Hársfának a levelén jelentkeztek aggasztó nyomok. Érdeklődnék, hogy pontosan mivel állok szemben, lehet-e/szükséges-e tenni valamit ellene? Küldök néhány képet is.
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
A hársfának gyakori elváltozásáról küldött képet. Hárs nemezes gubacsatka (Eriophyes leiosoma, korábbi nevén E. tiliae) telepei láthatók hársfája levelein.
A gubacsatkák az atkákon belül egy külön, sajátságos csoportot képeznek, külsejük, felépítésük és életmódjuk igen erősen eltér a „hagyományos” takácsatkákétól. Jellemző a gubacsatkákra, hogy igen aprók, a láthatóság határa alatti méretűek, szabad szemmel egyedei nem észlelhetők, ezért későn szoktak felfigyelni rájuk, általában, amikor már a jellegzetes kártételük látható a növényen.
A gubacsatkák és levélatkák 2 pár lábbal rendelkeznek, testük áttetsző, hosszúkás, hengeres. Szívó szájszervű kártevők. Rügypikkelyek alatt telelnek, ilyen állapotban nem tudunk ellenük védekezni. Amikor a rügypattanás megtörténik, a fiatal levelek kifejlődésével aktivizálódnak a gubacsatkák is. A fiatal hajtásokon elindulnak a kirajzó atkák, új élőhelyet keresnek maguknak, a fiatal leveleken megtelepednek, és helyhez kötötten élik le életüket.
A levelek szívogatásával károsítják, gyengítik a növényeket, és jellegzetes szöszös, nemezes kinézetű, néhány mm-es nagyságú, szabálytalan alakú telepeket okoznak. Azok a levelek színe felé kissé kiemelkednek, hólyagosak lesznek, a tipikus bevonat a folt hátsó oldalán szokott kifejlődni. A szöszös bevonat kezdetben fehér, majd elöregedve barnás színűvé válik. Nagyszámú folt a fa asszimiláló levélfelületét csökkenti, amivel negatív hatást gyakorol a fa növekedésére. Fiatal fáknál okozott kártétele súlyos lehet. Kifejlett fáknál a kártevővel a fák békésen megélnek egymás mellett. Láttam már 8-10 méter magas terebélyes koronájú, idős, magára hagyott hársfákat erős gubacsatka fertőzött levelekkel, melyek állapotát évente megszemléztem, nem mutattak hanyatlásra, gyengülésre utaló tüneteket.
Fiatal hársfacsemetéknél a gubacsatka-fertőzés hatása súlyosabb lehet. A kártevő fertőzött csemeték rügyeivel kerülhet be a kertekbe, a facsemetéknél első években érdemes ellenük kémiai úton védekezni, hogy ne szaporodjanak fel. A megerősödött, jó erőben lévő, gondozott fáknál, melyek szükség esetén vízpótlást is kapnak, és talajuk tápanyagellátása is biztosított, a gubacsatka nem jelent komoly veszélyt.
Kémia védekezés a rügypattanás utáni időtől a fiatal hajtások megjelenéséig hatékony, amikor a rügyeket elhagyva vándorolnak az atkák a hajtásokon. Ekkor a kén hatóanyagú, egyébként lisztharmat elleni gombaölő szerekkel folytatott permetezés eredményesen gyéríti állományukat. Hatékonyabb a kifejezetten atkaölő szerekkel végzett permetezés. A felszívódó hatású Flumite atkaölő szer a legalkalmasabb erre a szabad forgalmú (III. kategóriás) szerek közül, mivel nem csupán a szabadon mozgó, helyüket kereső atkákat, hanem a már gubacsokban élő egyedeiket is eléri és megöli. Olyan magas fáknál, amit házilag nem tudnak lepermetezni, képesített faápolóval érdemes elvégeztetni ezt a munkát. A kezelésnél a fát veszélyeztető egyéb fellépő kártevő, betegség elleni védekezést együtt, egymenetben lehet szervezni, és a permetléhez lombtrágyát is adni.
Kiemelt kép: a kérdező felvétele