Visszatekintés a hazai őszi búza termesztés és fajtakísérletezés elmúlt három évére

Az átlagosnál jóval melegebb tél 2013-ban segítette a sárgarozsda fellépését és áttelelését hazánkban, előidézve ezzel az elmúlt évek legsúlyosabb járványát 2014-ben. E kórokozó azóta minden évben jelen van, sőt, meghatározó szereplővé vált a növényvédelmi gyakorlatban, nemesítésben egyaránt.

2014-ben, valamint 2016-ban a július elején hulló, nagy mennyiségű csapadék megnehezítette a betakarítási munkákat, 2015-ben pedig a hosszú, kora tavaszi aszály tette próbára a fajtajelölteket és a termelőket.

2017 tavasza feltehetően újra ráirányítja figyelmünket a fagytűrésre. 2013 óta telente elmaradtak a zord napok (napi maximumhőmérséklet 0 °C alatt). E körülmények között a fajták fagytűrését csak fitotroni körülmények között tudtuk vizsgálni. A 2016-ban elismert fajták fitotroni körülmények között mért fagytűrését, vagy fagyérzékenységét nem támasztották alá szántóföldi (fajtakísérleti) adatok (1. kép)

1. kép: Szántóföldi körülmények közötti kifagyás fajtakísérletben (Debrecen, 2012). Mire számíthatunk idén tavasszal?

Egy új fajtajelölt állami elismeréséről egy 3 éves vizsgálatsorozat adatai alapján dönt a Fajtaminősítő Bizottság. A NÉBIH Növényfajta-kísérleti Állomásain beállított fajtakísérletek célja egyrészről az adott fajtajelölt többi fajtától való megkülönböztethetőségnek, másfelől a gazdasági értékének és a betegségekkel szembeni ellenállóképességének megállapítása, összehasonlító (standard) fajtákhoz mérten. 2016. év végén a Fajtaminősítő Bizottság döntése nyomán újabb 15 őszi búza fajta részesült állami elismerésben.

A kisparcellás fajtaösszehasonlító kísérletek (2. kép) országos átlagtermése mutatja, hogy a vizsgálatra bejelentett fajtákkal megközelítőleg milyen eredmények érhetők el (genetikai potenciál), az országos termésátlag pedig rámutat, hogy ez a potenciál a termesztésre ható ökológiai (és ökonómiai) tényezők eredményeképpen mennyire realizálódik (1. ábra). Itt meg kell jegyezni, hogy a kórokozókkal szembeni rezisztenciális tulajdonságok felvételezése miatt fungicides kezelést nem végzünk (látható is az országos átlaghoz képest nagyobb arányú terméscsökkenés a 2014. évben).

2. kép: Őszi búza fajtakísérlet
(Szarvas, 2016)

1. ábra: Az országos és a fajtakísérleti termésátlag alakulása (t/ha) 2006-2016

A sárgarozsdajárvány tanulságai

Rendkívüli 4 év áll mögöttünk a sárgarozsda (Puccinia striiformis var. striiformis) tekintetében. A kevéssé ismert (de nem ismeretlen) kórokozó hosszú évek után, 2013-ban lépett fel számottevő mértékben, az üzemi termesztésben ekkor még nem okozott kárt. A fajtakísérletek fungiciddel kezeletlen állományaiban feltűnő volt, hogy a kórokozó még a június közepi kánikulában is sporulált (korábban hazánkban a hűvösebb időjárás esetén lépett fel és terjedt). Feltűnő volt továbbá, hogy a korábban rezisztensnek tartott fajták szélsőségesen fogékonynak mutatkoztak. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a kórokozó új rasszával volt dolgunk.

A 2016-ban rasszazonosítás céljára Dániába küldött mintáink igazolták azon felvetéseinket, hogy a Nyugat-Európában régóta jelen levő és károsító ’Warrior’ és ’Warrior(-)’ sárgarozsda rasszok vannak jelen hazánkban. Kiemelten fontos továbbá a ’Triticale 2006’ rassz igazolt jelenléte is, ugyanis 2016-ban, a fajtakísérletekben főként a tritikálén jelentkeztek erősebb fertőzések! A gyulatanyai kísérleti állomáson (Nyírtelek), a kísérleti átlagfertőzöttség 29%-volt, e mellett a legkisebb mértékben fertőződött fajta 7,5% levélfelület fertőzöttséget ért el, a legjobban fertőződött fajta pedig 55,0%-ot (1. táblázat).

Négy egymást követő sárgarozsdás év után – amire még hazánkban nem volt példa – elmondható, hogy a kórokozóra több figyelmet kell fordítani: legyen szemünk a kórokozó megjelenésének első jeleire, az állományokban jelentkező, kis kiterjedésű fertőző gócokra – akár már március végén! Külön kiemelendő a tritikále kultúrák rendszeres szemlézése és szükség esetén fungicides állományvédelme is (3. kép)!

3. kép: A sárgarozsda korai, gócos megjelenése

Megjegyzendő, hogy a rendszeres állományszemlék alkalmával megbizonyosodhatunk arról is, hogy egyéb levélfoltosság-kórokozók, vagy lisztharmat jelen van-e az állományainkban, szükséges-e a kora tavaszi állományvédelem.

Koraiság – beltartalom – piacra jutás

2014-ben, valamint 2016-ban a betakarítás idején lehullott csapadék (a nyugati országrészben helyenként 100-200 mm) a minőségi eredményeket is negatívan befolyásolta. A 4 kísérleti helyről származó átlagmintákon végzett beltartalmi minőségvizsgálatok eredményei visszatükrözték az időjárási anomáliákat: a vizsgált három év közül 2014-ben voltak a legalacsonyabbak a standard fajták és fajtajelöltek esésszám (Hagberg) értékei: az optimális sikértartalom eredmények mellett egy vizsgált helyen az esésszám értékek több fajtajelölt esetében a 100-as értéket sem haladták meg. A mért értékek közvetve mutatják, hogy a nedvesen betárolt szemekben megindult a csírázáshoz szükséges enzimaktivitás, ami felélte a szemek tápanyagait, rontva ezzel a minőséget! 2016-ban 2 vizsgálati hely sikértartalom adatait összehasonlítva, az átlagérték 5%-kal volt alacsonyabb azon a helyen, ahol 91 mm csapadék után takarították be a kísérletet.

Intő jel lehet, hogy a korai érésű fajták esetében e jelenség kisebb mértékben volt tetten érhető. A korai érésű fajták használatával, kedvező évjárat esetén könnyebben elkerülhetők a betakarítás idejének közepén-végén jelentkező esőzések negatív hatásai. A korai aratás a piacra jutást is segíti, nem véletlen, hogy a hazai nemesítés is ebbe az irányba halad. A 2015-ben elismert 15 fajtából 6 korai (ebből 4 hazai nemesítésű), 7 középkorai (ebből 2 hazai nemesítésű) érésű csoportba tartozik. A 2016-ban elismert, ugyancsak 15 fajtából pedig 8 korai (3 hazai nemesítésű), 4 középkorai (ebből 1 hazai nemesítésű).

Új fajták, célok, fajtaválasztás

Az 2. táblázat mutatja, hogy a Magyarországon elismerésben részesült, Nemzeti Fajtajegyzéken szereplő 173 db és az EU Közös Katalóguson szereplő, további 2377 db őszi búzafajta közül a hazánkban elismertek (100 db) foglalják el a vetőmag-előállító terület 77,3%-át. A rendkívül alacsony felújítási arányt figyelembe véve (a minősített, fémzárolt vetőmag használat az őszi búza vetésterület 22%-át fedi) a hazai gabonatermesztők feltehetően még döntően a hazai körülmények között nemesített, vagy legalább a hazai körülmények között három éven keresztül vizsgált, majd azt követően állami elismerésben részesült őszi búza fajtákat részesítik előnyben.

A 173-ból 15 fajta a Fajtaminősítő Bizottság 2016. decemberi ülését követően részesült állami elismerésben, 4 hazai és 11 külföldi nemesítésű. Két új tritikále fajtával is bővült a Nemzeti Fajtajegyzék, ami így már 19 tritikále fajtát számlál (3. táblázat).

2012 óta megfigyelhető, hogy egyre gyorsabban növekszik a Nemzeti Fajtajegyzéken szereplő fajták száma, különösen a kimagasló termésre képes, viszont átlagos, az új Búza Szabványt (6383:2012) alapul véve is éppen malmi minőséget adó fajták köre. A kiugróan alacsony felvásárlási árak, valamint a prémium és takarmány közötti minimális árrés a minél magasabb termést adó fajták preferálását eredményezi. Az átlagosnál jobb minőség (kimagasló terméssel párosulva) adott esetben segítheti az értékesíthetőséget, a kórokozóknak jobban ellenálló fajták pedig szárazabb évjárat esetén csökkenthetik a termelési költséget.

A terméspotenciál és a minőségi paraméterek mellett 2017 januárja, tavasza feltehetően újra ráirányítja figyelmünket a fagytűrésre, mint fajtaválasztási szempontra is. 2013 óta telente elmaradtak a zord napok (napi maximumhőmérséklet 0°C alatt). E körülmények között a fajták fagytűrését csak fitotroni körülmények között tudtuk vizsgálni.

A már feledésbe merült Pannon Búza Program célkitűzéseinek (magas szemtermés, kiváló, komplex minőségi tulajdonságok – farinográfos, alveo-, ill. extenzográfos mutatók) az utóbbi években, így az újonnan állami elismerésben részesült, hazai nemesítésű fajták is megfelelnek. E fajták stabil malmi minőségük mellett akkor is megállják a helyüket a köztermesztésben, ha a prémium, a malmi és a takarmány búza ára közötti keskeny árrések miatt a termelők elsődlegesen a minél magasabb termés elérésére törekszenek.

Fotó: A szerző felvételei