermesztés tudományos alapjai. Budapest
• Hajdu, E. (2003): Magyar szőlőfajták. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
• Hajdu, E., Bisztrai, Gy., Cindrić, P., Ivanišević, D. Korać, N., Lázár, J., Medić, M., Szegedi, E. (2011): Szőlőfajták, szaporításuk és betegségeik. Agroinform Kiadó, Budapest.
• Hillebrandt W., Lott, H., Pfaff, F. (1984): Taschenbuch der Rebsorten. Fachverlag Dr Fraund GmbH, Wiesbaden
• Kozma, P. (1993): A szőlő és termesztése. Akadémiai kiadó. Budapest.
• Moser, L. (1957): Vinogradarstvo u novom obliku. Zagreb
• Németh, M. (1967): Ampelográfiai album. Termesztett szőlőfajták 1. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest (235).
• Németh, M. (1970): Ampelográfiai album 2. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest (272).
• Rácz, J. (1997): Kétszáz magyar szőlőnév. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest (143).
• Zilai, J. (1987): Fajtaérték kutatás eredményei a szőlőtermesztésben. Budapest.

Dr. Petar Cindrić prof. emeritus
Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Kar
Dr. Hajdu Edit szőlőnemesítő
Kecskemét