Ahogyan az élet számos más területén, itt is – vagy talán itt még keményebben – meg kell küzdeni az eredményekért, a megélhetésért és a bővített újratermelés szabályai szerint meg kell teremteni a jövő építésének feltételeit. Bokros teendőik mellett van azonban még egy fontos és szerteágazó feladatuk a gazdálkodóknak, mégpedig a környezetünk „tisztaságáért”, a biztonságos élelmiszertermelésért, és a termőföldek termőképességének fenntartásáért végzett munkájuk, amely beépül a mindennapjaikba és kimondatlanul is óriási felelősséggel nyomja a vállukat. Ezért nincs külön javadalmazás, ezért nem fizet senki, ezt saját maguk és családjuk, ill. közvetlen környezetük érdekében teszik. Jellemzően nem sokat beszélnek róla, legalább is napi gyakorisággal nem. Az egyes gazdák affinitása ehhez a kérdéshez persze nagyon változó, hiszen az eredményesebben – nagyobb nyereséggel gazdálkodók – általában többet tudnak áldozni környezetük és jövőjük érdekében erre a célra, a kevésbé tehetősek esetenként elnagyolják a kérdést. Jóllehet nem is mindig feltétlenül anyagiak kérdése a természet és környezetük védelme, inkább alaposság, odafigyelés, szakmaiság, következetesség és a környezettudatos magatartás lehet a háttérben. Közszájon terjedőben van egy szlogen, ami megszívlelendő és sokakat kellően motivál is, jelesül, hogy élhető környezetet hagyjunk örökül utódainknak! Ezért a célért mindenkinek tennie kell, de az átlagosnál is többet tehetnek a gyakorlatban gazdálkodók.

A jövő záloga

A felelős gazdálkodásnak feltétlenül részét képezi a földek általános jó állapotának, termőképességének fenntartása. Ez a napi gazdálkodási gyakorlatban kifejezetten nem előírt kötelem, gyakran elsiklik a földtulajdonosok/földhasználók körében és legfeljebb egy-egy figyelem felkeltő előadás vagy újságcikk kapcsán gondolkodnak el általában a kevésbé terhelt időszakokban. Mások viszont pontosan tudják, és tesznek is annak érdekében, hogy talajaikat kondicionálják, pezsgő biológiai életüket fenntartsák, és mindezt talajvizsgálatokkal ellenőrizzék is. A termőföld karbantartása a jövő záloga, ami a bővített újratermelés alapja, a haszonnövények kiegyensúlyozott jó termésének biztosítéka. Számos praktikával lehet élni ma már annak érdekében, hogy a talajok – még a szélsőségektől sem mentes klimatikus változások ellenére is – tartósan jó termésszinteket produkáljanak. A mai talajművelő eszközök – legyen az bármelyik termőhely, bármilyen talajtípusa – kiváló munkavégzésre kínálnak lehetőséget a birtoknagyságnak legjobban megfelelő erő- és munkagépek használatával. A talajminta-vételezésekre, hozamtérképekre alapozott okszerű talajerő-gazdálkodás, a haszonnövény igényeihez igazított, jól megválasztott mennyiségű és minőségű szerves, vagy műtrágya, ill. zöldtrágya pedig szavatolja a jó talajerőt és a biológiai élet fenntartását. Persze ehhez megfelelő mennyiségű csapadék vagy jó minőségű öntözővíz szükséges, ami egyre nagyobb kihívást jelent és egyre jobban meghatározza a talajok termőképességének fenntarthatóságát.

A gazdák védelmében 

A mezőgazdaságban, különösen a múlt század utolsó harmadának időszaka óta az eredményhajszolás miatt a talajt és adott esetben a felszíni és felszín alatt meghúzódó édesvízkészleteket is folyamatos terhelésnek tették ki. Az olykor túlzott mennyiségű műtrágya kijuttatását követően érkező esőzések bemosták a talajba vagy az összefolyások után az élő vizekbe annak hatóanyagait. Jóllehet ma már a műtrágya-felhasználás túlzott mértéke nem jellemző. Ez azonban önmagában is környezetterhelést jelent, de amikor a mélyebb talajrétegekbe is szivárog a hatóanyag, és eljut egy édesvízforrásig, vagy akár egy folyót tápláló vízfolyásig, az már hatványozottan káros lehet. Ugyanez igaz a növényvédő szerek nagymértékű használatára is. Az öntözéssel nagy mennyiségben felhasznált vizek körül is muszáj kutakodni, hiszen ezek a felszíni, vagy felszín alól – kutakból – származó vizek jelentős részben visszajutnak a felszín alá. A növények ugyanis a kiöntözött mennyiséget nem képesek maradéktalanul felvenni, és elpárologtatni. A talaj alsóbb rétegeibe leszivárgó víz azonban kimosódást okoz/okozhat, és ez különösen a nitrogéntartalmat érinti. Nagyon tanulságos adatokkal szolgált az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet munkatársai által, a Duna vízgyűjtő területén, végzett vizsgálat. A minták folyókból, tavakból, valamint az ivóvízhálózatból származtak és kerültek vizsgálat tárgyává. A növényvédőszer-szennyezettségre kiterjedő vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a begyűjtött felszíni vizek minden esetben tartalmaztak szermaradékot, sőt – kisebb koncentrációban ugyan – az ivóvizek egy része is. A tavaszi növényvédő szeres kezeléseket követően az elmúlt években mindig magasabb szennyezettségi értékeket mértek. Intő jel ez a mezőgazdászok számára, akikre gyakran mutogatnak a szennyezettség kapcsán, pedig az ipari kis- és nagyüzemek, vágóhidak, szennyvíz-feldolgozók legalább annyira vétkesek lehetnek az adott térségben mért szennyezés mértéke tekintetében. Az optimális gyakorlati megoldást a vizek védelmének érdekében, egyetlen szennyezőnek sem egyszerű feladat megtalálni, de mindenképpen az önmérséklet, a precíz szakmaiság, az új technológiai eljárások bevonása lehet üdvözítő.

Pontosan dolgozó permetezőgépek 

Az egyik hazai vizsgaállomáson a közelmúltban előfordult eset nagyon tanulságos lehet, amikor egy meg nem nevezett márkájú gép repcében végzett repcebolha elleni védekezésből érkezett, tiszta vizes mosás után. A szórásképe vizsgálatánál kiderült, hogy az egyes szórófejek közti eltérés 40% és 180% közötti értékeket mutatott. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a 40%-on teljesítő szórófej eldugult fúvókáját a traktoros egy drótdarabbal „tisztította ki”, amely után viszont 200%-on(!) dolgozott. Elképzelhető, hogy a környezetterhelés ilyen esetben milyen nagymértékű, és ez sajnos a napi gyakorlatban nem példa nélküli. Szerencsére, ez nem általános, de a példa mutatja azt a fajta veszélyt, amit egy pontatlanul működő gép okozhat. Vannak nagyon szépen beállított 5% eltérés alatt működő gépek, amelyek környezetterhelése elenyésző és az élelmiszerbiztonsági szempontoknak is megfelelő. Fontos szerep jut a géptulajdonosoknak, akik a szemléletet adják, és a gépkezelőknek akik a gépeket üzemeltetik, abban a tekintetben, hogy kicsit több figyelemmel sokat tehetnek annak érdekében, hogy a permetezőgép működése szabályszerű legyen. A permetezőgépek vizsgáztatása a termelői körökben – a mai napig – vegyes érzelmeket vált ki, különösen, ahol extenzív termelés folyik, ahol a konvencionális termesztés viszonyai között a szántóföldi/ipari növények terményeinél a vizsgálati szempontok nem terjednek ki minden esetben a szermaradvány-tartalomra. Ugyanakkor, pl. egy gyümölcstermesztő vevője számon kéri a minőségbiztosítás rendszerét, amelyben a szerhasználat és annak kijuttatása, ill. ellenőrzése napirendi kérdés. A legfrissebb információk szerint jelentős változás állt be hirtelen a permetezőgépek használatban. Amit három év alatt nem sikerült elérni, most öt nap alatt kellett volna végrehajtani, éppen az idei aratási időszak derekán. Történt ugyanis, hogy a növényvédelmi tevékenységről szóló rendelet módosításával előírták az öt évnél idősebb, nem felülvizsgált növényvédelmi gépek használatának tilalmát, így azokkal növényvédelmi tevékenységet végezni nem lehet. A növényvédelmi gépek háromévenkénti időszakos műszaki felülvizsgálatát már három éve előírták, azonban a megfelelő rendszer kiépítésére még nem került sor, a termelők közel három éve várták a felülvizsgálat eljárási szabályainak megszületését, igaz nem kitörő örömmel. Most módosult a növényvédelmi tevékenységről szóló rendelet (35/2019. /VII. 15./ AM rendelet) a 2009/128/EK irányelvnek való megfelelés érdekében. A rendelet egyértelművé teszi, hogy milyen végzettséggel jogosult valaki a permetezőgépek felülvizsgálatára, valamint azt is, hogy el kell végezni egy ehhez szükséges alapképzést is. Az ilyen képzések egyelőre még el sem indultak. Az ebből fakadó problémák kiküszöbölésére a képzés elvégzésére a rendelet december 31-ig felmentést ad a felülvizsgálatot végzők számára, ugyanakkor a termelőknek nem ad haladékot, nekik már a rendelet megjelenését követő ötödik napon meg kell (kellett volna) felelniük minden előírásnak!? Azért a rendelet átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz annak érdekében, hogy a növényvédelmi gépek felülvizsgálata mielőbb megkezdődhessen, és a jelenlegi, ill. a jövőbeli felülvizsgálati gyakorlat közötti átmenet zökkenőmentes legyen. A növényvédelmi hatóság ellenőrzései, mint például a gazdaellenőrzés, AKG (agrár-környezetgazdálkodási programhoz kapcsolódó kifizetésék) és KM (kölcsönös megfeleltetés) ellenőrzések során megvizsgálja, hogy a növényvédelmi tevékenységre használt gép részt vett-e felülvizsgálaton. Azon gépek esetében, amelyek az elmúlt években felülvizsgálaton estek át, a hatóság elfogadja az adott vizsgáló állomás által kiadott tanúsítványt. Azoknál a gazdáknál, akik még nem vitték el gépeiket felülvizsgálatra, a hatóság ellenőrzései során figyelembe veszi annak igazolását, ha a vizsgálat folyamatban van, de még nem került rá sor.

Erdőtulajdonosok figyelmébe

A klímaváltozás és az erdők kapcsolatát bemutató ismeretterjesztő kampányt indított az Országos Erdészeti Egyesület a közelmúltban, amely nagyon szemléletesen foglalkozik a legaggasztóbb természetvédelmi kérdésekkel. Nagyon sok erdőtulajdonos magyar gazdálkodó is érintett a kérdésben, hiszen számukra is vannak kötelezettségek, csakúgy, mint a hazai erdészeteknek. Köztudott, hogy az erdők, egyebek mellett szenet kötnek meg, árnyékot, oxigént és éltető vizet is adnak. Kizárólag csak rajtunk múlik, hogy megóvjuk-e az erdőket annak érdekében, hogy mindez sokáig így maradhasson. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a klímaváltozás korunk egyik legnagyobb környezeti kihívását jelenti. A legösszetettebb földi életközösségnek számító erdőségek a klímaváltozás következményeként egyrészt jelentős változásokon mennek keresztül, másrészt viszont a több évszázados múltra visszatekintő hazai erdőgazdálkodás tudatos szakmai tevékenységével, s a társadalom odafigyelésével együtt fenntartható eszközt jelenthetnek a klímaváltozás káros, saját bőrünkön érezhető hatásainak mérséklésében is. Kevesen tudják talán, hogy egyetlen idős tölgyfa naponta 50 felnőtt ember szükségletének megfelelő oxigént termel. – Nos, ez csak egyetlen példa arra, hogy milyen felelősségük van az erdőtulajdonos gazdáknak és az erdészeteknek a közeli jövőben, hazánkban is. Ma már felelőtlenség lenne csupán legyinteni erre a problémakörre, hiszen az erdők és a klímaváltozás kapcsolata az egyik kulcsa a sikeres fellépésnek. Ha okosan sáfárkodunk a környezeti örökségünkkel, akkor élhető környezetet hagyhatunk örökül utódaink számára is. Természetesen igaz mindez, a mintegy 5 millió ha szántóterületre is, ahol talán még nagyobb szakmai elkötelezettségre, környezetvédelmi ismeretbővítésre lehet szükség a sikeres és következetes fellépés érdekében. A Kárpát-medence élővilága különösen érzékeny a környezeti változásokra, a klímaváltozás hatásai a hazai erdőkben és szántóföldeken egyaránt érezhetők már napjainkban is.

Felelős gazdálkodás

Érdemes még egyszer hangsúlyosan rögzíteni, hogy a nyereségtermelés természetesen továbbra is a fő motiváló tényező marad a gazdálkodók körében. Ugyanakkor nagyon jól nyomon követhető az a felelős termelői magatartás, amely már a gazdálkodás napi menetébe is beépíti azokat a fent említett elemeket, amelyek a környezettudatosságot mutatják. Elég, ha nyitott szemmel járunk a határban az ország bármely szegletében, és azt tapasztaljuk, hogy alig látni már elhagyott műtrágyás vagy vetőmagos zsákokat, növényvédő szeres flakonokat, fáradt gépalkatrészeket, gumiabroncsokat és egyéb környezetszennyező anyagokat. A fent említett környezettudatosság gyakran egy bizonyos nyereséghányadról való lemondással jár, de a jövő érdekében minden bizonnyal megéri. Jó befektetés hosszú távon a termőföld védelme, a környezettudatos gazdálkodás felvállalása, amely egyszerű logika mentén megérthető és gyakorolható is. Ma már kijelenthetjük, hogy a dolgok szerencsére jó irányba mennek, talán a nemes gondolat még szélesebb körben történő elfogadtatása, ill. a már kialakuló gyakorlat gyorsabb terjedése lenne kívánatos. A gazdálkodók szakmai képzése, az egyre több – a generációváltással megjelenő – „tanult mezőgazdász” részvétele a gazdálkodási folyamatokban, mindenképpen segíti az ügyet és növeli azt a felelősséget, amely a gazdákat kimondatlanul is terheli.