Ribiszkebokraimon a kertben, leveleken és zöld bogyókon is, fehér bevonat látható. Nagyon hasonlít az egrest megbetegítő lisztharmathoz. Ez is lisztharmat fertőzés lenne? Képet mellékelek.
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Kérdése megalapozott, a köszméte- és ribiszkenövényeket azonos lisztharmatgomba szokta fertőzni. Kártevőknél és betegségeknél is gyakori, hogy csak közeli rokonságban álló növényeket fertőznek, azokat fogadják el tápnövényeknek. Oka, hogy azokban a növényekben előforduló azonos alkotó vegyületek vonzzák őket, szinte odavezetik. Sokszor nem is tudjuk, hogy mik ezek a károsítókra attraktív, csalogató hatást kifejtő anyagok, de a károsító szervezetek érzékelik azokat. A ribiszkefajok – piros és fekete ribiszke – és az egres, valamennyi a Ribes növénynemzetségbe tartozó fajok, ez határozza meg a genetikai rokonságukat.
Előfordulásuk nem azonos, általában az egreseken a gyakoribbak, előfordulnak, bár ritkábban, a fekete ribiszkén is, míg a piros ribiszkéken elvétve találkozhatunk velük.

Két lisztharmatfaj is fertőzheti az egrest és a ribiszkefajtákat, közülük a gyakoribb és agresszívabb az amerikai lisztharmat (Sphaerotheca mors uvae), mely a hajtásvégi leveleken, a zöld hajtásokon és a növekvő zöld bogyókon, azok héján telepedik meg, vastag, nemezes állagú fehér szövedéket fejleszt, később barna színre vált. A bevonat alatt a növény bőrszövete elhal, a bogyó ”hízását” a héja, a bőrszövet nem tudja követni, mert elszáradt, így a bogyók berepednek, tönkremennek, elrohadnak. A bogyó intenzív növekedésének időszakában, ha az időjárás nedves, a levegő tartósan párás, és a növény fajtája a kórokozóra fogékony, jelentős bogyókártételt okoz a gomba. A gomba a fertőzött vesszőkön telel.

Védekezés lehetőségei sokrétűek
A helyes fajta kiválasztásával már dönthetünk: vannak lisztharmatra rezisztens egresfajták, javasolt ezek közül választani, mivel kémiai védekezés nélkül is kinevelik és egészségesek maradnak bogyóik. Olyan helyre szabad egrest ültetni, ahol levegőzik, a szél átfújja lombját, nincs magas növények közé szorítva, és körülötte nem engedik magasra felnőni az aljnövényzetet, ami állandó párásságot tart fenn. Metszésnél a lisztharmatos, fehér kérgű vesszőket, mint fertőzési forrásokat el kell távolítani.
Amennyiben kémiai beavatkozásra is szükség van, azt mindig megelőző jelleggel célszerű végezni. A kén hatóanyagú gombaölő szerek (Cosavet, Kumar, Microthiol special, Tiovit stb.) és a kálium-hidrogén karbonát hatóanyagú Vitisan a biológiai termesztésnél is felhasználhatók. Hátrányuk, hogy a csapadék lemossa a növények felületéről, ezért gyakori esők esetén sűrűbben célszerű a kezeléseket ismételni.
A növények intenzív növekedésének időszakában, amikor mind a hajtások, mind a bogyók naponta észlelhetően nőnek, csak a felszívódó hatású gombaölő szerek nyújtanak biztos védelmet, jelenleg közülük a Signum nevű fungicid alkalmazása engedélyezett ezeknél a növényeknél. Bogyók védelménél nélkülözhetetlen a tapadásfokozó anyag, nélküle a viaszos, sima felületű bogyókon nem tapad meg a kijuttatott szer.
Kiemelt kép: Pixabay