Növénytermesztés
Növénytermesztés

A kukorica az éghajlatváltozás tükrében

A kukorica az éghajlatváltozás tükrében

Agrofórum Online

A Földön egyre jelentősebb problémává válik a növekvő népesség és ennek következményeként fellépő élelmezés-biztonság kérdésköre, valamint az éghajlatváltozás hatása a növénytermesztés jelenére és jövőjére. Agrometeorológiai és klimatológiai kutatások hada foglalkozik ezzel a tárgykörrel és dolgozik a lehetséges megoldásokon. Ez alól hazánk sem kivétel.

A kukorica mind világviszonylatban, mind hazánkban kiemelkedő fontosságú növény. Egy-egy év kirívó időjárása jelentősen befolyásolhatja a növény fejlődését, produktivitását, terméshozamát akár pozitív, akár negatív irányban. Ezzel szemben az éghajlatváltozással járó hatások tartósabbak, ilyen például a tenyészidőszak hosszának növekedése, az első és utolsó talajmenti fagyok idejének eltolódása, a csapadék éven belüli eloszlásának megváltozása, és még sorolhatnánk. A változások milyensége és erőssége földrajzi elhelyezkedéstől is függ, tehát a probléma rendkívül összetett, és helyi sajátosságokat, mintákat vehet fel.

A kukorica és a meteorológiai tényezők kapcsolata

A kukorica trópusi származású, melegkedvelő növény. A csírázásra vonatkozó optimális hőmérsékleti viszonyokat már több mint 100 éve ismerjük (Grafe, 1914). Ez alapján a minimumhőmérséklet 8-10 °C, az optimumhőmérséklet 31-35 °C. A csírázáskor a hőmérséklet minél inkább közelíti az optimumhőmérsékletet, annál inkább lerövidül a csírázás időtartama. A vetés-kelés időszaka alatt 1 °C-os hőmérsékleti eltérés 1-2 napos fázistartam-változást eredményez.

Hideg idő esetében minél fejletlenebb a kukorica, annál nagyobb kárt okoz benne a fagy. Természetesen gyakorisága és időtartama is fontos szempont a fagykár mértékének alakulásában. A kukorica V5-V6-os állapotában fordulhatnak elő az április végi, május eleji fagyok. A másik véglet, vagyis a nyári szélsőségesen meleg időszakok szintén kedvezőtlenül befolyásolják a kukorica fejlődését. A 35 °C feletti maximumhőmérséklet már kimutathatóan negatív hatással van a növényre, míg a tartósan (3 napnál huzamosabb ideig) fennálló, a 38 °C-ot meghaladó csúcshőmérsékletű napok jelentős károkat okozhatnak.

A másik fontos meteorológiai tényező a nedvesség, amely alapvető szükséglete a növényeknek, így a kukoricának is. A kukorica rendkívül érzékeny a vegetációs időszakot megelőző hónapok csapadékviszonyaira, ugyanis a vetés-kelés időszakában az alacsony talajnedvesség negatívan befolyásolja a növény fejlődését.

A kukorica tenyészidőszak alatti összvízigénye 370-440 mm közötti, ami fajtánként/hibridenként változik. A vízigény azonban a virágzástól a szemtelítődés végéig, azaz júliusban a legnagyobb.

Az éghajlatváltozás várható hatásai hazánkban

Sokat hallunk napjainkban a globális éghajlatváltozásról, kongatják a vészharangot a szakemberek. Vajon tényleg ekkora a baj? Hazánkban is már érzékelhető a hatása?

1750 óta, azaz az ipari forradalom kezdete óta rohamosan nő a szennyezőanyagok kibocsátása a légkörbe. Jelenleg több ezer tonna káros anyagot juttat az emberiség a légkörbe évente, aminek csak egy része képes kiülepedni, kémiai és biológiai folyamatok során átalakulni, megkötődni, tehát valamilyen úton kikerülni a légkörből. Sokat segítenek ebben a világóceánok és a bioszféra, de sajnos a kibocsátás sokkal nagyobb ütemben zajlik, mint ahogy a természet regenerálódni tud.

A szennyezőanyagok koncentrációja tehát egyre magasabb, ez erősíti az ún. üvegházhatást, aminek egyenes következménye az emelkedő globális hőmérséklet. Halljuk, hogy a szakemberek 0,5-1, esetleg 2 °C körüli emelkedésről beszélnek, ami nem tűnhet először soknak, mégis szerteágazó hatása van: megváltozik a globális légkörzés, nő a légkör vízgőztartalma, olvadnak a jégsapkák és gleccserek, eltolódnak az évszakok, elsavasodnak az óceánok, de oldalakon keresztül lehetne sorolni a már eddig észlelt változásokat. Mindezen anomáliák pedig visszahatnak az élővilágra, mind a flórára, mind a faunára, értelemszerűen haszonnövényeink fejlődésére is.

A Magyarországon is érzékelhető éghajlatváltozás hatásai a kukoricatermesztésre

A globális éghajlatváltozás a Kárpát-medencét sem kerüli el, sőt! Hazánkban az évi középhőmérséklet növekedése a globális átlag felett van (1. ábra).

1. ábra: Az éves középhőmérséklet változásának területi eloszlása az 1980-2009 időszakban

Ez a hőmérséklet-emelkedés a legkifejezettebb nyáron, a 20. század eleje óta több mint 1 °C-kal nőtt nyaraink középhőmérséklete (2. ábra).

2. ábra: Az országos nyári középhőmérsékletek 1901 és 2016 között

Ez a növekvő tendencia azonban minden évszakban megfigyelhető. Az utolsó tavaszi fagyok hamarabb következnek be, a fagyosszentek, ami népi megfigyeléseken alapul, szinte teljesen elvesztették megbízhatóságukat. A fagyok korábbi megszűnésének egyik hatása a tenyészidőszak hosszának eltolódása, illetve növekedése. A kukorica csírázásához és keléséhez szükséges hőmérséklet (10-12 °C, illetve 15 °C feletti talajhőmérséklet) az év korábbi időszakában megvalósul. Azonban az éghajlatváltozás egy nem kívánatos hatása a nyári hőhullámok gyakoriságának, intenzitásának és hosszának növekedése (3. ábra).

3. ábra: Hőhullámos napok száma (napi középhőmérséklet > 25°C) az 1980-2009-es időszakban

Kiemelten veszélyeztetett régió a Dél-Alföld térsége és a Duna–Tisza köze, de országszerte nőtt a hőségnapok száma az utóbbi évtizedekben. A kukoricát 35 °C felett hőstressz éri, a hőhullám mértékétől függően a fejlődés lassul vagy leáll. A tenyészidőszak hosszának megváltozását mutatja az őszi középhőmérséklet emelkedése is, az 1900-as évek eleje óta 0,5-0,7 °C-kal nőtt, ami az első őszi fagyok kitolódását is jelenti. Ugyanakkor mindenképp meg kell itt jegyeznünk, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezentúl nem fordulhat elő korai, akár szokatlanul korai őszi fagy, ami a kukorica érését gátolja, vagy kényszer-érést eredményezhet.

A csapadék, illetve nedvességi viszonyok megváltozása mind térben, mind időben változatosabb képet mutat. Korábban említettük az éghajlatváltozás hatására megváltozó globális légkörzést. Ez miért fontos hazánk szempontjából? A felmelegedés egyik következményeként a ciklonpályák északabbra tolódnak, tehát a ciklonok egy része, ami alapvetően a mi földjeinket öntözné, Magyarországtól északabbra vonul el, ezáltal csökken az éves csapadékösszeg (4. ábra).

4. ábra: Az éves csapadékösszeg %-os változása 1960 és 2009 között

A kukorica vetése előtti tél végi, kora tavaszi hónapok csapadékossága meghatározó a növény korai fejlődése szempontjából. Télen nő ugyan a csapadékhajlam, de a hó-eső arány eltolódik a folyékony halmazállapot felé. A havas napok száma jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben, ami azért kedvezőtlen folyamat, mert a hó folyamatos olvadása révén nagyobb arányban szivárog be a talaj mélyebb rétegeibe, mint az eső. Emellett a tavaszi hónapok kevesebb csapadékot ígérnek. E két hatás együttesen pedig alacsonyabb tavaszi talajnedvességet eredményezhet.

Nyáron a mennyiséget illetően nincs szignifikáns változás, de a lehulló csapadék intenzitása növekszik, amiből szélsőségesebb csapadékeloszlásra következtethetünk térben is és időben is, azaz gyakoribbá válnak a heves csapadékhullással járó záporok, zivatarok. A kelés-címerhányás időszaka a legfontosabb periódus a kukorica fejlődésének tekintetében, ekkor a növény vízigénye 100-160 mm. Az éghajlati előrejelzések szerint a nyári hónapokban megnő a hőhullámok gyakorisága és intenzitása, nő az aszályhajlam, illetve a csapadék a hirtelen lezúduló, intenzív csapadékhullás felé tolódik el, a jégkár veszélye is ennek következtében növekszik. A viharokhoz károkozó szél is társulhat, ami tovább fokozza a kukoricát sújtó abiotikus károk mértékét. Ősszel pedig, habár a kukorica szempontjából kedvezően alakulnak majd a hőmérsékleti trendek, a csapadék ezekben a hónapokban is csökkenő tendenciát mutat.

A csökkenő éves csapadékmennyiség, illetve az emelkedő hőmérséklet együttes következménye pedig a növekvő evapotranspiráció, ami még tovább csökkenti a talaj nedvességtartalmát a tavaszi időszaktól kezdve ősz végéig.

Következtetések

Az éghajlatváltozás már hazánkban is érezhető jelenség, nem csak egy távoli esetleges elméleti probléma. Az éghajlatváltozáshoz egyrészt jól nyomon követhető hosszú távú változások kapcsolódnak, mint például a hőmérséklet fokozatos emelkedése, vagy az egyes évszakok csapadéktrendjei. Ugyanakkor az évek közötti változékonyságért, a szélsőséges időjárási eseményekért is – részben – az éghajlatváltozás tehető felelőssé. A kukorica termesztése szempontjából a hőmérséklet emelkedését akár pozitív hatásnak is elkönyvelhetnénk, ugyanakkor a csapadék szélsőséges eloszlása, a hőhullámok és aszályos időszakok gyakoribb megjelenése már árnyalja ezt a képet.

A kis területre koncentrálódó, de nagyon intenzív időjárási jelenségek, mint például villámárvizek, tornádók, heves jégeső és szélviharok mind a termés mennyiségére, mind annak minőségére is kihatással vannak. Ezen jelenségek gyakoribb felbukkanására is fel kell készülnünk a jövőben.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Somfalvi-Tóth Katalin: A kukorica az éghajlatváltozás tükrében (2017. E72. 08. old.) című írása alapján.

Egészséges gabona

Általános törekvés a betegségek megelőzése, ebből adódóan a gabonaféléknél a biztonságos alapélelmiszer-ellátás mellett az egészségmegőrző funkció került előtérbe. A gabonanemesítés eszköztárát azért kell bővíteni, mivel a bioaktív komponensek tudatos felhasználása eddig nem volt napirenden a nemesítési programokban.

Tartamkísérletek – eredmények és lehetőségek

A tartamkísérleteket bemutató cikk második részéből többek között megtudhatjuk azt is, hogy a megfelelő tápanyagellátás jelentősen befolyásolja a szántóföldi növények vízhasznosítását. A tartamkísérleti eredmények felhasználásával növényi modellek (extenzív, mérsékelt, átlagos, intenzív) alakíthatók ki, melyek összehasonlítását mutatja be a Szerző búzánál és kukoricánál.

A takácsmácsonya hajdani termesztéséről – Jegyzetek egy kártolómunkás portréjához

A 19. századi gépesítés előtt a kártoló eszközökben a takácsmácsonya szárított virágzatát használták. A növény virágzatában – a nemesítés és a domesztikáció során – a szúrós vacokpelyvák csúcsai visszahajlottak, egyúttal ruganyossá váltak, ami alkalmassá tette a posztó borzolására.

Helyes szórófejválasztás – a szántóföldi öntözés méltatlanul elhanyagolt kérdésköre

A szakszerű öntözéses gazdálkodás alapvetően fontos eleme a megfelelő szórófej kiválasztása. A helyes cseppméret és vízintenzitás az öntözés hatékonyságát és gazdaságosságát befolyásoló tényező.

35 százalékkal kisebb a paradicsom vetésterülete

A gabonafélék vetési állapota országosan, egyelőre15 százalékos készültséget mutat.

2018. május 3. 10:50

Kukorica gyomirtó szert vontak ki a forgalomból

A Nébih felhívja a termelők figyelmét, hogy ha rendelkeznek a megadott azonosítókkal ellátott tételekből, azt ne használják fel és vigyék vissza a vásárlás helyére!

2018. június 2. 06:00

Növények védelme a természet erejével

A Trichoderma nemzetségbe tartozó gombafajok a kórokozókkal szemben hatékony védelmet nyújtanak a növényeknek.

2018. március 6. 13:47

Akár 30 százalékkal gyengébb lehet a kukoricatermés

A termelőktől érkezett adatok alapján a két hónappal ezelőtti előrejelzéseknél 4-8, a szezon elején várt hozamoknál pedig 10-20, néhol pedig 30 százalékkal kisebb kukoricatermés várható.

2018. szeptember 3. 10:44