Felszedtem a földi epreket, amik fekete fólia alatt nőttek, és a képen látható nagy mennyiségű győtény szétágazó gyökere volt a fólia alatt. Úgy terveztem, hogy kiásom, mivel ugyanerre a területre kellene az új epret ültetni. A gyökerek nagyon mélyre lenőttek. Mit javasolnak, hogyan tudom a gyomtól mentesíteni és hasznosítani a területet? Esetleg magas ágyásos termesztéssel? A gyom nem fog abba is belenőni?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Az apró szulák (Convolvulus arvensis) kétszikű, évelő növényt tájegységenként másként nevezik, többek között folyófű, folyóka, folyondár, győtény, gyüvőtény, hajnalika, Isten pohárkája, iszapfű, jövőtény, paplonc, sulyáng, tölcsérvirág stb. A győtény nevet én nem ismertem. Hazánkban és Európában is őshonos, elterjedt gyomnövényfaj, szinte valamennyi talajtípuson megtalálja a helyét, kifejezetten meleg- és fényigényes. Az apró szulák több méter mélyre lenyúló gyökereket és hasonló méretű föld alatt elfekvő, oldal irányba növő, sok rügyet fejlesztő tarackokat növeszt. Bár magokról is képes szaporodni, a tarackokkal történő terjedése az elsődleges.
A képen látható lebontott fekete fólia alatt, jól láthatóan erőteljesen, kötegszerűen nőttek az aprószulák tarackok, ott találhattak maguknak megfelelő életteret, nedvességet.
A tarackos gyomok elleni védekezés igen nehéz, hosszú ideig tartó folyamat, eredménye kétséges. Ha felássa és megpróbálja minél nagyobb darabokban kihúzni a hosszú gyökereit, közben közülük sok elszakad, feldarabolódik. Minden egyes tarackszakasz, melyen élő rügy is fejlődött, önálló növényként fog tovább nőni. Tehát az ásással, kihúzással, két egymással ellentétes hatás érhető el: gyökértömeg csökkentése mellett a feldarabolódással szaporodik, mi magunk is szaporítjuk a növényt. A fellazított talajból kivett gyökereket maradéktalanul el kell különíteni, ne maradjon a talaj felszínén, ne használja mulcsolásra!
Az apró szulák gyökérrendszerét a talaj teljes takarásával, a fény elvonásával is szokták gyengíteni: több hónapig tartó takarás után fényt adnak a szuláknak, levéve a takaróanyagot. Fényen a gyökerekről kihajtanak a rügyek, megjelennek a zöld elfekvő hajtások. Ezután a talaj fellazítása (ásása), majd a gyökerek alapos kiválogatása következik. A folyamatot újabb takarásos periódussal megismétlik. Az eljárás lényege, hogy a fény nélküli időszakban a gyökérrendszere elgyengül. A növények megerősödését segítik a nyár végéig folyamatosan megjelenő, kúszó helyzetű virágos, majd magot hozó hajtások, amiket folyamatosan ki kell kapálni.
Az apró szulák érzékeny a glifozát hatóanyagú herbicidekre. Kezelés legerősebb hatása a nyár végi időszakban érhető el velük, amikor a levelekből készített tartalék tápanyagot a növény a gyökereibe juttatja, és vele együtt a herbicidet is. Ilyenkor a mélyre lenőtt gyökerekbe is bekerül a herbicid. A glifozát, bár mérgező vegyszer, házikertben is veszély nélkül felhasználható akkor, ha figyelmesen, precízen alkalmazzák. A szulák zöld, fiatal hajtásait kell kezelni, talajra ne kerüljön belőle! Kezelés után legalább 24 óráig víz ne érje a növény lombját! A gyomirtó szer hatása néhány nap múlva észlelhető a hajtások sárgulásán, a gyökerekbe történő leszállításához hetekre is szükség lehet. Erős szulákfertőzésnél második herbicides permetezés is indokolt, amint a megmaradt gyökerekből kihajtanak újabb hajtások.
Az apró szulákos tábla mentesítési munkáira 1 évet tervezhet, addig ne ültessen bele más növényt, hanem a felsorolt védekezési módszerekkel, azok kombinálásával tudja felszámolni a talajban élő apró szulák gyökérrendszerét!
Kiemelt kép: a kérdező felvétele
