A kukorica gombás betegségei és ellenük való védekezés

Az FM adatai szerint 2017-ben a gazdák közel azonos területen vetettek kukoricát, azonban az előzetes adatok szerint az idei év kukoricatermése 25-30%-kal marad el a tavalyitól. A hektáronkénti termésmennyiség 2-8 tonna között változik térségenként, országosan 6,0-6,5 t közötti átlaggal számolhatunk. Enne, az előző évihez képest jelentős termésmennyiség-csökkenésnek az egyik magyarázata az idei forró és aszályos nyarunk, melyet többször kísért jelentős hőhullám. Ez azzal járt, hogy az országban több mint 4000 hektáron kellett a takarmánykukoricát silózni termékenyülési problémák miatt. Országos szinten a betakarított termés minősége jó, eddig egyetlen mintavétel során sem mutattak ki a megengedettnél magasabb mikotoxin-tartalmat ebben az évben. A hazai piacra szánt kukoricánál a deoxinivalenol (DON), és az aflatoxin mennyiségét kell tanúsítvánnyal igazolni, míg az exportra szánt tételeknél akár 4-5 féle toxinra is kérhetnek vizsgálatot.

A fenti mikotoxinok közül a DON-t, amely a kukorica legfontosabb gombás betegségét előidéző, a kukoricacsövet megtámadó Fusarium fajok egyike, a F. graminearum termeli. Ezeknek a másodlagos anyagcseretermékeknek következményeként csökken a takarmány tápértéke és az állati szervezetbe bekerülve, az emésztőszervrendszeren keresztül felszívódva, a szövetekben akkumulálódva súlyos emésztő- és ivarszervi elváltozásokat okoznak, továbbá rákkeltő hatásuk is bizonyított. Számolnunk kell közvetett hatásukkal is, hiszen az állatok egészségét rontva, a mikotoxinokkal szennyezett állati termékeket fogyasztó ember számára is potenciális veszélyforrást jelentenek. A fuzáriumos betegségeken kívül egyéb gombás betegségeit is ismerjük a kukoricának. Cikkünkben ezek közül mutatjuk be a legjelentősebbeket, megemlítve még néhány Magyarországon is előforduló érdekesebb kórokozót.

A kukorica csövét károsító betegségek

Kukorica fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.)

Több Fusarium faj okozza a betegséget. Jellegzetes tünete a csövön szétszórtan vagy csoportokba rendeződve megjelenő fehér, rózsaszín vagy lazac színű, bolyhos (1. kép), illetve szintén a csövön, de csaknem mindig a csúcsi részén kezdődő vörös vagy rózsaszín penészgyep (2. kép). Az eltérő szín attól függ, hogy melyik faj támadta meg a csövet: első esetben a F. verticillioides (nemzetközi rövidítése FER), míg másodikban a F. graminearum (nemzetközi rövidítése GER).

1. kép: verticillioides csőkártétele
(Fotó: Szőke Csaba)

2. kép: graminearum csőkártétele
(Fotó: Szőke Csaba)

A rothadás gyakran a rovar rágta magon kezdődik el. Talaj- és magfertőzést okozó kórokozók. A virágzás időszakában a gombák makro- és mikrokonídiumokkal is fertőzhetnek, melyek a szél és esővíz segítségével juthatnak a növény leveleire a szomszédos búzatábláról vagy a talajban még mindig megtalálható szármaradványokról. A FER kialakulását a nővirágzáskori meleg és száraz, míg a GER megjelenését a szemtelítődéskor uralkodó hűvös és nedves időjárás segíti. A micéliumok a levelekről is bemosódhatnak a levélhüvelybe, valamint a száron lévő sérüléseken keresztül közvetlenül a szárban is indíthatnak fertőzést. Legnagyobb problémát az általuk termelt különböző mikotoxinok okozzák, melyek közül a legjelentősebbek a deoxinivalenol (DON), a fumonizin (FB1, FB2), a zearalenon (ZEA). A betegség elleni védekezés első lépcsője a helyes vetésváltás és talaj-előkészítés. Kerüljük a mono- és búza–kukorica bikultúrát. A vetőmagcsávázás is jelentősen csökkenti a betegség kialakulását. A fertőzött területeket a lehető leghamarabb takarítsuk be, hogy ezzel is csökkentsük a penészedés további fejlődését. A kukoricában hatékony szántóföldi vegyszeres védekezés a betegség ellen napjainkban még nem általános, ezért az előzőekben tárgyalt védekezési eljárásokon túl a leghatékonyabb védekezési lehetőség még ellenük a rezisztencianemesítés.

Kisebb jelentőségű csőbetegségek

Számos más csőrothadást is ismerünk, azonban hazánkban ezek a betegségek eddig még jelentős terméskiesést nem okoztak. Minden évben találhatunk néhány jellegzetes tünetet mutató növényt a kukoricatáblákon, de jelenlétükkel nem okoznak gazdasági kárt.

Aszpergilluszos csőpenész (Aspergillus flavus, A. parasiticus)

Az aszpergilluszos csőpenészt okozó gombák szántóföldön gazdaságilag jelentős kárt nem, vagy csak nagyon ritkán okoznak. Jellegzetes tünete a csövön megjelenő szürkés-zöld, „porszerű” penészgyep, ami főleg a cső csúcsi részén alakul ki, vagy rovarrágások, madárkártétel és jégeső okozta sérülések helyén (3. kép).

3. kép: Aspergillus spp. tünete a kukoricacsövön
(Fotó: Szőke Csaba)

A gomba növényi maradványokon, vagy a tárolt terményben telel át. A spóráit a szél és különféle rovarok (kukoricamoly, gyapottok-bagolylepke) terjesztik. Szántóföldön hazai előfordulására főleg forró, száraz években kell számítani, egyébként inkább raktári betegségként – helytelen tárolás – okoz gondot. Ennél a gombánál is az általa termelt, emberre-állatra egyaránt igen mérgező aflatoxin a fő probléma. Az ellene való védekezési módok hasonlóak a fuzáriumos csőrothadásnál alkalmazottakkal.

Sztenokarpellás csőkorhadás (Stenocarpella maydis)

A fertőzött csöveken a csuhélevelek elszíneződnek, szorosan a csőre tapadnak. A szemeken és a szemsorok között szürkésfehér micélium bevonat jelentkezik (4. kép).

4. kép: Stenocarpella maydis csőkártétele
(Fotó: Gary Munkvold)

A cső az alapi része felől kezdődően fokozatosan elkorhad. Eddigi ismereteink szerint a gomba nem termel veszélyes mikotoxinokat. Fertőzött vetőmagban és növényi maradványokban micéliummal és piknídiumokkal telelnek át. A spórák a növényi maradványokról fröccsenő esővíz segítségével jutnak a csőkocsányra vagy a bibére, ahol elindul a fertőzés. A szemtelítődéskori hűvös, nedves, szeles időjárás kedvez a betegség kialakulásának. Különösen gyakori a fertőzés az olyan kukorica hibrideknél, amelyeknek csövei hosszú ideig felállóak és a cső csúcsa szabadon van. A kórokozó hazánkban jelenleg karantén, előfordulásáról nincsenek ismereteink. Ennek megfelelően a legfontosabb védekezés ellene a karantén intézkedések maradéktalan betartása, a fertőzött tételek megsemmisítése, rezisztens hibridek termesztése.

Penicilliumos és a trichodermás csőpenész

Érdekességként két olyan csövet károsító betegségről is írunk röviden, melyeknek gazdasági jelentősége nincs, de a kukoricatáblákat járva egyszer-egyszer találkozhatunk velük. Ugyan a penicilliumos csőpenészt okozó Penicillium spp. termelnek bizonyos káros mikotoxinokat, de jelenlétük annyira elhanyagolható, hogy problémát maximum helytelen raktári tárolást követően okozhatnának. Jellegzetes tünete a csövön megjelenő zöld, kékes-zöld színű „porszerű” penészgyep, ami főleg a cső csúcsi részén alakul ki, főleg rovarrágások vagy egyéb mechanikai sérülések (jégeső) helyén (5. kép).

5. kép: Penicillium spp. tünete a kukoricacsövön
(Fotó: Szőke Csaba)

A másik ilyen kukorica csőbetegség a trichodermás csőpenész. A kórokozó a Trichoderma viride gomba. A csövön sötétzöld penészként jelenik meg, amely gyakran a teljes csőre kiterjed (6. kép). Erős fertőzés esetén a szemek már a csövön kicsíráznak. Jelen ismereteink szerint ez a gomba nem termel mikotoxint. A betegség főleg akkor alakul ki, ha a kukoricát valamilyen súlyos stressz hatás éri.

6. kép: Trichoderma viride csőkártétele
(Fotó: Szőke Csaba)

A kukorica szárbetegségei

Fuzáriumos szárkorhadás (Fusarium spp.)

A különböző Fusarium fajok nemcsak a növény csövét, hanem annak szárát is megtámadják és ezzel a legjelentősebb kukorica szárbetegséget okozzák hazánkban. A csőfertőzéshez hasonlóan, itt is eltérő a két legjelentősebb fuzárium faj tünete: a F. verticillioides fertőzés következménye a bélszövet fehéres-rózsaszín vagy lazac színű elszíneződése (7. kép), míg a F. graminearum inkább rózsaszín vagy vörös színváltozást okoz (8. kép).

7. kép: verticillioides kártétele a kukoricaszáron
(Fotó: Szőke Csaba)

A szár külső felülete gyakran tünetmentes, de nedves, csapadékos ősz esetén fehéres, halványrózsaszín, sötétpiros penészréteg figyelhető meg rajta. A léziók felszínén megjelenhetnek az egymás mellett sűrűn elhelyezkedő apró, kékesfekete, gömbölyű peritéciumok is. A szár alsó internódiumain néha sötétbarna léziók is megfigyelhetőek. A korhadás fő tünete a kukorica idő előtti pusztulása (premature death) és a szárak törése, ami akár 15-20%-ban is csökkentheti a betakarítható termés mennyiségét. A fertőzés a gyökereken, a száron lévő sebeken keresztül történik. A betegség kialakulásának kedvez a meleg hőmérséklet (26-38 °C) és az, ha a korai száraz időszak után a virágzást követő 2-3 hét csapadékos. A forgatásos talajművelés csökkenti az inokulum mennyiségét. Ha a szárkorhadás mértéke a virágzást követő 40-60. napon több mint 10-15%, törekedni kell a lehető legkorábbi betakarításra. A leghatékonyabb védekezési lehetőség ellenük a rezisztencianemesítés.

8. kép: graminearum kártétele a kukoricaszáron
(Fotó: Szőke Csaba)

Hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina)

Széles körben elterjedt, polifág kórokozó, mely aszályos években akár jelentős kárt is okozhat. A címerhányástól kezdődően sokkszerű hervadás figyelhető meg. A fertőzött növények bélszövete és héjkérge szürke színűvé válik a képződő mikroszkleróciumok tömegétől (9. kép). Ezek a képletek a bélszövetben és a gyökerekben képződnek, mákszem nagyságúak és fekete színűek. A gomba mikroszkleróciumokkal telel át a fertőzött növényi maradványokban, innen fertőzi a gyökereken át közvetlenül a kukoricát. Melegigényes faj (hőoptimuma 27 °C körüli). A virágzás alatti aszályos idő kedvez a járványok kialakulásának. Megfigyelések szerint a korai hibridek érzékenyebbek a kártételre. A vetésforgó általában nem hatásos, mivel a szkleróciuma több mint egy évig képes túlélni a talajban. Az öntözéses termesztés csökkenti a betegség kialakulását.

9. kép: Macrophomina phaseolina kártétele a kukoricaszáron
(Fotó: Gary Munkvold)

Sztenokarpellás szárkorhadás (Stenocarpella maydis)

A kórokozó a szár alapi részét fertőzi. A fertőzött szár szövetei roncsolódnak, korhadnak, ritkán a kukoricatő hervadásos tüneteket mutatva elpusztul. A száron barna, később szalmasárga elszíneződés jelentkezik. A bélrész elkorhad, csak az edénynyalábok maradnak meg. A korhadt tövek a cső súlya alatt eltörnek és eldőlnek. A fertőzött részeken szabad szemmel is jól látható fekete színű piknídiumokat fejleszt (10. kép). Nagyon nedves körülmények között fehér penész alakulhat ki a szár felületén. A rovarok valószínűleg szállítják a spórákat. Nő a betegség fellépésének a valószínűsége, ha a kukorica fejlődésének kezdeti szakaszában száraz, majd a nővirágzást követően meleg (24-30 °C), csapadékos időjárás következik. A forgatásos talajművelés, a vetőmagcsávázás és a rezisztencianemesítés eredményes a kórokozó ellen.

10. kép: Stenocarpella maydis kártétele a kukoricaszáron
(Fotó: Szőke Csaba)

Nigrospórás szárazkorhadás (Nigrospora oryzae)

Gyengültségi parazita. A szártő korhadása miatt a tövek érés előtt kidőlnek. A beteg növények csöveit is megtámadja. A letört cső csutkájából az edénynyalábok barna rostjai lógnak ki. A kocsányon kívül a kórokozó elrothasztja a csutkát is. Betakarításkor a csövek lefelé lógnak – akár le is eshetnek – mivel a kocsányuk korhadt és gyenge (11/a. kép). A csövek hosszanti irányban rostjaikra esnek szét, gumiszerűen puhává válnak (11/b. kép). Fertőzött szármaradványokon konídiumokkal telel át, melyek 2-3 évig megőrzik életképességüket. Vetőmagban micéliummal is áttelelhet. Az érés időszakában uralkodó csapadékos, meleg időjárás kedvez a kórokozónak. A konídiumok már 10-17 °C-on csíráznak. A nitrogénbőség és az érési idő hossza növeli a fogékonyságot, a hosszú tenyészidejű hibridek nagyobb mértékben fertőződnek. Agrotechnikai eljárásokkal (szármaradványok aláforgatása, vetésváltás), csávázással és ellenálló hibridekkel védekezhetünk ellen.

11. kép: Nigrospora oryzae kártétele a csőkocsányon (a) és a csövön (b)
(Fotó: Pintér János a. kép; Szőke Csaba b. kép)

Kisebb jelentőségű szárbetegségek

Kukorica antraknózis (Colletotrichum graminicola)

A kukorica és más pázsitfűfélék kevésbé ismert és fontos betegsége. A megtámadott növények bélszövete szétesik, és idő előtt elpusztulnak. Jellegzetes tünete a szárkéreg-feketedés (12. kép). A leveleken kisebb-nagyobb, nem szabályos, sötétebb szegéllyel körülvett foltok képződnek, amelyek gyorsan terjednek és összeolvadnak, ami korai levélszáradáshoz („leforrázott növény”) vezet. Az antraknózis is okozhat csúcselhalást, ahol a szár a cső fölött 4-6 héttel a virágzást követően elhal. A gomba a kukorica növényi maradványain telel. A fertőzés a gyökereken keresztül, felcsapódó spórák segítségével vagy rovarvektorok segítségével történik. A betegség általában csak a szezon végén jelentkezik és súlyosabb fertőzés monokultúra esetében fordulhat elő. Ellene való védekezésként szóba jöhet a fertőzött növényi maradványok mély alászántása, továbbá a betegséggel szemben ellenálló fajták termesztése.

12. kép: Colletotrichum graminicola kártétele a kukoricaszáron
(Fotó: Adam Sisson)

Pitiumos szárrothadás (Pythium aphanidermatum)

Ez a szárrothadás a tenyészidőszak alatt szinte bármikor előfordulhat, főleg akkor károsít, ha az évjárat nagyon csapadékos. Az első internódiumot pusztítják el a talaj felett. A héjkéreg és a bélszövet puha, barna színű és vizenyős lesz (13. kép). A szár tipikusan megcsavarodik és megdől, de a növény még több hétig is zöld maradhat, mivel a szállító-edénynyalábokat a betegség nem pusztítja el. Ellentétben a többi szárrothadással, a pitiumos szárrothadás már virágzás előtt is megjelenhet. Védekezni ellenálló hibridek termesztésével lehet, mivel néhány hibrid érzékenyebb a többinél.

13. kép: Pythium aphanidermatum kártétele a kukoricaszáron
(Fotó: Alison Robertson)

A kukorica levélbetegségei

A különféle levélbetegségek évente eltérő mértékű termésveszteséget okozhatnak. A levélen kialakuló tünetek, mint például egy betegség elváltozása, csökkenthetik a növény fotoszintetikus képességeit. Egyéb betegségek elpusztítják vagy torzítják a kukoricaszövetet.

Helmintospóriumos betegségek (Bipolaris zeicola, Exserohilum turcicum)

A Bipolaris zeicola (14. kép) július végétől fertőzi a kukorica levelét és a csöveket. A betegség következményeként a leveleken 1-2 cm átmérőjű barna, megnyúlt foltok alakulnak ki. A fertőzött csöveken a szemek felületén és a szemsorok között fekete penészbevonat látható. A belőlük fejlődő csíranövény elpusztul. Kísérő tünet lehet még a szártő korhadása is.

14. kép: Bipolaris zeicola tünete a kukorica levelén
(Fotó: Alison Robertson)

Az Exserohilum turcicum (15. kép) csak a csuhéleveleket és leveleket fertőzi. Az általa okozott orsó alakú olajzöld foltok akár 10-15 cm hosszúságot is elérhetik. A foltok később beszáradnak, megbarnulnak és megjelennek rajtuk a gomba piszkosszürke konídiumtartói és konídiumtömege. Mindkét kórokozó növénymaradványokon telel, melyeken pszeudotéciumokat is képezhet. A betegség terjedéséért elsősorban az anamorf alakok a felelősek. A fertőzéshez mindkét esetben magas páratartalom szükséges. A B. zeicola a mérsékelten meleg, az E. turcicum a meleg időjárást kedveli. A B. zeicola esetében a fertőzött vetőmag is lehet primer fertőzési forrás. Ellenük való védekezés vetőmagcsávázással, ellenálló hibridek termesztésével és a beteg növényi részek alászántásával lehetséges.

15. kép: Exserohilum turcicum tünete a kukorica levelén
(Fotó: Szőke Csaba)

Kukorica golyvásüszög (Ustilago maydis)

A kukorica golyvásüszög a világon mindenütt előfordul, ahol kukoricát termesztenek. Gyakori, de jelentős kárt nem okozó, teljesen közönséges betegség. Kisebb-nagyobb kártételével minden évben számolni kell. Elsősorban a csemegekukorica- és vetőmagtermesztésben fordulhat elő számottevő kár. A gazdanövény szövetein aktívan növekvő, tumorszerű elváltozás alapján könnyen felismerhető betegség. A golyva leggyakrabban a csövön (16. kép), a száron, valamint a leveleken található, nagyságuk az 1 cm és 30 cm átmérő között változhat. A beért golyvák felszakadnak és az üszögspórák tömege a talajra és a növényre szóródik. Fertőzni csak sebzéseken át képes, ahol helyi, lokális tünetek alakulnak ki. Az eredményes rezisztenciára nemesítésnek és a vetőmagcsávázásnak köszönhetően napjainkban jelentősége nem meghatározó.

16. kép: Ustilago maydis csőkártétele
(Fotó: Szőke Csaba)

Kukorica rostosüszög (Sporisorium reilianum)

A rostosüszög a növény generatív részeit (a csőkezdeményt és a címert) betegíti meg (17. kép). A csőkezdemények helyén szintén tömegesen képződnek az üszögspórák. A betegség utolsó fázisaként a cső rostjaira esik szét. A rostosüszög kórokozója is a talajban telel üszögspórák segítségével. A golyvásüszöggel ellentétben azonban a kórokozó csírafertőző, a csírától szisztemikusan jut a torzsa- és a címervirágzathoz. Az eredményes rezisztenciára nemesítésnek és a vetőmagcsávázásnak köszönhetően napjainkban előfordulása igen ritka.

17. kép: Sporisorium reilianum tünete a kukorica csövén (a) és címerén (b) (Fotó: Szőke Csaba a. kép; Bónis Péter b. kép)

Kabatiellás szemfoltbetegség (Aureobasidium zeae)

A betegség minden évben megjelenik, de jelentős terméskiesést nem okoz. Meleg, párás idő kedvez a kialakulásának. A leveleken apró, kör alakú foltok jelennek meg, amelyeket vörösbarna, antociános szegély övez (18. kép). Később a foltok közepe kifakul, majd elhal. Erős fertőzés esetén akár részleges levélszáradás is kialakulhat. A gomba a fertőzött növénymaradványokban telel. A vetésforgó és a talajművelés csökkenti a gomba túlélését. A leghatékonyabb védekezés az ellenálló hibridek termesztése.

18. kép: Aureobasidium zeae tünete a kukorica levelén
(Fotó: Szőke Csaba)

Közönséges rozsda (Puccinia sorghi)

A rozsdafoltok általában először június végén jelennek meg. A rozsda korai tünetei a levél felületén megjelenő klorotikus foltok. Ezek hamarosan porszerű, téglavörös pusztulákká fejlődnek (19. kép). A kórokozó teljes fejlődésmenetű, gazdacserés gombafaj. Köztesgazdái a különböző madársóska fajok, melyek érdemi szerepet nem játszanak a járvány kialakulásában. Fejlődéséhez a magas páratartalmat, a 16-23 °C éjszakai, és közepes nappali hőmérsékletet kedveli. Védekezhetünk ellene ellenálló hibridek termesztésével és a fertőzött növényi maradványok mély alászántásával.

19. kép: Puccinia sorghi tünete a kukorica levelén
(Fotó: Szőke Csaba)

Kukoricaperonoszpóra (Sclerophthora macrospora)

A fiatalkori fertőzés következménye a törpe növekedés, az erős fattyúhajtás-képződés, a levélcsíkoltság. A beteg növényeken a csövek deformáltak, a terméskezdemények gyéren fejlődnek. Jellegzetes tünete a köznyelvben „bolond fejűségnek” nevezett, többszörösen magukba és egymásba csavarodott címerágak zöld színű, kis levelekből álló torz képződményei (20. kép). Főleg az időszakosan vízzel borított ártereken és a mélyebb fekvésű táblákon jelent meg. Védekezésként a területek vízrendezése és a betegséggócok felszámolása jöhet szóba.

20. kép: Sclerophthora macrospora tünete a kukorica címerén
(Fotó: Mark Licht)

*

A kukoricát növénykórtani szempontból a legegészségesebb növények között tartjuk számon. Ez a megállapítás manapság már annyira nem egyértelmű. Tény, hogy önmagukban ezeknek a gombás betegségeknek a nagy része gazdaságilag jelentős terméskiesést nem okoz. Azonban a napjainkban jellemző szélsőséges időjárási anomáliák miatt sok esetben fejlődnek gyengén a kukoricatáblák. Többször előfordul ilyenkor, hogy egy kis jelentőséggel bíró betegség a legyengült növényállományt megtámadva, még nagyobb bevételkiesést okoz a termelőknek. Erre az idei évben volt is példa; csemegekukorica vetésnél a légköri aszály miatt igen rossz megtermékenyüléssel kellett szembesülnie az egyik termelőnek. Ez már önmagában is nagy probléma, azonban ehhez még az adott területen fuzáriumos szárbetegség is társult, minek következményeként a kár mértéke közel 15-20%-kal nőtt az adott táblán. A szemléletváltásra az is okot ad, hogy – ahogy a bevezetőben azt már leírtuk – napjainkban a kukoricafelhasználás szerkezete jelentős mértékben változik. Az élelmiszeripari hasznosítás fokozatosan nő, ami még inkább megköveteli azt, hogy a termelő jó minőségű, mikotoxinoktól mentes terményt takarítson be.

Dr. Szőke Csaba, Dr. Spitkó Tamás, Dr. Pintér János, Tóthné dr. Zsubori Zsuzsanna, Dr. Berzy Tamás, Dr. Bónis Péter, Dr. Marton L. Csaba
MTA Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár
Dr. Magyar Donát
Országos Közegészségügyi Intézet, Aerobiológiai Monitorozási Osztály, Budapest
Dr. Molnár Orsolya
MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet, Budapest