Inváziós gyomfajok Magyarországon: a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum SOMM. et LEV.) és a Sosnowsky-medvetalp (Heracleum sosnowskyi MANDEN.)

A medvetalp fajok az ernyősök (Apiacea) családjába és a Heracleum nemzetségbe tartoznak. Európában a Heracleum nemzetségnek több mint 20 faját írták le eddig. Közülük 3 óriási termetű, inváziós faj: a kaukázusi medvetalp (Heracleum manteggazianum), a Sosnowsky-medvetalp (Heracleum sosnowskyi) és a perzsa medvetalp (Heracleum persicum).

Hazánkban a Heracleum nemzetség 3 faja ismert, a honos közönséges medvetalp és két nagytermetű, inváziós faj, a kaukázusi medvetalp és a Sosnowsky-medvetalp. A közönséges medvetalp (Heracleum sphondylium L.) a másik két medvetalp fajnál jóval kisebb termetű, 0,5-2,0 m magasra növő, kellemetlen szagú növény. Virágzata összetett ernyő, virágai fehér vagy zöldessárga színűek. Magyarország nagy részén elterjedt, a Nagyalföldön ritka, a Kisalföldön csak szórványosan található. Nedves réteken, erdőszéleken, erdőkben, utak mellett, nitrogénben gazdag talajokon gyakori. A másik két medvetalp fajhoz képest kevésbé veszélyes növény, bár nedve szintén bőrgyulladást okozhat. A mérgező növények közé tartozik, mérgezést mégis ritkán okoz. A takarmányba kerülve elsősorban szarvasmarhákon fordultak elő megbetegedések.

A kaukázusi medvetalp és a Sosnowsky-medvetalp az európai flórában a legnagyobb lágyszárú fajoknak számítanak. Tiszteletet parancsoló méretekkel rendelkeznek. Magasságuk elérheti a 3-5 métert. A két faj között sok hasonlóság van genetikailag, morfológiában, ökológiai igények, valamint elözönlött területek tekintetében is. Mind a két faj hasonló humán-egészségügyi és természetvédelmi problémát okoz. A környezetétől jól elkülöníthető, hatalmas termetük miatt könnyen felismerhető növények.

A két fajt elkülöníteni levélszerkezet alapján lehet. A Sosnowsky-medvetalp levélkéi hasadtak vagy osztottak, a levélszeletei szélesebbek, hegyesek, többé-kevésbé lekerekítetten fogasak. Míg a kaukázusi medvetalp levélkéi mélyen szeldeltek, a levélszeletei keskenyek, hegyesek, élesen fogasak.

Mind a két nagytermetű medvetalp faj szára üreges, a szár átmérője a 10 cm-t is elérheti. Tőleveleik rendkívül nagy méretűek, a második évtől képződő levelek akár 1 m átmérőt és hosszúságot is elérhetik, sőt meghaladhatják.

Száruk gyengén hólyagszőrös, liláspiros foltos, a szár és az idősebb levelek levélnyele üreges. A virágzat és a termés is erősen hólyagszőrös. A karógyökér elágazó, gyökérnyakban széles, virágzás idejére elérheti a 15 cm-es vastagságot. Virágaik sziromlevelei fehér színűek. A virágzat összetett ernyő, a végálló virágzat átmérője elérheti az egy métert.

A medvetalp egyszer virágzó (monokarpikus) növény. Bolygatás nélkül 3-4 évig tartó vegetatív növekedést követően virágzik. Kaszálást követően azonban már a második évben virágzatot fejleszthet és akkor többször is virágzik. Júniustól júliusig virágzik, a termésérés időszaka július-augusztus. A Sosnowsky-medvetalp ikerkaszat termése kopasz vagy szórtan szőrös, a kaukázusi medvetalpé sűrűn szőrös. Magprodukciójuk elérheti a 29.000 db-ot (ikerkaszat/tő). Terméseik a talajban 15 évig is életképesek maradhatnak. A termés csírázása kedvező körülmények között már az érés évében megindulhat.

Kaukázusi medvetalp

Elterjedése

A kaukázusi medvetalp Nyugat-Kaukázus szubalpesi zónájából származik. Dél-Oroszországban, Azerbajdzsánban és Grúziában őshonos. Dísznövényként került az európai botanikus kertekbe, 1817-ben (Anglia). A XIX. század közepétől Európa-szerte kedvelt kerti dísznövény volt, majd kivadult. Európa nyugati és északi részén a második világháború után fokozott terjedését figyelték meg. Európában Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Dániában, Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Izlandon, Lengyelországban, Lettországban, Luxemburgban, Magyarországon, Nagy-Britanniában, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Svájcban, Szlovákiában, Svédországban és Ukrajnában fordul elő inváziós növényfajként. Napjainkban leginkább Nagy-Britanniában, Dániában, Svédországban és Németországban okoz gondot tömeges jelenléte Elterjedt még Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában is.

Hazai előfordulása

Az FM Természetmegőrzési Főosztály 2015 májusban kezdeményezte a kaukázusi medvetalp és Sosnowsky-medvetalp inváziós növények minél pontosabb előfordulási adatainak összegyűjtését, az állományok folyamatos nyomon követését, az újabb területeken való felderítését, amit a megyei Kormányhivatal növényvédelmi szakhatóságának növényvédelmi herbológusai a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatósága koordinálásával azóta is folyamatosan végeznek. Jelenleg pedig a Kormányhivatalok Járási Hivatalának, illetékes szakhatóságának növényvédelmi herbológusai, növényvédelmi felügyelői, inváziós fajokért felelős szakügyintézői végzik ezt a feladatot.

A felmérés célja a kaukázusi medvetalp és a Sosnowsky-medvetalp korábban ismert előfordulási helyein (Dancza 2012), annak körzetében és új helyeken való felderítése, előfordulási adatok összegyűjtése.

A felderítések alapján legnagyobb egyedszámú előfordulása (több mint 3000 db) Vas megyében a Kozár-Borzó patak mentén Vép és Bozzai-Bárdos között található. Az Őrségi Nemzeti Park munkatársai megkezdték a populáció felszámolását (Ughy Péter).

Veszprém megyében a kaukázusi medvetalp kivadulását a Zirci Arborétum területéről az 1980-as években írták le. 2015-ös felderítés során már nem lehetett megtalálni, mivel a fertőzött területeket rendszeresen nagyon alacsonyan kaszálják. A város környékén természetes vegetációban való terjedéséről számoltak be (2012) a cseszneki Aranyos-patak mentén és a Cuha-völgyben. A Cuha-patak völgyében a rendszeres védekezés hatására jelentősen csökkent a kaukázusi medvetalp növények egyedszáma. Zirc belterületén díszkertben is találtak néhány kaukázusi medvetalp növényt (1. kép), amit megsemmisítettek (Doma Csaba).

1. kép Dísznövényként ültetett kaukázusi medvetalp tövek Zirc belterületén 2004-ben
(Fotó: Doma Csaba)

Pest megyében Pusztazámor környékén már az 1980-as évek közepén állományalkotóként leírták a Zámori-patak mentén. A növény a déli folyásirányban haladva több helyen megjelent (2. kép), míg a Zámori-patak mentén fölfelé az etyeki dombokig a korábbi előfordulási helyeken a folyamatos és eredményes védekezés hatására már nem találták meg. Vácrátóton, a Botanikus Kert keleti oldalán a kertből kivadult példányokat figyeltek meg (2012), amelyeket magérlelés előtt levágtak, megakadályozva a növények további terjedését (Grünwaldné Almási Andrea).

2. kép Kaukázusi medvetalp a Pusztazámori-patak mentén 2015-ben
(Fotó: Grünwaldné Almási Andrea)

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében irodalmi adatok szerint Rostallón és Málnás völgyben jelent meg, amelyek a Zempléni Tájvédelmi körzetben találhatók, a Kemence-patak völgyében. Az utóbbi évek felderítései során a kaukázusi medvetalp már nem volt megtalálható. Ennek valószínű oka, hogy a természetvédelmi őrök a fertőzött gócokat felszámolták (Balogh Zoltán).

Heves megyében a Mátrában, Mátraszentimre határában találták meg és Egerben (2014) egy kertben, amit megsemmisítettek (Kaptás Tibor).

Sosnowsky-medvetalp

Elterjedése

A Sosnowsky-medvetalpat 1944-ben írta le Manden, aki Dimitrij Ivanovics Szosznovszkij grúziai botanikusról nevezte el a fajt. Örményországban és Grúziában, Oroszországban, az észak-kaukázusi körzetben, Észak-Oszétiában, Ingusföldön, Csecsenföldön, Dagesztánban, Fekete-tenger partvidékén őshonos. Észak- és Közép-Oroszországban, Azerbajdzsánban, Észtországban, Fehéroroszországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában, Törökországban, Ukrajnában adventív.

Több más Heracleum fajjal együtt a 20. század közepén elsősorban a volt Szovjetunió országaiban, szarvasmarhák etetése céljából, mint ígéretes erjesztett szilázst, több kísérleti gazdaságban vizsgálták. A kísérletek 1946-ban kezdődtek Murmanszk régiójában. 1951-től megkezdték a mezőgazdasági termesztést. Ezután elindult a betelepítés a volt Szovjetunió tagállamainak kolhozaiba: Lettországba, Észtországba, Litvániába, Fehéroroszországba, Ukrajnába és az egykori NDK-ba is. Kárpátalján csak később, az 1970-80-as évekbe kezdték el a termesztését, de már ebben az időben megjelentek az első cikkek az általa okozott nehezen gyógyuló sebekről, valamint arról, hogy a növény befolyásolta a húsok és a tej ízét, így leálltak a termesztéséről.

Mivel a Sosnowsky-medvetalp ellenállóbb a hideggel szemben, mint a Heracleum nemzetség más fajai, gyorsan szaporodni kezdett a mai Északnyugat-Oroszország területén, majd a volt Szovjetunió azon tagállamaiban, utódállamaiban, ahová betelepítették.

Hazai előfordulásai

Hazánkba a faj az 1960-as évek elején takarmánykísérlet céljából került a Keszthelyi Agrártudományi Főiskolára. A kísérlet befejezése után a populációt nem semmisítették meg, így kivadult. Azóta az egykori kísérleti helyszín környékén terjedőben van (Novák Róbert, Kovács Attila, 3. kép).

3. kép Virágzó Sosnowsky-medvetalp egyedek, Keszthely, 2015
(Fotó: Novák Róbert)

Másik előfordulási területe a Felső-Tisza vidéke. Tiszabecs és Tiszacsécse között az ártéren az 1980-as években tűnt fel először. Ezek az állományok az ukrajnai és kárpátaljai termesztett állományok kivadult populációból származtak, amelyek a Tiszán árvizek idején érkeztek hozzánk, amikor a Tisza a medréből kilépett. Korábban a Tisza árterén, üde fűz-nyár ligeterdők szélein, tisztásain, utak mentén, magas kórósokban ezres nagyságrendű populációi fordultak elő. Állománya az utóbbi időszakban csökkent, mert azokban a telepített erdőkben, ahol megjelent, azóta a fák megnőttek és árnyékolják, amit nem kedvel. 2000-ben Tiszabecstől Milotáig összállománya már csak százas nagyságrendben mutatkozott és az utóbbi években tovább csökkent.

Az utóbbi 5 évben a Felső-Tiszán egyre több helyen megtelepedett. 2014-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vásárosnamény-Gergelyiugornyán a Tisza közvetlen szomszédságában az üdülőterületen jelent meg (4. kép).

4. kép Sosnowsky-medvetalp Vásárosnamény-Gergelyiugornya Tisza parti üdülő övezetében
(Fotó: Nagy Margit)

Ahol lehetett, a gyökereket is eltávolították 10 cm mélységben az újrahajtás megakadályozása céljából. A többi egyednél rendszeres kaszálással az egyedszám jelentősen csökkent. Ezt követően Tarpa (5. kép), majd Jánd határában, a Tisza árterén, a Tisza medréhez közel találtuk meg nagyobb egyedszámban.

5. kép Sosnowsky-medvetalp populáció Tarpa határában, a Tisza árterületén
(Fotó: Nagy Margit)

Egy egyed Turistvándiban az öreg malom előtt a Túr partján jelent meg, ami megsemmisítésre került, és a területet Polgármesteri Hivatal azóta figyelemmel kíséri. 2018-ban Tiszakóród határában a Túr híd és Újkóród tanya közötti útszakasz jobb és bal oldalán 1-2 km-es szakaszon kb. 60 egyedből álló állomány jelent meg. Az érintett útszakasz közvetlenül a Tisza holtága mellett halad.

Mándokon, egy portán szintén egyetlen egyedet találtunk, amelytől a Tisza 5-6 km-es távolságban található, ide valószínűleg a madarak közvetítésével kerülhetett. Mind a két helyszínen megsemmisítették a növényeket és szemmel tartják a területet.

Sajnos Kárpátalján nagyon nagy egyedszámmal van jelen lakott területeken, házak, lakótelepek, utak mellett. Balázs Beatrix (2014) „Heracleum sosnowskyi populációk előfordulása” című dolgozatában bemutatja, hogy Kárpátalján jelentős számú Heracleum sosnowskyi populációk találhatók: Ignéc, Lalovo-Sarkad, Bene, Tiszaújlak lakott területein, illetve annak közelében: 5-8 egyed/10m²_, de Ókemence, Szerednye, Munkács, Ungvár belterületén 15-20 egyed/m²! A szerző felmérését még tovább folytatja, mert feltételezi, hogy ennél sokkal több területet érintenek Ukrajnában a Heracleum sosnowskyi populációk.

A munkácsi várba tett látogatás alkalmával, saját tapasztalattal is rendelkezem, mely szerint a vár tövében, a házak kerítése mellett, az árokpartokon, vonalas létesítmények alatt nagy egyedszámmal van jelen.

A Kárpátaljai jelentős számú populációval magyarázható, hogy a Felső-Tiszán egyre újabb és újabb területeken jelent meg a növény. Mivel Kárpátalján csak részben vagy egyáltalán nem irtják a fajt, így a közeljövőben további intenzív terjedése várható, és áradások alkalmával, a Tisza közvetítésével sok termés eljuthat a Felső-Tiszai árterekre, később a Tisza alsó szakaszaira is, művelő eszközökkel pedig eljuthat ártereken kívüli területekre is.

Ökológiai igények

Mind a két medvetalp faj sok nedvességet igényel. Származási helyükön az éves átlagos csapadékmennyiség 1000 és 2000 mm közötti, a nyarak forrók, a telek igen hidegek.

Európában patakok, folyók mentén, utak mentén, tarvágásokon, degradált legelőkön jelennek meg, mert a magvak csírázásához optimális feltételeket ezeken a helyeken találják meg leginkább. Hazánkban előfordulási helyeik hasonlóak az európai előfordulási helyeikhez.

Magyarországon a más európai előfordulási helyeknél lényegesen kevesebb az éves átlagos csapadékmennyiség. Mindkét faj alkalmazkodott a helyi szűkebb csapadékviszonyokhoz, de megfigyeléseink szerint a Sosnowsky-medvetalp folyók (Tisza, Túr) a kaukázusi medvetalp patakok (Borzó-patak, Zámori-patak, Cuha-patak) közvetlen közelségében, ahol nedvesebbek a talajviszonyok, párásabb a levegő, ott szaporodik, érzi jól magát. Másik fontos környezeti feltétel a fény. Nem tűrik az árnyékolást, a fénynek kitett helyeket kedvelik, ott gyorsan szaporodnak. A félig árnyékos helyeken csak egy-egy egyed jelenik meg, kisebb termettel, kevesebb termést hozva.

Kártételük

Tájidegen fajként igen jelentős kompetitorok. Adott élőhelyen megtelepedve, rendkívül erős versenyképességük révén az őshonos fajokat kiszorítják. Nagyméretű leveleikkel az elözönlött termőhelyen árnyékolják a talajfelszínt. Veszélyeztetik a biodiverzitást. 

Természetvédelmi, gazdasági és humán-egészségügyi jelentőségük

Dekorációs értékükön kívül más gazdasági hasznuk nincs. Humán-egészségügyi és természetvédelmi szempontból egyaránt veszélyes inváziós növényfajok.

Az emberre azért veszélyes mindkét nagy termetű medvetalp faj, mert nagy mennyiségben tartalmaznak furanokumarinokat. Általában a termés, a levél és a gyökérzet tartalmazza, de képződhetnek a mirigyszőrökben is, a legnagyobb koncentrációban azonban a levelekben találhatóak. A furanokumarinok rákkeltők. Ezek a vegyületek a napfény hatására bomlanak, az emberi és az állati bőr felszínén fitofotodermatitiszt (bőrgyulladást) idéznek elő, a képződő bomlástermékek hatására a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 16-48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta. A felhólyagosodó bőrfelület akár több centiméteres is lehet, nehezen gyógyul, további bőrbetegségek kiindulási helye lehet. Szembe kerülve kötőhártya gyulladást, átmeneti vagy végleges vakságot okozhat. A levél egyszeri megérintése vagy a kifolyó nedvével való érintkezés is elegendő a tünetek kialakulásához.

A növény közelében csak teljesen zárt ruházatban és védőszemüvegben szabad dolgozni!

Ha a növény a bőrünkhöz ér, szappanos vízzel alaposan mossuk le az érintett területet, és forduljunk orvoshoz! A gyógyuláshoz a minél hamarabbi orvosi ellátás feltétlenül szükséges!

Németországban a kaukázusi medvetalp az elterjedt faj. Veszélyességét mutatja, hogy 2003-ban 16 ezer balesetet regisztráltak. 2008-ban az év mérgező növényének választották és évente kb. 15 millió eurót költenek e veszélyes jövevényfaj kordában tartására.

A kaukázusi medvetalpat az Európai és Földközi-tenger melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) 2012-es listájában a legjelentősebb gazdasági kárt okozó, nemzetközi szinten kiemelt, inváziós gyomnövények között tartja számon.

A Sosnowsky-medvetalp az EPPO A2-es károsító listáján szerepel. Az A2-es listán azok a kiemelt károsítók szerepelnek, amelyek az EPPO országainak területén már előfordulnak és veszélyességük miatt ellenük az EPPO növény-egészségügyi szabályozás bevezetését javasolja (2009).

Az emberi egészséget veszélyeztető fajok, így a medvetalp fajok elleni védekezésre a termelő, illetve a földhasználó kötelezett. Amennyiben a kötelezettek nem tesznek eleget védekezési kötelezettségüknek, az Élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény szerint hatósági eljárást kell megindítani. Amennyiben a veszélyes medvetalp belterületen található, az önkormányzathoz kell fordulni, külterület esetén pedig a megyei Kormányhivatal Járási Hivatalának növény- és talajvédelmi szakhatósága az illetékes. Amennyiben a védekezésre, mentesítésre kötelezésről hozott határozatban előírt határnapig sem mentesíti a termelő, illetve a földhasználó a területét, akkor közérdekű védekezés elrendelésére kerül sor, és növényvédelmi bírságot kell kiszabni.

Nem szabad elfelejteni, hogy a növény közelében csak teljesen zárt ruhában, védőszemüvegben, védőkesztyűben szabad dolgozni!

2015 januárjától hatályos az Európai Uniós parlamenti és tanácsi rendelet (1143/2014/ EU), amely az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről fogalmaz meg rendelkezéseket. Az Európai Uniós rendelet alapján a tagországok képviselőiből álló inváziós fajok elleni védelemért felelős bizottság december 4-én elfogadta azt a növény- és állatfajlistát, mely az Unió számára veszélyt jelentő inváziós idegenhonos fajok jegyzékét alkotja. A jegyzéket először a Bizottság (EU) 2016/1141 végrehajtási rendeletében tették hivatalosan közzé, s azóta egyszer az (EU) 2017/1263 sz. végrehajtási rendeletével már módosították, ill. naprakésszé tették.

Az inváziós fajok jegyzékében jelenleg a hazánkban előforduló mindkét nagy termetű inváziós medvetalp faj, a Sosnowsky-medvetalp és a kaukázusi medvetalp is szerepel. A jegyzékben felsorolják még a szintén nagy termetű perzsa medvetalpat is (Heracleum persicum), amely szerencsére nálunk még nem jelent meg. A jegyzékben szereplő 12 szárazföldi lágyszárú növény közül 3 faj a Heracleum nemzetségbe tartozik, ami jól mutatja a medvetalp fajok kiemelt invazív voltát és veszélyességét.

Védekezés

Lakott területen megjelent 1-2 egyed esetén a vastag áttelelő karógyökér 8-12 cm mélységben történő átvágása végleges megoldást jelenthet, így a tövek ugyanis elpusztíthatók. A vastag fásodott gyökereket, azonban nehéz elvágni. Biztosabb megoldást ad – ha lehetséges – a gyökér kiásása. Interneten javasolt módszer, hogy egy nagy, nehéz kőlapot helyezünk a gyökér fölé és az két éven belül elpusztul. Tapasztalataink szerint a magszár talajszinten való levágása után méretes (legalább 30 cm-es) kőlap szükséges, mert ennél kisebb alól „kibújik”.

A rendszeres vágással a gyökerekben tárolt tápanyagkészlet kimeríthető, ami a növény pusztulásához vezet. Az egyszeri kaszálás hatékonysága nem megfelelő, ezt követően két héten belül újabb levelek hajtanak, regenerálódnak (6. kép), valamint újabb ernyővirágzat alakul ki.

6. kép Kaszálás után újrahajtott kaukázusi medvetalp növények Vépen
(Fotó: Ughy Péter)

A virágzást és termésérlelést megelőzően végzett rendszeres kaszálásokkal (évente legalább 3-4 kaszálás) meg lehet akadályozni, hogy virágot és termést hozzon. Így az életképes termések lassan kiürülnek a talajból. A magvak azonban hét, de egyes források szerint akár 15 évig is csíraképesek maradnak, ezért a területet még sokáig rendszeresen ellenőrizni kell. A legeltetéssel hasonló eredmény érhető el, bár hazánkban előfordulási helyein a legeltetés nem gyakori.

Leghatékonyabb védekezési mód a kémiai védekezés, amelyre a glifozát hatóanyagú készítmények, illetve glifozátos kombinációk a legalkalmasabbak. Ezt a védekezési módot lakott területeken kívül javasoljuk.

A permetezés történhet teljes felületre, illetve a célfelületre, vagyis a medvetalp növényre. Teljes felület permetezés esetén is csak az elözönlött területet kezeljük.

Leghatásosabb megoldás a medvetalp egyedek kenő szerkezettel, glifozáttal átitatott kanóccal való „kenése”. Ekkor glifozát hatóanyagú készítmény és víz 1:2 arányú oldatát használjuk. Amennyiben nem áll rendelkezésünkre ilyen szerkezet, ugyanez elvégezhető egy rúdra rárögzített széles ecsettel is. Ezekben az esetekben a gyomirtó szert csak a kiirtandó medvetalpra juttatjuk. Újabb lehetőség a medvetalp fajok irtására a morfológiai sajátosságokat kihasználva a glifozát szár- és levélüregbe való juttatása. A növény szárát, vagy ahol még nincs szár, ott a levelek nyelét talajfelszín fölött kb. 15 cm-re le kell vágni és a glifozátot fecskendővel a szár vagy a levélnyél üregébe kell önteni (7. kép).

7. kép Glifozát szárüregbe öntése
(Fotó: Nagy Margit)

A fiatalabb levélnyelek még nem üregesek, így csak az idősebb levelek üregébe tudjuk ezt beleönteni. Egy növénybe egyszeri kb. 20 ml glifozát hatóanyagú készítmény szár- vagy levélüregbe juttatása a növény pusztulásához vezet.

A teljes felületre történő permetezés abban az esetben indokolt, ha a medvetalp fajok nagy egyedszámmal vannak jelen. Vizsgálataink szerint a glifozát az engedélyezett legnagyobb dózisban alkalmazva, önmagában is elfogadható eredményt adott. A 2,4-D dimetilamin só + glifozát (Kyleo) jó hatékonysággal, a glifozát (Glyfos 6,0 l/ha) + flazaszulfuron (Chikara 150 g/ha) + Typo 2,0 l/ha-os kezelés (8. kép) nagyon jól irtotta a Sosnowsky-medvetalpat.

8. kép A glifozát (Glyfos 6,0 l/ha) + flazaszulfuron (Chikara 150 g/ha) + Typo 2,0 l/ha-os kezelés hatékonysága
(Fotó: Nagy Margit)

A kísérletben szereplő gyomirtó szerek közül az utóbbi kombináció gátolta meg legjobban a növények újrahajtását. A vizsgált herbicidek a Sosnowsky-medvetalp 30-40 cm-es nagyságánál kijuttatva voltak a leghatékonyabbak. Mivel a két faj között genetikailag, morfológiában nagyon sok a hasonlóság, így feltételezhetően a gyomirtó szerekkel szembeni érzékenységben sincs különbség.

Hazánkban mindkét nagytermetű inváziós medvetalp faj előfordulása még szórványos, de az utóbbi időben a populációk terjedése volt megfigyelhető. A Sosnowsky-medvetalppal erősen fertőzött kárpátaljai, ukrajnai területek folyamatos „magutánpótlást” biztosítanak, így újabb és újabb területeken való megjelenése prognosztizálható a Tisza árterén.

A Sosnowsky-medvetalp és a kaukázusi medvetalp humán-egészségügyi és természetvédelmi szempontból veszélyes inváziós növényfajok, ezért mindkét faj esetében megjelenésükkor el kell kezdeni az ellenük való védekezést, a már meglévő populációkat fel kell számolni.

Megnehezíti a védekezést a Sosnowsky-medvetalp estében a Felső-Tisza ártereinek és a kaukázusi medvetalp esetében a patakok mentének sűrű, sokszor áthatolhatatlan növényzete. Lakott területeken különösen „nem kívánatos vendég”. Ha megjelenik, azonnali megsemmisítése, a populáció mielőbbi felszámolása indokolt.

Ha újabb területeken tapasztalják jelenlétét, kérjük, jelentsék be az illetékes hatóság részére.

Irodalom

• Dancza I. (2012): Kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum SOMM. et LEV.), Sosnowsky-medvetalp (Heracleum sosnowskyi MANDEN.). – In: Csiszár Á. (szerk.): Inváziós növényfajok Magyarországon. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, pp. 176-181.
• Király G. (szerk.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, p. 318.
• Solymosi P. (2014): Veszélyes allergén növényfaj a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum Somm. et Lev.). Növényvédelem 50 (3): 128-129.