Általában késő tavasszal, nyár elején tűnik fel nagyon sok növénytermesztő gazdálkodónak, hogy a széles sortávú, korábbi néven kapás kultúrák kelése hiányos, foltos és a növények növekedése is meglehetősen gyatra. Szélsőséges esetekben hatalmas területeken nem kel ki a növényzet.
Tapasztalt növénytermesztők ilyenkor már tudják, hogy valamely talajlakó károsító, az esetek 99%-ában drótférgek kártétele sújtja a területet.
A drótférgek a pattanóbogarak (Elateridae) családjának lárvái. E rovarcsalád viszonylag nagy létszámú: hazánkban több, mint 150 fajuk ismert. Ugyanakkor e fajok csak kis hányada, 18 az, amely kártevőként eddig ismertté vált. Sok, főképp nagytestű, gyakorta az Elater, illetve az Athous nemzetségbe tartozó faj rendkívül hosszú, akár 4-6 éves lárvakori fejlődését kizárólag fák korhadékában képes véghezvinni. E fajok, mint pl. hazánk legnagyobb pattanóbogara, a több, mint 4 cm nagyságot is elérő Athous rufus ritkák és szinte kivétel nélkül védelem alatt állnak.
A pattanóbogár fajok lárváinak csak egy része ilyen obligát szaprofág. Döntő hányaduk, így a szántóföldi növénytermelést súlyosan veszélyeztető Agriotes, Melanotus, Athous nemzetség fajai csak fiatal, első stádiumú lárva állapotukban folytatnak szaprofág életmódot. Ilyenkor gyakorlatilag mindegyikük a talajban található, a lebomlás különböző fázisaiban lévő szerves anyagot fogyaszt. Étlapjukon a már humusszá alakult szerves anyagtól kezdve a talajba juttatott és bomlásnak indult növényi maradványokig szinte minden előfordul. Ebben a fázisban még egyik faj lárvái sem okoznak károkat.
A második lárvastádiumtól a szántóföldeken élő pattanóbogár lárvák egyre inkább áttérnek a fitofág életmódra. E tekintetben meglehetősen polifágok, az általánosan mérgező növények kivételével, mint pl. a selyemkóró (Asclepias syriaca) szinte minden, a területen élő növényfajt megtámadnak. E tevékenységük során a talajban levő növényi szekrétumok, gyökérváladékok, illetve a szén-dioxid-tartalom segítik őket a táplálékul szolgáló növényi szervek megtalálásában.
Néhány faj, mint pl. az Athous nemzetség egyes fajai még kifejlett, utolsó stádiumú lárva állapotukban is fogyasztanak korhadó, lebomlott növényi anyagokat, sőt fakultatív ragadozóként is képesek viselkedni. Ez a pantofág táplálkozási forma nagy mértékben hozzájárul ezen fajok széles körű elterjedéséhez.
A pattanóbogarak imágói általában tavasz végétől nyár közepéig rajzanak. Jól repülnek, szívesen látogatják a nagyüzemi táblák ruderális szegélyében élő ernyős- és fészkesvirágzatú növényeket. Petéiket növényzettel borított, árnyékolt, nedves talajba rakják. Ez az első nyár meglehetősen nagy hatással van a lárvák életére. Ha kellően nedves körülmények állnak rendelkezésükre, vagyis olyan nyarakon, amikor az árvakelések növekedése többé-kevésbé zavartalan, a kikelt fiatal lárvákból kevés pusztul el. Ekkor a kártevő populáció növekszik és a károsító fajok arányától függően a következő 1-3 évben nagyobb kártétellel lehet számolni. Száraz, aszályos nyarakon ugyanakkor a lerakott petékből kikelő fiatal lárvák nagy hányada pusztul el.
Joggal merülhet fel több olvasóban is a kérdés: Miért növekszik évek óta a drótféreg kártétellel sújtott táblák száma, ha nyaraink egyre forróbbak és szárazabbak? A kérdésre két, egymást kiegészítő válasz adható.
Elsősorban hiába lesznek egyre forróbbak a nyarak hazánkban, ha nyáron elegendő csapadék hull ahhoz, hogy az árvakeléseket, a kezeletlen tarlók, ugarok gyomflóráját életben tartsa. A növények árnyékoló hatása révén peterakó helyre lelnek az imágók, a növények gyökérzete pedig a legfiatalabb kort túlélt lárvák számára biztosít táplálékot.
Másodsorban a nagyüzemi növényvédelmi gyakorlatban az utóbbi évtizedekben szinte folyamatosan bekövetkezett technológiai változások hatása sokkal nagyobb, mint a klíma melegedéséé és ellentétes hatású azzal. A kb. 30 éve még bevett gyakorlatnak számító talajfertőtlenítés jelentősen visszaszorult. A jelen évtizedben hozott újabb intézkedések, a neonikotinoid hatóanyagú csávázószerek használatának drasztikus korlátozása újabb, hatékony eszközzel csökkentette a növénytermesztő gazdák mozgásterét.
Legnagyobb problémának ugyanakkor az tűnik, hogy nagyon sok gazdálkodó elfeledkezett arról, hogy megismerje azt, hogy milyen károsítóból mennyi van az adott táblák talajában. A drótférgek a kapás kultúrákkal bevetni tervezett területeken viszonylag könnyen, kellő pontossággal csapdázhatóak. A talaj fertőzöttségének ismeretében már könnyen lehet felelős döntést hozni az esetleges talajfertőtlenítés elvégzéséről.
Jelen időszakban, amikor már a drótférgek károsítása javában tart, nem igazán áll rendelkezésre semmilyen hatékony védekezési megoldás a drótféreg probléma leküzdésére. A károsodott táblák, táblarészek most világosan mutatják azt, amelyet pár hónappal korábban egy csapdázással is fel lehetett volna deríteni: merre, melyik táblán található olyan kártevő populáció, amely jelenlétével akkora kárt okozhat, hogy annak elhárítása szükségessé tehet egy drágább inszekticides csávázást, vagy talajfertőtlenítést.
A növényvédelmi előrejelzés ebben az esetben olyan információval tud szolgálni, amely több milliós, az adott gazdálkodási év eredményét súlyosan veszélyeztető kártól segíthet megóvni a gazdálkodót.