A meggy virágát fertőző monília az utóbbi években többféle gyümölcsfát is megfertőz. Rajtuk kívül más növényeket is képes megbetegíteni?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Jól tudja, szüleink idejében a meggy volt a „célnövénye” a virágfertőző moníliának, népiesen úgy mondták: „elvitte a meggyet a köd”. Ez arra utal, hogy a gombának nem esőre, hanem magas páratartalmú időjárásra van szüksége a fertőzéshez.
A többféle Monilia-faj közül a Monilia laxa gomba régóta ismert hazánkban, virágzáskor fertőz, virágelhalást majd hajtáselhalást okoz. Elsősorban a csonthéjas gyümölcsfajokat fertőzi.
Virágzáskor hatol be a virágzatba a gomba. Akkor lehet számítani erős fertőzésre, ha a virágzáskor párás, hűvös az időjárás, emiatt a virágzás elhúzódó, hosszan tartó, így a gomba felszaporodásának kedveznek a körülmények. Tünetei: a virágok csoportosan, gyorsan elhalnak, a virágzat szára is a virághoz hasonlóan elhal, nem hullik le, hanem lógva a fán marad. A megfertőződött virágokból a gomba a fiatal levelekbe is továbbnő levélnyélen át a levéllemezbe, ennek jele, hogy a zsenge hajtások erőtlenekké válnak, lankadnak, majd gyorsan elhalnak.
Sajnos az idei hosszan tartó, elhúzódó, csapadékos, párás és hűvös időjárás miatt szinte minden csonthéjas fajunknál súlyos fertőzés alakult ki, annak ellenére, hogy azok nem egy időben virágoznak. Mandula, kajszi, szilva már levirágzott, a virágzási sort a cseresznyék és a meggy zárja, azoknál is már láthatók a betegség tünetei.
Többen észlelték, hogy a virágfertőző monília sokkal elterjedtebbé vált, mint a korábbi évtizedekben. Ennek oka a termesztett fajták kicserélődése, az új fajták fogékonyabbak a gombára, gyakran nem kezelik szakszerűen a fákat. Mindezek mellett terjedőben van hazánkban is egy új moníliafaj, a M. fructicola, mely életmódját tekintve nagyon hasonló a M. laxa, már ismert fajra, ez is virág- és hajtásfertőző, tünetei azonosak vele. Különbség abban mutatkozik, hogy a M. fructicola minden csonthéjas gyümölcsfajt egyaránt megfertőz, szinte válogatás nélkül, azokat is, amiket a M. laxa nem, és sokkal agresszívabb, megbetegítő képessége fokozott. Mindkét gomba szürke színű bevonatot okoz a fertőzött növényen, nem különböztethetők meg egymástól szabad szemmel. Megbízhatóan speciális laboratóriumi vizsgálattal lehet a két gombát szétválasztani.
A fertőzést csak megelőző permetezéssel lehet, lehetett volna kivédeni. Virágzás elején, tömeges virágzáskor, és sziromhullás idején javasolják a szakemberek a permetezést. A 3. permetezés hivatott a levelekbe való behatolás megakadályozására. Ilyen nagy fertőzési nyomású időjárási helyzetben indokolt lehet egy negyedik is, a hajtásvédelem érdekében. A levelekbe csak akkor hatol be a felszívódó gombaölő szer, ha a levelek még élnek, az elhalt levél azt nem képes felvenni. A javasolt monília ellen ható szereket váltogatva kell alkalmazni, megelőzendő a szerrezisztencia kialakulását. A következő III. kategóriás szisztemikus hatású gombaölő szerek vannak engedélyezve a virágfertőző moníliás betegségek ellen: Fontelis 20 SC (pentiopirád), Prolectus (fenpirazamin), Signum WG (boszkalid + piraklostrobin), Switch 62,5 WG (fludioxonil + ciprodinil), Teldor 500 SC (fenhexamid), Topas 100 EC (penkonazol). Engedélyük gyakran csak egyes növényfajokra érvényes, de hatásosak a gomba ellen. Cuproxat FW csökkentett dózisával is szoktak ellene védekezni, perzselő hatása lehet, előtte érdemes kipróbálni.
Új, élő parazita szervezeteket tartalmazó gombakészítményeket is ajánlanak ellene, de csak a hajtásfertőzéskor, virágzás után ajánlott felhasználásuk, pl. Tricho Immun vagy Amazon.
A hajtáselhalás veszélye abban áll, hogy onnan a gomba továbbnő az élő fás szövetben a vastagabb ágak felé, végül a törzsbe. Beteg ágakat visszametszéssel lehet már csak mentesíteni, az elhalás alatti 15-20 cm-es élő ággal történő levágással. A gombafonál gyorsan nő, minél hamarabb érdemes a visszavágást megtenni.
