Hogyan öntözzük a póréhagymát?

Hogyan öntözzük a póréhagymát?

Agrofórum Online

L. Péter kérdése: A póréhagyma öntözéséhez szeretnék tanácsot kérni: mennyire szabad öntözni, mire kell odafigyelni?

Aki válaszol:
Tóth János kertészmérnök, okleveles növényorvos, szaktanácsadó

Kedves Kérdező!

A hagymafélék közül a póréhagyma igényli a legtöbb vizet, gazdaságos és biztonságos termesztéséhez kulcsfontosságú az öntözés, a megfelelő hozam elérése érdekében, gyakorlatilag a vetéstől és az ültetéstől a betakarítás kezdetéig folyamatos vízellátást igényel.

A hagyma vetése/ültetése után célszerű azonnal teljesen feltölteni a gyökérzónát (20-25 mm), mellyel egyúttal a preemergens gyomirtásoknak is megadjuk a megfelelő mennyiségű bemosó csapadékot.

A teljesen feltöltött gyökérzóna felső 1-2 cm-es rétege napközben kiszárad, de éjjelente alulról „visszanedvesedik”. Az első feltöltést követően gyakran (2-3 naponta), de lényegesen alacsonyabb 5-10 mm-es dózisokkal érdemes öntözni a kelőfélben lévő magvetésünket, melyekre a mikroszórófejes öntözési módszerek a legalkalmasabbak.

A kelést követő időszakban azonban már kerüljük a gyakori, kis mennyiségű öntözéseket. A keléstől a szárvastagodás kezdetéig 15-20 mm, majd ezt követően 20-25, akár 30 mm-es öntözési normákkal pótoljuk az elpárologtatott vizet. Két öntözés között a káros gombabetegségek elkerülése végett rendkívül fontos, hogy a talaj felső 10 cm-es rétege kiszáradjon, majd ezt követően egy újabb öntözéssel feltöltsük azt, folytatva ezt a betakarításig.

Az öntözés során gyakran elkövetett hibák

A magról vetett növények kelesztő öntözése során gyakran lecserepesedik a talaj felső 2-3 cm-es rétege, mely áthatolhatatlan kérget képez a zöldségnövények csíráinak. Ez a probléma a túlművelt, humuszban szegény területeken fordul elő, amikor túl magas öntözési intenzitású módszerekkel kelesztik a hagymaféléket (pl. öntöződob vízágyúval).

A probléma elkerülése érdekében alkalmazzunk kisebb fúvókákat a nagyobb porlasztás érdekében, vagy a vízágyú helyett öntözzünk konzollal, alacsony intenzitású lineárral vagy betelepített mikroszórófejekkel. A felsorolt technológiák közül az utóbbi 6-8 évben a mikroszórófejes öntözés vált meghatározóvá. Ugyanakkor a magas humusztartalmú, nagy vízkapacítású talajok kevésbé hajlamosak a cserepesedésre, így az ilyen termesztő helyeken tökéletes megoldást nyújthatnak a nagy porlasztású vízágyúkkal felszerelt öntöződobok is.

További probléma a túl gyakori, kis mennyiségű, „párásító” öntözés, mely a kelesztés időszakában ideális, de a tenyészidőszak későbbi szakaszában kerüljük. A gyakori, kis mennyiségű öntözés emeli a mikroklíma páratartalmát, megnövelve ezzel a gombás/baktériumos megbetegedések kockázatát.

A túl nagy a talaj vízkapacitásánál nagyobb – öntözési normák alkalmazása is káros lehet. A tápanyagok felesleges kimosásán kívül, a mélyebb fekvésű területeken megáll a víz, levegőtlenné válik a talaj, melyben a hagyma gyökereinek működése gátolt, valamint ugyancsak megnöveli a gombás és baktériumos megbetegedések arányát is.

Legyen saját fűszerkertünk - 4. rész

2019. május 29. 12:52

Hol nevelhetjük házikertünkben sikeresen a bazsalikomot, a citromfüvet és a mentát? Mi a különlegessége ezeknek a fenséges illatú növényeknek, és milyen ínyencségek ízesíthetők ezekkel a fűszernövényekkel?

Talaj, klíma, agrotechnika

2018. november 28. 04:36

A szántóföldi növénytermesztést hatalmas változások jellemezték az elmúlt évtizedekben. Új fajták, hibridek jelentek meg, a vetőmag-előállítás minőségi színvonalon valósul meg hazánkban. Ugyancsak hatalmas változások következtek be az agrotechnikai elemekben is. A szántóföldi növénytermesztés biológiai alapjainak és agrotechnikai elemeinek forradalmi változása mellett az ökológiai feltételek azok, amelyek standardok maradtak, ill. azok csak korlátozott mértékben befolyásolhatók.

Változó mélységű talajművelés – AutoDepth

A talajművelés során a talaj fizikai tulajdonságainak megváltoztatásával elsősorban a víz- és levegőgazdálkodási jellemzők javítását célozzuk. Javulnak ezáltal a vízkapacitási jellemzők az altalaj és a művelt réteg között, növekszik a vízbefogadó képesség és az oxigénellátás, mindezek pedig összefüggésben vannak a hő- és tápanyag-gazdálkodási jellemzőkkel.