Generációváltás no-till tapasztalatokkal

Ennek érdekében szabályos kísérleti elrendezésben, statisztikailag kiértékelhető és összehasonlítható formában jelöltek ki területeket az ország több pontján – többek között a Mosonmagyaróvár térségében fekvő Püskiben, ahol én magam is szemügyre vehettem a kukorica- és napraforgó-állományokat.

„Osztott parcellákon egy négyes vetésforgót indítottunk el. Borsó, kalászos, napraforgó és kukorica váltakozik ezeken a területeken. Négy olyan kísérleti helyet jelöltünk ki az AgroFIELD Termelői Klub alapító tagjaival, ahol minden növénynek a parcellájában megtalálható a no-till és a művelt változat is” – mondta el kérdésemre Lajos Mihály gazdálkodó, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetője. Beszélgetésünk elején hozzátette, hogy a parcellák megművelt felén sem szántás vagy egyéb mély művelés nem történik, ott a minimum-till, tehát a jelentősen csökkentett talajművelés eredményeit figyelhetik meg. Mindez nem véletlen, hiszen a szakember saját üzemi területein már régóta nem dolgozik eke.

Gátfutás talajművelő gépek nélkül

„A gazdaságban eleve a kultivátoros és a középmélylazítós technológia irányából közelítünk a min-tillen keresztül a no-till irányába. Már elkezdődött a gazdaság átállítása a minimális művelésre, és keressük az utat, hogy mindezt takarónövénnyel vagy anélkül végezzük. Pillanatnyilag egy nagyon kellemetlen tapasztalaton vagyunk túl ezzel kapcsolatban” – osztotta meg tapasztalatait terepi bejárásunk során.
A püski tapasztalatok azt mutatták, hogy a téli csapadékot a takarónövények hasznosították a talajból, ezzel pedig súlyosbodott a tavaszi aszály. Lajos Mihály mindemellett hozzátette, hogy ezúttal hibáztak a vetésidő megválasztásakor is, a kelleténél ugyanis később kerültek a földbe a magok. Ugyancsak saját tapasztalat, hogy a takarónövények használatakor lényegesen több a talajlakó élőlény, ami egyfelől pozitívum, ám felszaporodhat a drótféreg, a mocskospajor is, ez pedig jelentős gondokat okozhat. Nem mellékesen ezeket a területeket kedveli a vad, ami a vadkár kockázatát emeli jelentősen.

„Alapvetően az idei tavasz sem a minimum-till, sem a no-till technológiának nem kedvezett. Sportkifejezéssel élve rossz ütemben ugró gátfutóként gyakorlatilag tavasszal az összes akadályt levertük, és nagyon kellemetlenül éreztük magunkat, mivel az állomány igencsak rosszul indult. Arra nem volt forgatókönyvünk, hogy a száraz, hideg tavasz mit hozhat. A korábbi tapasztalataink pozitívak voltak, most viszont nagyon kemény, negatív élményeket szereztünk” – fejtette ki a szakember.

Nem könnyű, de a talaj érdekében megéri

Mindez Lajos Mihály szerint ki is jelölte a no-till és a min-till határát, ezen technológiák mellett ugyanis az állományok jobban megsínylették ezt az időszakot, mint a hagyományos művelési móddal vetett kukoricák, napraforgók. Ám a kezdeti nehézségek után, július folyamán jelentős változások zajlottak le a tavaszi vetésű növények életében, aminek következtében végül szép állományok alakultak ki.
„A kísérleteknek köszönhetően konkrét, számszerű formában ki tudjuk jelenteni, hogy a no-tilles parcellák a tél folyamán az összes pockot összegyűjtötték a területről, emiatt egy extra beavatkozásra volt szükség. Kelésben a művelt parcellák kicsit gyorsabbak voltak, de a különbségek aztán eltűntek. Az őszi növényeknél, a borsónál és a kalászosoknál, például a durumbúzánál minden kísérletben bőven statisztikai hibahatáron belül voltak a terméskülönbségek a négy ismétlés átlagában. Nem jöttek számszerű eltérések sem mennyiségi sem minőségi oldalról. Ez jó hír a no-till technológia vonatkozásában, hiszen ez nettó anyagi hasznot jelent az elmaradt műveletek miatt, de az eredmény legfőképp talajvédelmi szempontból nagyon érdekes. A no-till ugyanis véleményem szerint a legjobb, ha nem az egyetlen igazán jó megoldás a talajegészség szempontjából” – számolt be az idei tapasztalatokról Lajos Mihály.

A megállapítások pedig nemcsak az őszi vetésűekre igazak, hiszen riportunk elkészítése óta a napraforgót is betakarították, ami szintén azt bizonyította, hogy termésmennyiségben és termésminőségben nincsen szignifikáns különbség a no-till és a min-till parcellák, valamint a hagyományos táblák között –szemben a költségekkel és a talaj védelmével, amiből a no-till jön ki nyertesen.

Generációváltás szilárd adatokon

Az no-till kísérletek eredményei Lajos Mihály számára különösen fontosak, hiszen a generációváltás árnyékában az üzemi területeinek fenntartható, ugyanakkor gazdaságos műveléséhez is folyamatosan keresi az új utakat.

„Nagyobb fiam már elkezdte a mezőgazdasági tudományok tanulását. Nagy az érdeklődése a szakma iránt, úgyhogy előbb-utóbb trónkövetelőként meg fog jelenni, és úgy érzem, hogy nekem a vártnál sokkal gyorsabban kell majd háttérbe vonulnom, mint ahogy szeretném. Ami egyértelműen látszik, hogy az az ideális helyzet, ami számomra megadatott, neki már nem lesz meg. Én nagyon jó munkaerő-bázissal és segítséggel, értékes munkatársakkal tudtam nekifogni akár a kutatási munkáknak, akár a termelésnek. Ezt a jövőben nem látom minden szempontból biztosítottnak. Az ő életének, jövőjének a megoldása lehet a no-till, amival kapcsolatban a tapasztalatszerzést mindenképpen el kell indítani. Ha öncélúan nézzük, hogy miért indítottuk el a kísérleteket, akkor az a generációváltás megalapozása, hogy számszerűsített alapokon történjen meg például a gazdaság esetleges áthelyezése a no-till rendszerbe” – tette hozzá beszélgetésünk végén az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetője a püski határában, az egyik talajművelés nélküli kukoricatábla szélén.

Mindez tehát még a jövő, ám érdemes ezt az előrelátást jó példaként kiemelni, hiszen Lajos Mihály családi gazdaságát nem éri majd váratlanul a generációváltás, ami előbb vagy utóbb minden mezőgazdasági vállalatnál be fog következni. Hogy ez no-till-lel vagy anélkül történik meg, arra a következő évek tapasztalatai és a számszerűsített eredményei adják majd meg a választ. Az viszont egyértelmű, hogy az irány helyes, hiszen a fenntartható gazdálkodás évről évre egyre fontosabb lesz, amiben a talajvédelem is fontos szerepet kap.