Kertészeti károsítók előrejelzése – A szőlőlisztharmat betegségének előrejelzése

Járványszerű fellépése esetén akár a teljes lombvesztés és fürtkár is bekövetkezhet. Fontos kiemelni, hogy ezen betegség kártétele miatt rendszeres növényvédelem nélkül ma már nem képzelhető el gazdaságos és biztonságos szőlőtermesztés. A szőlőlisztharmat ellen használható hatóanyagok csak kis mértékben fednek át a szőlőperonoszpóráéval, így a két jelentős szőlőbetegség pontos diagnózisának ismerete és a szerek alkalmazásának megfelelő időzítése elengedhetetlen a hatékony védekezés szempontjából.

Szőlőlisztharmat bemutatása

A lisztharmat első európai felbukkanását 1847-ben Angliában figyelték meg. A fertőzött szaporítóanyag bejutásával az egész kontinenst, szinte pár év leforgása alatt meghódította. Hazánkban a betegséget először az 1800-as évek közepén jelentették, de jelentősebb károkat csak a századforduló vége felé jegyeztek fel. A szőlőlisztharmat kórokozója az Erysiphe necator Schwein. kazmotéciumos gomba.

A betegség tünetei a szőlő valamennyi zöld részén megfigyelhető, de szervenként kicsit eltérő kárképet mutatnak. A leveleken a legelső tünetek a fonákon jelennek meg, vékony fehéres színű micélium bevonat formájában. Ebben a korai stádiumban a laikusok könnyen összetéveszthetik a peronoszpóra tüneteivel. Később a fonákon lévő tünetek eltűnnek, és helyettük a levelek színén sárgászöld elszíneződésű foltok képződnek, aminek a felületén kialakul a leheletfinom micélium bevonat. Néhány szőlő fajtánál ez a kezdeti folt elhalhat és a levél szövete a fertőzött részeken elpusztul és elszárad. A betegség előrehaladtával egyre erőteljesebb szürkésfehér micéliumbevonat fejlődik, és a leveleken megjelennek apró fekete pontok formájában a gomba ivaros képletei, a kazmotéciumok. A fertőzés súlyosbodásával a fertőzött levelek fokozatosan elhalnak, elszáradnak és végül lehullnak. A hajtáson a rügyfakadást követően szabad szemmel alig észrevehető lisztes bevonat jelenik meg. Később az idősebb hajtásokon már jól látható a pókhálószerű, szürkésfehér micélium bevonat, amely alatt a bőrszövet hálózatosan vagy foltszerűen megbarnul, majd elfeketedik. A betegség a fürtön okozza a legnagyobb kárt, főleg azért, mert a tünetek a virágzástól egészen a szüretig bármikor megjelenhetnek és veszélyeztethetik a termést. A fürt fertőződésekor a betegség lefolyása úgy megy végbe, hogy az éretlen, de már fertőzött bogyókon fehér micélium bevonat képződhet, aminek hatására a bogyók felületén barna színű parásodás indul meg (1. kép). Ez komoly probléma, mert bár az elhaló bogyóhéj elveszti rugalmasságát, alatta nem áll meg a bogyó növekedése, így a fejlődő bogyó könnyen felszakítja a héjat és az felreped. Így alakul ki az ún. sérves bogyó tünete. Az elfásodott, de még fiatal vesszőkön barnásvörös, összefüggő vagy hálózatos elszíneződések jelzik az előző évi fertőzést, illetve annak mértékét.

1. kép Erysiphe necator
(Fotó: Sipos Nóra)

A lisztharmat kórokozója ivaros és ivartalan formában is át tud telelni. Az ivartalan alak micélium formájában a rügyekbe húzódik ősszel. A rügyben a gomba micéliuma csak a tartósan –15 °C alatti hőmérsékleten károsodik. A beteg rügyekből a tavasszal fejlődő hajtások felületére nő a gomba, amiken később tömegesen képződnek majd az ivartalan spórák, a konídiumok. Az áttelelés ivaros formája esetén a gomba kazmotéciumai az idősebb fás részek felületén telelnek át. A kazmotéciumokkal történő áttelelés növényvédelmi szempontból változó jelentőségű, mert évente nagyon eltérő mennyiségben képződnek, és gyakran nem is fertőzőképesek. A fertőzőképes kazmotéciumokban tavasszal érett aszkospórák fejlődnek ki, amik a fiatal leveleket fogják fertőzni. A kórokozó a vegetáció során a levegőben, a szél segítségével terjed. A konídiumok csírázására a 15–27 °C hőmérséklet és 90% relatív páratartalom a legkedvezőbb. Ilyen körülmények között akár néhány óra alatt kicsíráznak és kifejlődnek, amelyekről 5–6 nap múlva már akár újabb konídiumláncok fejlődhetnek. Járványok keletkezéséhez a párás meleg időjárás a kedvező, azonban a betegség kifejlődéséhez a tartósan esős időjárás kedvezőtlen.

Növényvédelmi előrejelzése (Kaliforniai-modell)

A szőlőlisztharmat fertőzésének előrejelzése során ennél a modellnél valójában nem a kórokozó fertőzését monitorozzuk, és az alapján hozunk döntéseket, hanem azokat a klimatikus tényezőket értékeljük, amik valószínűsítik a fertőzés létrejöttét, annak kockázatát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy esetleges riasztás során a fertőzés mindenképpen létre is jön (pl. inokulum forrás hiánya), de mindenképpen számolni kell egy esetleges megjelenésre. Az általunk bemutatott modell segítségével két fontos kérdésre kaphatunk választ: 1) a vegetációs időben mikor kell először védekezni, illetve 2) mennyi idő múlva kell a kezelést megismételni. Az első kérdés esetében vegetációs szintű kérdésekre kapunk választ. Például egy korai tavaszi felmelegedés előbbre hozhatja a fertőzést, ami akár több hetes különbséget is okozhat az egyes években. Ezzel szemben a második kérdés már egy-egy védekezési intervallumon belüli környezeti hatásokra ad dinamikus választ, ami csak pár napos különbséget jelenthet. Ha adott évben a környezeti tényezők például gátolják a lisztharmat fertőzés kialakulását, akkor a soron következő védekezés idejét jobban kitolhatjuk, így indokolt lehet a védekezési fordulót a fertőzés kockázati szintjének mértékétől függően megnövelnünk.

A szőlőlisztharmat kórokozójának megjelenését elsődlegesen a hőmérséklet befolyásolja. Így a kórokozó megjelenésének leginkább a 21 és 32 °C közötti hőmérsékleti tartomány kedvez, főleg akkor, ha huzamosabb ideig van kitéve a kórokozó ennek a hőmérsékleti hatásnak (1. ábra).

1. ábra Meteorológiai adatok, melyek meghatározzák a fertőzési kockázatot
Jelmagyarázat: fekete vonal: óránkénti középhőmérséklet (°C), kék pont: levélfelületi-nedvesség napi összege (órák száma/nap), narancssárga pont: kedvező (küszöbérték feletti) hőmérsékletű időszak napi összege (órák száma/nap), piros vízszintes vonal: szőlőlisztharmat felső fejlődési küszöbhőmérséklete (32 °C), zöld vízszintes vonal: szőlőlisztharmat alsó fejlődési küszöbhőmérséklete (21 °C), kék szaggatott vízszintes vonal: levélfelület-nedvesség fejlődési küszöb ideje (8 óra), narancssárga szaggatott vízszintes vonal: hőmérséklet fejlődési küszöb ideje (6 óra).

A kórokozó megjelenésének szempontjából fontos kiemelni még a nedvességgel kapcsolatos paramétereket is, mint például a levegő páratartalmát vagy a lehullott csapadék mennyiségét, amit a modell figyelembe is vesz. Ezek a klimatikus paraméterek ugyanis kedveznek egy hiperparazita gomba (Ampelomyces quisqualis) előretörésének, ami visszaszorítja a lisztharmat növekedését. A modellben számolt fertőzés kockázati szintjét a levegő hőmérséklete és a levélfelület nedvességének időtartama alapján határozza meg.

A modellszámítás egy pontszámítási rendszeren alapszik, amely egy teljes napot (órás adatok alapján) pontoz attól függően, hogy a hőmérséklet és a levélfelület nedvesség időtartama mennyire voltak ideálisak a fertőzés kialakulásához. A fertőzés kockázatát egy 0 és 100 pont közötti skálán helyezi el. A napok pontszámítása az alábbi feltételrendszer szerint történik: Az adott nap kockázati szintjének kiszámításához hozzászámítjuk az adott napi pontértéket. Ha egy nap a hőmérséklet legalább 6 órán keresztül a kórokozó számára optimális tartományban van, akkor +20 pontot számítunk, ellenkező esetben –10 pontot. Szintén –10 pontot kap az a nap, ha a levélfelület legalább 8 órán keresztül nedves (mivel ez kedvez a hiperparazita gombának), ellenkező esetben az adott nap nem kap külön pontot. Az első védekezést arra a napra kell időzíteni, amikor a kockázati szint először eléri vagy meghaladja a 60 pontot.

Ezután a soron következő védekezési intervallum hosszának kiszámolására használhatjuk fel a modellt (2. ábra).

2. ábra A kockázati szint alakulása az 1. ábra szerinti meteorológiai események függvényében, valamint a permetezésre javasolt dátumok a kockázat függvényében. – A zöld vízszintes vonal jelzi az első riasztás kockázati szintjét.

A védekezési intervallum ugyanis dinamikusan, akár napról napra is változhat az adott nap időjárási körülményeitől függően, követve ezzel a kórokozó fejlődésére kedvező vagy kedvezőtlen körülmények alakulását. Három eset lehetséges: 1.) ha a modell 20-60 pont között áll, akkor a permetezési intervallum nem változik. Így a készítmény által meghatározott védekezési intervallum átlagát kell követni. 2.) ha a napi kockázati szint kevesebb, mint 20 pontra esik vissza, azaz a fertőzés bekövetkezéséhez nem ideálisak a körülmények, akkor a soron következő permetezési intervallumot egy nappal növeljük. Ha a 3.) ha a napi számolt kockázati szint meghaladja a 60 pontot. Ez utóbbi azt jelzi számunkra, hogy a fertőzésre ideálisak a körülmények, így a permetezési intervallumot le kell rövidíteni egy nappal.

*

A Szent István Egyetem kutatóiként egy pályázat kapcsán egy olyan előrejelző rendszer kifejlesztésén dolgozunk, amely képes lesz a 21. századi, modern növényvédelmi elvárásoknak megfelelni (további információ: https://farm.sensomedia.hu; www.macrofarm.net).

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Thomas, C. S., Gubler, W. D., and Leavitt, G. (1994): Field testing of a powdery mildew disease forecast model on grapes in California. Phytopathology 84:1070
• Füzi, I. (1994): A szerkombinációk és az időzítés jelentősége a szőlő lisztharmat szisztemikus blokkolásában. Integrált termesztés a kertészetben, 15, 20-26.
• Kaptás, T. és Makó, Sz. (1993): Gondolatok a szőlő lisztharmat elleni védekezés hatékonyságának megjavításához. Agrofórum, 4(3), 10-13.

Ádám János
SZIE Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest
Dr. Markó Gábor
ELTE Természettudományi Kar, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest
SZIE Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest