Magyarországon csak nagyon kevesen hisznek a minimum till, illetve a no-till, vagyis a talajművelést részben vagy egészben elhagyó növénytermesztési technológiában. Pusztakovácsiban azonban egy 400 hektáros gazdaságban már évek óta folyamatban van az átállás a talajmegújító növénytermesztére.
A talajművelő eszközöknek egyre kevesebb szerepük van a somogyi táblákon, a munkájukat ugyanis a takarónövények és a talajlakó élőlények veszik át. Azon a területen is, ahol tavaly október végén zúgott fel a kombájn, és hektáronként nettó 10,3 tonna kukoricát takarított be.
„Ezen a táblán 2018. augusztus 8-án, az őszi búza főnövényünk után mulcsvetőgéppel vetettük el a takarónövényeket, és ebbe vetettük el 2019. április 26-án a kukoricát egy no-till vetőgéppel” – ismertette a technológia alapjait Berend Ferenc, a Berend Kft. ügyvezetője, aki évek óta egyre kevesebb gépi munkát végez a területein.
A talajtömörödöttség megszüntetésében, tehát a talaj megművelésében, valamint a tápanyag-utánpótlás egy részében is a takarónövényekre támaszkodik, hiszen a gyökerek és gyökérnedvek lazítják a földet. De az elhalásukkor visszamaradt kapillárisok az oxigén és a víz vezetésében is segédkeznek. A korhadékevők, a ragadozó rovarok, ízeltlábúak, a giliszták szintén komoly munkát végeznek a nehéz vasak helyett.
Jelentősen javult a talaj szerkezete
A minimum till vagy no-till technológia bevezetése után a Pusztakovácsi határában fekvő táblákon felpezsdült a talajélet, de a módszernek más előnye is van, hiszen a gépeknek kevesebb időt kell a földeken tölteniük. Ez pedig csökkenti a gázolaj-, és szervizköltséget, nem beszélve a munkaórákról.
„A legfontosabb azonban a talaj szerkezetének változása. Morzsalékosabb, sötétebb lett a talajunk, látszik, hogy egyre jobban él. Mostanra már nem az a kérdés, hogy van-e földigilisztánk, hanem az, hogy mennyi. Eközben a költségeink inkább átcsoportosultak, mert a gépek üzemeltetése helyett a megfelelő takarónövényekre költünk. Ezzel viszont egész évben életteret és takarást biztosítunk a talajlakó élőlényeknek” – fejtette ki kérdésemre Berend Ferenc, aki folyamatosan gyűjti a tapasztaltokat. A technológia ugyanis annyira úttörő Magyarországon, hogy minden évben új információkhoz juttatja az alkalmazóit.
A legfőbb hátránya is ez, hiszen Berend Ferenc és néhány gazdatársa csak a saját tapasztalataikból tanulhatják meg, mit is kellett volna másképp csinálni, vagy éppen mi volt kifejezetten jó megoldás. A mezőgazdaságot ismerve pedig nem meglepő, hogy ez a folyamat hosszú. A somogyi szakember szerint ugyanakkor a technológia jó.
„Persze elismerem, hogy ijesztően újszerű. Ezért szinte csak szkeptikusokkal találkozunk. Kevesen vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy megvan az előnye. Amíg világszerte egyre nagyobb területen alkalmazzák, addig itthon sok esetben még mindig a szántás után megmaradt sima, barna talajfelszín számít jónak. Ahelyett, hogy belenéznénk a talaj mélyébe.”.
Nem könnyű az átállás, de megéri
A talajművelés részbeni vagy teljes elhagyása, a takarónövények folyamatos borítása természetesen sok kihívást tartogat, az egyik legnagyobb a gyomirtás. „Jelenleg is a gyomkontroll hatékonyságán próbálunk javítani. Ennek érdekében nagyon sok kísérletet állítunk be évről-évre, most például kalászos gabonákban. Egyelőre az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy a nagy mulcs ellenére jó eredmények érhetők el a talajhatású szerekkel” – világított rá a technológia egyik hátrányára, ami véleménye szerint idővel leküzdhető.
Berend Ferenc úgy véli, hogy sokkal nehezebb szántásról átállni forgatásnélküli talajművelésre, mint végül elhagyni a nagy vasakat. Mindez leginkább fejben dől el. Az első években azonban különösen oda kell figyelni a megváltozott technológiára – főleg a tápanyag-utánpótlás tekintetében.
Megfigyelték ugyanis, hogy a talajban élő mikrobák felszaporodása miatt az első években jelentős mennyiségű tápanyagot kell visszapótolni a talajba, máskülönben komoly terméskiesések lesznek. Ezt követően azonban kialakul az egyensúly. „Mi már a nyolcadik évben végezzük ezt a növénytermesztési módszert, és azt tapasztaljuk, hogy lényegesen csökkent a nitrogénfelhasználásunk. A talajélet felpezsdülése mellett ennek van egy másik oka is, méghozzá az, hogy a kijuttatott tápanyagot nem a felszínre helyezzük el, hanem injektáljuk”.
Termésben egyébként nincsen jelentős változás, a kulcsszó inkább a fenntarthatóság, illetve a vízmegőrzés, hiszen a technológia a folyamatos borításnak köszönhetően egy aszályosabb esztendőben jobban megóvja a talaj nedvességét.
Tőszámkísérlet talajművelés nélkül
Berend Ferenc tehát folyamatosan gyűjti a tapasztalatokat a talajművelés csökkentése vagy éppen elhagyása során. Amikor Pusztakovácsiban jártam, azt is megtudhattam, hogy az éppen betakarított táblán a Syngenta tőszámkísérletet állított be, aminek alapvetően nem volt célja a technológia kipróbálása, de az mégis sok hasznos, új információt nyújtott.
„Két dologra voltunk kíváncsiak a kísérlet során. Az egyik, hogy ha valaki differenciált tőszámmal veti el a kukoricáinkat, akkor milyen javaslatokat tudunk adni. A másik, hogy bizonyos termőhelyi adottságok mellett melyek az ideális tőszámok az egyes hibridjeinknél” – tudtam meg Szabó Gergelytől. A Syngenta Kft. Contivo szaktanácsadója elmondta, hogy örültek annak, hogy Berend Ferenc területét is be tudták vonni a kísérletsorozatba, így ugyanis minimum, illetve no-till technológia mellett is láthatták, mit tudnak a hibridjek. A 2019-es tapasztalatok azt mutatták, hogy a módszer a környékre jellemző termésátlagot adta, az semmivel sem termett kevesebbet, sőt a kukorica az egész tenyészidőszak során szépet mutatott, sokkal később száradt fel mint egy hagyományos, szántásos művelésű növény.
A talajművelés részbeni vagy teljes elhagyása nem megszokott technológia hazánkban, ám úgy tűnik, Pusztakovácsiban jól működik. Persze vannak még kérdések, de folyamatos tapasztalatszerzéssel, kísérletbeállítással ezekre is választ lehet kapni. Addig pedig érdemes ellátogatni Berend Ferenchez, és a gyakorlatban is megnézni, hogyan működik ez a rendhagyó módszer.
Cikkünk folytatásában a takarónövényekről írunk!
