Mi értelme van az önöntözős magaságyásnak? Netán lehet raklapból is készíteni? Hogyan készül és saját barkácseszközökkel is kivitelezhető? Erre adunk most sok tippet, mi hogyan készítettük el saját önöntözős magaságyásainkat!
Az önöntözős magaságyások ötlete onnan jött, hogy az alföldi, légköri aszályos és esőmentes években gyakorlatilag a homoktalajokon nem lehet termelni. Persze lehet, sok plusz öntözéssel, rengeteg tápanyagfelhasználással és folyamatosan sok pluszmunkával. Ezt untuk meg mi is, amikor az önöntözős magaságyások gondolata megfordult a fejünkben. Egyrészt az édesvíz-készletet is óvni akartuk, nem akartunk annyit hajolgatni, plusz mellette sokat gyomlálni. A hatékony megoldásokat kerestük és így találtunk rá az un. wicking bed-technológiára, amit végül raklapokból alakítottunk ki.
Milyen szerszámigénye van a kivitelezésnek?
Gyakorlatilag minimális eszközre van szükség, ha raklapokból dolgozunk. Kell egy jó fűrész, amivel a raklapokból a köztes léceket ki lehet vágni, kell csavarhúzó és nagyjából ezzel mindent fel is soroltunk.
A raklapokból álló magaságyás belsejének a kialakításához már több mindenre szükség van. Geotextil, fólia, dréncső vagy már használaton kívül levő szaporítótálcák, műanyagcserepek, egy fél méteres slagdarab vagy KPE-cső és természetesen a termesztő közegre lesz szükségünk.
A raklapokól vágjuk ki a köztes elemeket és csak a keretet hagyjuk egyben. Nekünk a 3 raklap magasság vált be egymásra téve, nagyjából ez az a munkamagasság is az, amiben kényelmesen már lehet dolgozni.
A raklapok belsejét béleljük ki két emelet magasságig fóliával és tegyük bele a dréncsövet (vagy a drénrétegnek való felesleges műanyagcserepeket, szaporítótálcákat). Majd ezt takarjuk le geotextillel, hogy majd a termesztőközeg ne tudjon a drénrétegbe belemosódni.
Egy kisebb slagdarabbal készíthetünk bele túlfolyót is a többlet víznek. A KPE-csöveg az egyik sarokba állítsuk úgy be, hogy leérjen teljesen a drénrétegig. Itt fogjuk majd megtölteni vízzel mindig az ágyásunkat.
A földkeveréknek magunk keverjünk megfelelő vízáteresztő és egyben víztartó keveréket. A legideálisabb a tapasztalataink alapján a komposzt + tőzeges kókuszrostos + virágföldes keverék, melyet leteszteltünk az évek során chilipaprikákkal, étkezési paprikákkal, paradicsommal, gyökérzöldségekkel, teacserjékkel, de még fűszerekkel is.
Töltsük fel ezzel a keverékkel a magaságyásunkat és várjunk egy-két napot ültetés előtt, hogy mennyit süllyedt a talaj. Ha kevés lett, akkor nyugodtan színültig megtölthetjük az ágyásokat.
Mennyiszer kell öntözni egy önöntözős ágyást?
Elég meglepő volt számunkra is, hogy ezeket az ágyásokat elegendő volt még rendkívül aszályos napokon is csak heti egyszer feltölteni vízzel. Bár a csemegekukorica igényelte a háromnaponta feltöltést, de cserébe majd 4 méteres magasságig növekedett. A paprikák esetében egy ágyásban 12-16 tővel dolgoztunk és ott a maximum heti egy tápanyagos vízzel való feltöltés elegendő volt. Ugyanígy a rebarbara, mángold esetében is működött a rendszer.
A paradicsomok hatalmasra nőttek, támrendszert a raklaplécekből a magaságyás oldalára erősítve kaptak.
Gazdaságos kivitelezés
A raklapok igen olcsók, kiskőrösi árviszonylatban 500 Ft-os áron lehet őket beszerezni, a geotextil és a fólia egyedül talán a költségesebb tétel, mert a drénrétegnek gyakorlatilag bármit bele lehet tenni, ami eltartja a földkeveréket a drénvíztől. Így igen sokat lehet spórolni. Bár nem a legesztétikusabb megoldás, de egy ilyen ágyás akár 3-4 évig is tökéletesen működőképes saját tapasztalataink alapján, így kezdő kertészkedőknek ideális próbaterep lehet. A raklapok oldalát egyébként el lehet takarni díszlécekkel és úgy már akár festhető is kívülről. A kivitelezésben már csak a fantáziánk szab határt.
