Kertészeti károsítók előrejelzése (10.) – A szőlőperonoszpóra betegségének előrejelzése

A szőlőbetegségek veszélyességi ranglétráján a szőlőperonoszpóra nem csak hazánkban nyert dobogós helyezést, hanem világszinten is. A rettegett kórokozó évről évre állandó problémát jelent a szőlőkultúráinkban és a kártétele gyakran a szőlőlisztharmat betegségével kiegészülve különösen veszélyes, akár járványszerű lehet. A szőlőtermesztőknek különösen nagy figyelmet kell szentelniük a korai tünetek felismerésére és a védekezés pontos időzítésére. Szerencsére a szőlőperonoszpóra ellen már léteznek olyan növényvédelmi előrejelző modellek, amelyek jelentősen megkönnyítik a termesztők növényvédelemmel kapcsolatos döntéseit. Bár ezek a modellek nem jelentenek teljes védelmet az ültetvény egészségét illtetően, de ezek használatával jelentősen mérsékelni lehet a növény-egészségügyi kockázat.

A kórokozó és a betegség általános bemutatása

A szőlőperonoszpóra betegséget először 1837-ben Észak-Amerikában írták le, ahonnan szőlővesszők közé keveredett fertőzött levelekkel került be Európába. A betegséget először Franciaországban észlelték 1878-ban. A franciaországi felbukkanását követően két évvel az akkor még a hazánk területéhez tartozó Meggyesen (mára: Szerbia, Vajdaság) észlelték a megjelenését. Akkoriban elsősorban a filoxéra által sanyargatott, alaposan legyengült szőlőültetvényekben tudott rohamosan terjedni. Az 1890-92 között pusztító súlyos peronoszpóra járvány következtében a bortermés a negyedére csökkent. Kórokozója a Plasmopara viticola (Berk. & M.A. Curtis) Berl. & De Toni oospórás gomba.

A betegség súlyos tüneteket okoz a leveleken és a fürtön egyaránt. A fiatal levelek színén tavasszal kör alakú sárgászöld foltok jelennek meg, amiket a fény felé tartva olajfoltszerűnek tűnnek. A levél fonákán, a foltok átellenes oldalán, fehéres színű sporangiumtartó gyep jelenik meg, mely a kórokozó ivartalan képlete (1. kép).

1. kép A szőlőperonoszpóra betegség tünetei a levélen

A foltok helyén a levél idővel megbarnul és elszárad. A levelek a vegetáció második felében is fogékonyak a fertőződésre, bár ebben az időszakban a fertőzés tünetei eltérő képet mutatnak. Ekkor ugyanis a foltok lényegesen kisebbek, erek által határoltak, szegletesen elhalók és a fonákon képződő sporangiumtartó gyep is ritkásabb. Súlyos károsodás esetén a fertőzött szövetekkel rendelkező beteg levelek lehullnak. A betegség megjelenése a virágzaton, illetve a borsó nagyságú terméseken is nagyon hasonló egymáshoz. Ebben a stádiumban a betegségre utaló tipikus tünet a virágokon, illetve a termés felületén megjelenő dús fehér sporangiumtartó gyep. A fertőzött növényi részek, azaz a fürtkocsány és a bogyók, később teljesen elszáradnak. A fürtzáródás után a bogyók már csak egyedileg betegszenek meg a fürtben úgy, hogy a kocsánykorona felől töppedni kezdenek a fertőzött bogyók, ezek barna vagy lilásbarna színűvé válva idővel elszáradnak (2. kép). Ebben a fenológiai stádiumban bogyók felületén általában már nem fejlődik ki a sporangiumtartó gyep.

2. kép A szőlőperonoszpóra betegség károsítása a fürtön

A szőlőperonoszpóra legjelentősebb fertőzési forrása a talajon áttelelő beteg levelek szövetében képződött ivaros oospórák. Az oospórák a tartós hideget jól tűrik és akár –15 és –20 °C hőmérséklet között sem károsodnak. Az oospórák tavasszal 10–13 °C napi átlaghőmérsékleten indulnak fejlődésnek, de csak akkor, ha rövid időn belül lehulló legalább 10 mm mennyiségű csapadék éri őket. A fertőzés létrejöttéhez ez a környezeti tényező, a hőmérséklet mellett, a másik szükséges feltétel. Kedvező környezeti tényezők esetén az oospórák csírzását követően makrosporangiumokat képeznek, amelyekben akár 35–40 sporangiospóra is kifejlődhet. A sporangiospóráknak mind a kifejlődéséhez, mind pedig a növény levelébe történő behatolásához szükséges egy rövid ideig tartó (pár óra), kevés (3–5 mm) csapadék, amitől nedves lesz a növény felszíne. A csapadék mellett bőven elegendő lehet számukra az éjjelente kialakuló harmatképződésből adódó nedvesség is. Az esőnek szállító szerepe is van. Ugyanis az oospórák az esőcseppekkel a talaj felszínéhez közeli levelekre csapódnak fel, majd a nedves levélfelszínen a rajzó sporangiospórák levél szövetébe hatolnak. A fertőzést követően a fertőzött levélen az inkubációs idő hosszától függően 4–13 nap alatt kifejlődnek a korábban már említett olajfoltszerű tünetek. A lappangási idő, azaz a sporangiospórával történő fertőzéstől az olajfoltok megjelenéséig eltelő időszak, elsősorban a léghőmérséklet függvénye, aminek a kapcsolatát Istvánffy és Pálinkás (1913) vizsgálta. Az első foltok megjelenése után 1–2 nap múlva a levél fonákán a sztómákon keresztül fehér sporangiumtartók törnek a felszínre. Érdekes módon, a vegetáció második felében fertőződött idősebb leveleknél oospórák csak a levelek szegletes foltjaiban képződnek. A szőlőperonoszpóra járványveszély akkor alakul ki, ha esős május–júniust hűvös, borult, gyakori esőzésekkel teli nyár követi.

Növényvédelmi előrejelzése

A szőlőperonoszpóra elsődleges fertőzéseinek megjelenést becslő előrejelző modell számára az alábbi klimatikus paraméterekre van szükség: a léghőmérsékletre, relatív páratartalomra, a lehulló csapadék mennyiségére és a levélfelület-nedvesség időtartamára. A fertőzés létrejöttéhez fontos követelmény, hogy legalább 8 mm csapadék hulljon le és a hőmérséklet stabilan 10 °C felett legyen. A modell indulását (biofix) a szőlő fenológiai fázisához igazítva akkor kezdjük, amikor a szőlő új hajtásai elérik a 10 cm-es hajtáshosszt. Ebben a stádiumban már alkalmasak a szőlő szövetei a szőlőperonoszpóra fertőződésére. A modern dinamikus fertőzési modellek kidolgozását az olyan megfigyeléseken alapuló munkákra támaszkodva alkották meg, mint a Goidanich és munkatársainak 1964-es munkája vagy a Blaeser és Weltzien 1979-ben kiadott tanulmánya. Ezek a korai tanulmányok jó kiindulási alapot nyújtanak a modern számítógépek számítási kapacitását igénybe vevő modellek kidolgozásához és futtatásához. Ezekkel az informatikai eszközökkel már elérhetjük azt, hogy a modell a folyamatosan beérkező klimatikus adatok alapján akár minden órában újraszámolja a fertőzés bekövetkezésének valószínűségét.

A modell számítási algoritmusa röviden az alábbiak szerint működik. Első lépésként a modell ellenőrzi a fertőzés bekövetkezéséhez szükséges környezeti feltételek teljesülését, amely során mindig az elmúlt 48 óra klimatikus eseményeire támaszkodik. Például a 10 °C feletti és a 23,5 °C alatti hőmérsékleti tartományokat veszi figyelembe és egyúttal súlyoz a relatív páratartalom nagyságával is. Ezt követően a modell kiszámolja a levélfelület-nedvesség időtartamát és annak mértékét, hogy a nedves közeg elegendő ideig állt-e rendelkezésre ahhoz, hogy a spórák a levél szövetbe be tudjanak jutni. Ellenkező esetben a spórák elpusztulnak, és a fertőződés elmarad. Ha ezek a feltételek teljesültek, akkor a modell úgy számol tovább, hogy a fertőzés létrejön, a kórokozó inkubálódása után sporulál. Ekkor, ha a klimatikus adatok kedvezőek, újabb fertőződési ciklus következhet be és a ciklus elölről kezdődik. Ha ez nem következik be, akkor a spórák csökkent életképessége és/vagy pusztulása miatt az újabb fertőződések elmaradnak és a kórokozó terjedése megáll.

A Szent István Egyetem kutatóiként egy pályázat kapcsán egy olyan előrejelző rendszer kifejlesztésén dolgozunk, amely képes lesz a 21. századi, modern növényvédelmi elvárásoknak megfelelni (további információ: https://www.macrofarm.net).

Fotó: Török Gabriella

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Blaeser M., Weltzien H.C., 1979: Epidemiologische Studien an Plasmopara viticola zur Verbesserung der Spritzterminbestimmung. Journal of Plant Disease and Protection 86: 489-98.
• Goidanich, G. (1964): Manuale di Patologia Vegetale. p. 333. Edizioni agricole Bologna, Italy
• Istvánffy Gy., Pálinkás Gy. (1913): Études sur le Mildion de la vigne. Budapest, Hornyánszky. 122 l. 1 t. (Klny. a Szőlőszeti Kísérleti. Állomás évkönyvéből)
• Rosa, M., Genesio, R., Gozzini, B., Maracchi, G., & Orlandini, S. (1993): PLASMO: a computer program for grapevine downy mildew development forecasting. Computers And Electronics in Agriculture, 9(3), 205-215.

Ádám János
SZIE Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest
Dr. Markó Gábor
ELTE Természettudományi Kar, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest
SZIE Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest