Ha térhatárolás és sövény, akkor a legtöbb embernek a puszpáng, a babérmeggy jut általában eszébe, netán a szil, mint csodasövény. De ezen kívül is bőven lehet készíteni sövényt más növényekből is. A biodiverz sövény nem lehetetlen!
Amikor kerteket tervezek, akkor az egyik kardinális kérdés, hogy rendre lebeszélem az embereket a klasszikus tujasorról, a tiszafasorról, de még a babérmeggyről is. Nem azért, mert én személy szerint nem kedvelem őket, mert igenis lehet helyük a kertben. Viszont az a számos probléma, amivel az elmúlt években találkozom az egyféle növényből kialakított sövénynél, az meggyőzi őket is arról, hogy sokkal jobb, ha több cserjéből áll az egész sövénysor.
Mi a baj a monoton megoldással?
Egyrészt, ha egy cserjesor csak egy növényfajból áll, akkor monoton lesz látképileg, és bár a francia kertépítészetben és a barokk kastélykertekben mutatós formára nyírva a buxus vagy a tiszafa, de egy magánkertben sokszor inkább a változatosság gyönyörködtet.
A másik gond az egy fajból álló állománnyal az, hogy ha az egyik növényt megtámadja egy kártevő vagy kórokozó – lásd tuják esete -, akkor az egész cserjesort tönkreteheti, és oda a sok évnyi várakozás a növekedésre.
Ebből a helyzetből egyre többet hallani, főleg, hogy már a babérmeggyet is górcső alá vették hasonló témában.
Színes lombok és mégis harmonikus összkép
Az utóbbi évek időjárása bebizonyította, hogy minél többféle növényből áll egy kert, annál jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak is. Ha a megszokott pikkelylevelű vagy tűlevelű örökzöldektől eltekintünk, sokkal több lomblevelű örökzöld lehetne kiváló térhatároló, csak ezt kevesen ismerik fel.
A ráncoslevelű bangita megfelelő metszés mellett egy igen impozáns cserje lesz, ami jól tűri a városi viszontagságokat is. Összetársítva más, akár színeslombű fajokkal, mint a vérborbolya, a tarkalevelű boroszlán, vagy akárcsak a már említett tiszafa, akkor egy izgalmas összképű és majdnem teljesen örökzöld cserjesort kapunk.
Minél több hely van a kertben, annál jobban ki lehet használni a növények alaphabitusát.
A mahónia, a magyal és a babérsom is igen különlegesek, főleg a színeslevelű fajtáik. Így, ha színesíteni szeretnénk a kertet, akkor is érdemes ezeket a cserjéket is a listára venni.
Ráadásul a nagy lomblevelű örökzöldek szépen társíthatók finom hajtásrendszerű és lombhullató cserjékkel vagy fákkal, mint pl. egy vörösvesszejű som, melynek élénk vörös vesszőit télen kiemeli egy fényes lomblevelű örökzöld mahónia.
A fahéjlevelű bangita, a törpe bogyóspuszpáng, a fagyal, és akár a madárbirsek is méltó helyet kaphatnának a listánkban, mert elképesztően szép örökzöld ágyásokat lehet velük alkotni egy magánkertben is.
Kiemelt kép: Pixabay
