Napjainkban a növénytermesztők számára a környezeti stresszhatásokkal (szárazság, hőstressz, sókoncentráció, víznyomás) szembeni védekezés az egyik legnagyobb kihívás, hiszen ezek a tényezők káros hatással vannak a növények növekedésére és megakadályozzák a genetikai potenciálban, illetve a tápanyag-utánpótlásban rejlő maximális termésmennyiség elérését. Termelői tapasztalatok bizonyítják, hogy a kijuttatott biostimulátorok nemcsak hozzájárulnak a növény védelmi rendszerének beindításához, de segítik annak fenntartását is.
Az abiotikus stresszhatásokat legegyszerűbben úgy lehet definiálni, hogy minden olyan környezeti hatás, mely megakadályozza a genetikai potenciálban rejlő növekedés és hozam elérését.
Az aszály az egyik leggyakrabban fellépő stressztényező a növénytermesztés során. Negatívan befolyásolja a növények növekedését, a termés mennyiségét és minőségét. Az aszálytűrés egy kulcsfontosságú eleme, hogy a növény gyökérrendszerét növeljük. A fejlettebb gyökérzetnek köszönhetően a növények hatékonyabban veszik fel a vizet és a vízben oldott tápanyagokat, ezáltal nem csak az ellenálló képesség, a vízhiánnyal szembeni nagyobb tolerancia, hanem a termőképesség is javulni fog. Az aszály másodlagos kockázataként szabadgyökök károsíthatják a növényi sejteket, amik ellen hatékony védelmet jelenthet a humin- és fulvosavakban fellelhető antioxidáns komplex. Korai növekedési fázisban sokat tehetünk azért, hogy növényeink jobban vegyék az akadályokat a későbbi kritikus időszakokban. Minél erősebb gyökérzetet indukálunk, annál intenzívebb lesz a hajtásnövekedés, így nagyobb zöldtömeg érhető el, ami szemmel látható eltérést mutathat a biostimulátorral nem kezelt állományhoz képest.
Az intenzív növekedési fázisban kijuttatott aminosav-származékokkal, stresszfehérje-hatóanyagokkal növelhetjük az állományok általános kondícióját és tovább marad meg az aktív, fotoszintetizáló zöld felület a későbbi aszályos periódusban. Sok esetben a terméseredményekben is megnyilvánulhat ez az 1-2 extra hét, amit így nyerhetünk.
A növényeket érő hőstresszt három kategóriába lehet sorolni. Ezek a túl magas hőmérséklet, a hirtelen lehűlés és a fagyás. Hőstressz hatására a növények csírázási sebessége lelassul, a hajtásnövekedés megáll, a fotoszintetikus folyamat zavart szenved, és súlyos esetben a növény elpusztul. A növények saját védelmi rendszerét a fehérjék, antioxidánsok, metabolitok, membrán lipidek és a gyors molekuláris változások jelentik. A biostimuláció támogatja a növény saját védelmi rendszerét a metabolit szintézis fokozása és a gyors molekuláris válasz támogatása révén. A csírázási sebesség, és a hajtásnövekedés stimulálása szintén hozzájárul a hőstressz káros hatásainak csökkentéséhez.
A sóstressz hatására a talajvízben lévő sók gátolhatják a növény fejlődését azáltal, hogy csökkentik a növény vízfelvételének képességét. Ha túl sok só jut a növénybe a tápanyagszállítást, és a párologtatást végző sejtek károsodhatnak, ami szintén csökkenti a növekedési erélyt. A magas sótartalom miatt kialakuló stresszhelyzetek megelőzésére a huminsav tartalmú biostimulátor készítmények alkalmazhatók, amik segítik a vízfelvételt vízszállítást, a membránon keresztül történő vízáramlást a sejtek turgorának fenntartásával.
A mezőgazdasági termesztés során felhasznált biostimulátorok hozzájárulnak a fenntartható és gazdaságos termelési rendszerek kialakításához, fokozzák a növények természetes védekező mechanizmusait, így a kijuttatott műtrágya mennyisége is csökkenthető.
