A kerti tó nem csak dísznek jó, ha elég nagy. Tarthatjuk hasznos halneveldeként is, csak akkor úgy kell kialakítani az egészet, hogy később kipecázhassuk belőle a vacsorának valót.
Most, hogy egyre izgalmasabb, hogy a legtöbb talpalatnyi helyet a kertben hasznosan töltsük ki, így nem szabadna elfeledkezni a kerti tóról sem. Sokan a díszhalakra esküsznek, de akinek elég nagy kerti tava van, az bőven gondolkodhat hasznos tóban is, amiben tényleg, akár pecázni is lehet.
Mekkora kerti tó kell egy hasznos otthoni tógazdasághoz?
Az első kérdés rögtön felmerül, hogy mekkora kacsaúsztatóra lesz szükség, ha „hasznos” halakat is nevelnénk a díszhalakon kívül?
Mivel a kerti tó általában hobbi és dísz jelleget tölt be, így a legtöbb kertben igen kicsi tavat készítenek. Már azon a határon vannak ezek a dísztavak, melyek nehezen is állnak be tóként, folyamatos karbantartást igényelnek.
Mivel nálunk főleg a helyi (kerti, gazdaságbeli) mikroklíma kedvéért van tó, így egy 15 m3-es tó az, ahol már a víz is kellően önfenntartó lett, és nagyobb halak tartására is alkalmas. A mérete egy ekkora tónak úgy 3×4 méter, tehát alapterületre nem is hatalmas, viszont a tó mélysége az, ami miatt kiadja a megfelelő víztérfogatot. A nagyobb halakhoz nagyobb vízmennyiségre van szükség, gondoljunk csak bele az akvarisztikánál ebbe az alapvető szabályba: nagy akváriumban nagyobbra is nőnek a halak.
Kis keszegek, kárászok, szikipontyok és törpeharcsák
Ha evésre is tartanánk halakat, akkor nekünk, ami bevált, az a szikiponty és a törpeharcsa. A szikipontynak nincs is az a klasszikus „tóíze”, a törpeharcsa meg nagyon szapora, ha kis tavi halban gondolkodunk. Még nyár elején 2-3 darab törpeharcsát telepítettünk a kerti tóba és most már közel 30-40 darab úszkál benne, ősz végére elérve a kipecázható méretet. Kis kerti tó esetén a kontrollálhatatlan túlszaporodásától kevésbé kell tartanunk, mint természetes vizekben, vagy nagyobb horgásztavakban.
Hivatalosan köbméterenként 2-3 közepes termetű hal az ajánlott, pontosan ezért érdemes mélyebb vízszintben gondolkodni, hogy optimális lehessen a vízmennyiség-hal arány. Minél több halat teszünk a tóba, annál több plusz etetésre lesz szükség, ami nagyobb odafigyelést igényel a tó fenntartása esetében is.
Minél több plusz szerves anyagot viszünk be, annál inkább elkezdhet felborulni az egyensúly.
Egy egészségesen kialakult biológiai egyensúlynál nincs szükség a halak etetésére sem, bár erről megoszlanak a vélemények.
Ha megfelelő a vízmélység, akkor a téli időszakban is a nagyobb és ellenállóbb halak, mint a pontyok, maradhatnak a tóban. Ha az éhes ragadozó madaraktól nem védjük meg a tavat, akkor hamar elemózsia lesz a halállomány, csak nem nekünk. Fedhetjük a tavat deszkapallóval vagy raschell hálóval is.
