Van egy 30 éves mandulafám. Az interneten fellelhető irodalom szerint a kéregmoly betegségre gyanakodom nála. Ősszel még semmi elváltozás nem látszott rajta. A minap megdöbbenten szembesültem a fa tövében felgyülemlett halom váladékkal. Az érdekessége, hogy csak a törzs alján látható. A felső ágak teljesen épek. Jól gondolom, hogy el kell engednem a közeli, 100 éves körtefa védelmében?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
A mandulafán valóban a kéregmoly kártétele is látható, és ami egyedi, a szokásostól eltérő mennyiségű és elhelyezkedésű mézgaképződés kísérte a kártételt. A beküldött képen, a talajon fekvő gyökereken látható mézgatömeg mellett a fatörzsön kéregmoly kiemelkedő ürülékcsomói jelzik fertőzésüket.
A kéregmoly (Enarmonia formosana) elsősorban csonthéjas gyümölcsfajok esetében ismert. Főbb gazdanövényei a következő csonthéjas gyümölcsfajok: kajszibarack, cseresznye, meggy, őszibarack, mandula, szilva.
A kéregmoly lárvái a kártevők, melyek a kéreg alatt élnek, ott táplálkoznak, rágnak, megsértik a fák víz- és tápanyagszállító rendszerét. Következtében a fák legyengülnek, részlegesen vagy teljesen lankadnak, hervadnak és elhalnak. Látszólag ok nélkül kiszáradnak a fák. A törzsön, annak alacsony részén telepedik meg a kártevő, és az alsó vázágakon. Amikor jelenlétéről tudomást szereznek, már gyakran késő a beavatkozás. A fertőzést mézgaképződés kíséri, a lárvák körül barna színű ürülékcsomók emelkednek ki.
Évente 2 lepkenemzedéke fejlődik, melyek 6-7 mm méretű, barna alapszínű és élénksárgával mintázott szárnyú egyedeiről ismerhetők fel. Első nemzedéke májusban, míg 2. nemzedéke júliusban, augusztus elején rajzik. A fakéregre rakott petékből kikelő lárvák repedéseken rágják be magukat a kéregbe, kifejlődésük végén a fakéregben bábozódnak. Lárva alakban telelnek károsítási helyükön a fakéreg alatt, méretük 8-10 mm, fejük barna, testük halvány színű, 8 pár lábbal rendelkeznek.
Csonthéjas növényeknél mézga (növényi váladék) keletkezése mindig sebzések helyén történik. A mandulafája gyökerein nagy tömegben és rövid idő alatt képződött puha váladéktömeg arra utal, hogy ott a föld felszínén növő gyökereken sűrűn elhelyezkedő sérülések keletkeztek. Mindezt serkentette a csapadékban bőséges őszi időjárás: a fokozott mézgatermelődés – megfigyelések szerint – hirtelen nagy esőzések után jellemző, amikor a fák vízforgalma a korábbi vízhiányos, aszályos időjárás után hirtelen fokozódik.
A felszíni gyökerekről a mézgatömeget javaslom eltávolítani, ami most még könnyen el is végezhető, mivel még állománya puha, nem száradt össze, egyszerűen ledörzsölhető. Ezután tudja megvizsgálni, azonosítani a sebzés okát. Az lehet rágcsáló kis emlős rágási kártétele, kerti növényápolási munka során ejtett sebzés is. A sebek alakja, mélysége, esetleges rágási méretek segítenek az eredendő ok megállapításában. A sebeket az egészséges szövetig ki kell tisztítani éles késsel, kemény, de nem fém sörtéjű kefével, majd felületét fertőtleníteni és fasebkezelővel légmentesen befedni. Ezt a munkát a fagyok múltával indokolt elvégezni, megelőzve a lárvák továbbfejlődését.
A kéregmoly jelenléte, rajzása áprilistól augusztusig üzemeltetett szexferomoncsapdával megbízhatóan nyomon követhető (www.csalomoncsapdak.hu). A csapdával megfogott lepkék számának alakulása alapján tervezhető a frissen kikelő lárvák (L1) elleni hatékony permetezés. Ebben a fenológiai állapotban a fakérgen kívül mászó fiatal lárvák kifejezetten érzékenyek a rovarölő szerekre, ellenük bármelyik rovarölő szer hatásos. Kéreg alá behúzódott, védett helyen élő, fejlettebb kéregmolylárvák rovarölő szerekkel kevésbé sikeresen kezelhetők.
Kiemelt kép: a kérdező felvétele
